HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2011-04-07

A kincses lakás 1.

Edit a belvárosi hatalmas, négyemeletes, kétudvaros, lepusztult épület lépcsőházát söprögette. A feje körül glóriaként muslincák tömege repdesett, amik egyenesen a túlcsorduló kukákból indultak egy kis sétarepülésre. Az agyonfirkált liftet már kiseperte, felmosta a padlóját, és a fia dezodorából is kifújt egy jó nagy adagot a levegőbe, hátha elnyomja a liftben terjengő vizeletszagot. A hatás nem volt éppen tökéletes, de talán nem is lifttel jönnek fel az első emeletre a reménybeli vevők, akiket az ingatlanügynök ma délutánra ígért.
A töredezett, koszos lépcsőket is lesöpörte az első emelettől a földszintig, már csak a lépcsőház volt hátra. A kapun betódult egy kisebb csapat, három fiatal férfi, és egy idősebb nő. Hangosan, vidáman fecsegtek oroszul.
Ezek a mellettük lakókhoz jönnek, ők adják ki a szobáikat külföldieknek - gondolta Edit. Hol lengyelek, hol románok, hol kínaiak vircsaftolnak náluk. Hol meg a rendőrség csenget be őhozzájuk, hogy jöjjenek hatósági tanúnak, valamilyen házkutatás, vagy letartóztatás ügyében. Edit olyankor az ajtó ablakán lévő rácson keresztül, lassan és tagoltan azt válaszolta: "Szó sem lehet róla", és már csukta is befelé az ablakot. Nem várta meg a kioktatást az állampolgári kötelességről. No persze, a rendőrök elmennek, ők meg itt maradnak. Ha fordítva lenne, ő is tudná, hogy mi a kötelesség.
Az egyik férfi szotyolát evett, a tenyeréből a magok héját Edit elé szórta a földre, de jutott belőle a cipőjére is, meg a fekete kartonszoknyájára. Edit a szemöldökét haragosan összehúzva, gyilkos pillantást vetett a fickóra, aki erre az arcába nevetett:
- Domasnyaja zsenscsina, sto sztoboj?*
Neked lenne bajod, ha én is két méter magas fiatal fickó lennék! De akkor nem is dobálnád elém a szemetedet. - gondolta Edit.
- Muszornüj jáscsik! ** - morogta Edit kétértelműen, és elég hangosan ahhoz, hogy a fickó meghallja. Elkerekedett a szeme a választól. Valahogy mindig elfelejtik, hogy ebben az országban több mint negyven évig kötelező volt orosz nyelvet tanulni.
A szotyolázó belenyúlt a zsebébe, és egy újabb marék napraforgó héjat vett ki belőle, röhögve a lépcső elé szórta, aztán ahogy ment fel az emeletre, szórta ki tovább a lépcsőkre.
Edit majd megpukkadt a méregtől. Kezdhette elölről a söprést.
Amíg sebesen járt a keze, egyre azért fohászkodott, hogy ennek a mai vevőnek ne menjen el a kedve attól, hogy megnézze egyáltalán a lakásukat, amint belép a rozoga, százszor feltört hatalmas, összefirkált fakapun a feketére füstölődött lépcsőházba.
Tavaly égtek le a kukák, a bennük lévő szeméttel együtt, amikor az ingatlankezelő - a bérházból társasházzá előlépett épület közös képviselőjeként - rájuk szabadította a tetőcserés vállalkozót, akinek a román munkásai a lépcsőházban kötötték be az áramra a sok munkagépet, amivel dolgoztak. Valamit azonban elszúrtak, mert kigyulladt a vezeték, felgyulladtak a szemetes kukák. A tűzoltók egy jó darabig küzdöttek, amire eloltották a tüzet. A házban napokig nem volt utána áram. A vállalkozó elvonult, de előtte éjjel ismeretlen tettesek még minden pincét feltörtek, és minden használható dolgot elvittek. Ők ott tartották a gyerekek biciklijeit. Mind a három kerékpár odalett. A rendőrség nem nyomozott, a biztosító nem fizetett.
Később a lépcsőházi villanyhálózatot megjavították. A feketére füstölt falon széles, bevakolatlan, téglaárkokban futottak az új vezetékek, a széthajlítgatott, kibelezett bádog postaládák felett.
Egy borzalom az egész lépcsőház akkor is, ha a remélt vevő kedvéért a bokáig érő szemetet, és reklámújságot összetakarítja benne! - állapította meg Edit.
Már egy éve hirdették a lakásukat eladásra, de még egyetlen érdeklődő sem jutott túl a lépcsőházon. A rendesebbek telefonáltak, és elnézést kértek, hogy nem érkeztek meg a megbeszélt időpontra. Eljöttek ők a házig, csak nem szeretnének ebben a házban lakni, akármilyen is az eladó lakás.
Végül megbíztak egy ingatlan ügynököt is az eladással. Ez az első érdeklődő, akit ma délután elhoz, ha ugyan hajlandó lesz egyáltalán bejönni ebbe a rémes lépcsőházba, amin a söprögetés sem sokat tudott javítani.
Edit - miközben a teli kukákba igyekezett belelapátolni a melléöntött szemetet, és a szétszórt reklámújságokat - magában elismerte, hogy teljesen igazuk van. Ők sem szeretnek ebben az utálatos házban lakni.
Amikor tíz éve ide költöztek, a ház már akkor is nagyon rossz állapotban volt. A függőfolyosók feldúcolva, a vakolat hiányzott a falakról, a tető egy darabja leégve meredezett az ég felé, ki tudja mióta. Aztán a függőfolyosókat megjavították, az aládúcolás megszűnt. A tetőt is megcsinálták elvileg, de jobban beáztak a negyedik emeleten lakók minden esőzésnél, mint amíg nem nyúltak hozzá. A többi nem változott. Na és a lakók! Hát talán ez a legrosszabb! Az elmúlt évtizedben sok lakásból kihaltak az idős lakók, és sokáig vagy üresen álltak, vagy olyan viselkedésű családoknak utalta ki a tanács, hogy az valami katasztrófa. Pár éve, amikor lehetővé vált a tanácsi lakások megvétele, az utolsó percben a még az üresen álló szoba-konyhás lakásokat is kiutalták ágról szakadt cigány családoknak. Volt olyan lakás, amiben húszan laktak, elmondhatatlan körülmények között. A másik udvarban a ház közös csapjáról egész nap, az udvarra kiterítve, szőnyegeket mosott az egyik ilyen család. Ebből éltek. A ház vízszámlája miatt a közös költség az égig ért, de ahhoz a pár lakóhoz aki szólni mert érte, azokhoz furcsa módon, sorban betörtek éjszaka. Ugyan csak az ajtót tették tönkre, és az előszobából, konyhából vittek el minden mozdíthatót, de ez is éppen elég volt.
Edit végzett a lépcsőház söprésével, felment az első emeletre, ahol laktak, és fogcsikorgatva összeszedte a függőfolyosó korlátjáról a sok ruhát, amivel csak úgy - kimosás nélkül - teleteregette a másik udvarban lakó roma család az ő udvarukat is. Szellőzni tették ki ezt a rengeteg koszos, büdös ruhát. Talán a szemétből szedték össze őket, még megfogni is undorító volt. Összemarkolta egy kupacba, átvitte a másik udvarba, rátette a kupacot az ottani korlátra, és gyorsan visszasietett a saját udvarukba. Bezárta a körfolyosó ajtaját, azt remélve, hogy kívül tartja a teregetőket, legalább addig, amíg az ügynök itt lesz az érdeklődőkkel.
Na persze, az oroszok! A sok jövő-menő külföldi hagyja nyitva mindig ezt az ajtót, ők hiába tettek rá zárat, és adtak hozzá kulcsot az ezen a folyosón lakóknak.
Automatikusan megszámolta a folyósóra kitett virágokat. Megint hiányzott kettő, a legszebbek. Sóhajtva átrendezte a cserepeket, hogy ne látsszon a foghíj, aztán bement átöltözni.

Eszter türelmetlenül ráncigálta magára a ruhákat, közben egyre az ajtó felé figyelt. Jöhetnének már a gyerekek!- gondolta. Micsoda nap lesz ez a mai! Ma végre bejut abba a lakásba, amiről kicsi kora óta hallott. Máme *** és Szábá**** hajdani lakásába, a kincses lakásba, ahogyan ők, kicsi kora óta, a mamájával nevezték. Azóta, amióta elég nagy volt ahhoz, hogy az édesanyja elmesélje neki a családi legendát, kezdve az 1944-es miniszterelnöki rendelettel, ami alapján nyilvántartásba vették, és zárolták a magyarországi zsidóság vagyonát. Üzleteiket, irodáikat, ingatlanjaikat elvették, értékeiket elkobozták. Be kellett adni az írógépet, kerékpárt, rádiót, fényképezőgépet, aranyat, ezüstöt, pénzt. Ennek azonban nem mindenki tett eleget, akiknek volt eszük, azok igyekeztek menteni a javaikat. Az ő nagyszülei sem vitték el mind az értékeiket a sullba***** , ahol összegyűjttették a zsidók vagyontárgyait. Az akkori lakásukban egy nehezen hozzáférhető helyre befalazták.
Azt már nem lehet tudni, hogy mi is volt a kincs, mert Máme és Szába nem élték túl a háborút. Az egyetlen lányuk - az ő mamája - még túl kicsi volt a kincs elrejtésekor ahhoz, hogy emlékezzen arra, mit is dugtak el. Csak a lakásra emlékezett, és a rejtekhelyre.

* házinéni mi a baj
** szemétláda
*** nagymama
**** nagyapa
***** zsinagógába

/Folyt./

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-17 12:03:43

Kedves Marietta!

A végével dicsérjük az előadást! :D
Végre valaki, aki szereti a hosszabb írásokat! :)
Köszönöm, hogy olvasod. :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2011-04-17 08:48:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Ideértem Hozzád, és örömmel látom, egy hosszabb lélegzetű írást tettél fel. Ennek annál is inkább örülök, mert sok időt eltudok tölteni majd itt Nálad. Érdekesnek ígérkezik, amit olvastam idáig láttam is magam előtt, mint amikor pereg egy film. Ez jelenti azt jó az előadás!:-)

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-15 19:02:48

Kedves Kata!
Előbb én is úgy próbáltam megoldani az idegen szavak használatát, hogy mögéjük írtam zárójelben azt, hogy mit jelentenek. Ez azonban annyira megtörte az írást, hogy végül így oldottam meg. Csak használd Te is bátran, nem az én találmányom. Én is a régi kiadású könyvekben találkoztam ezzel a megoldással még fiatalabb koromban, onnan vettem át most.
Remélem, hogy ez az írásom is megnyeri majd a tetszésedet. :)

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2011-04-15 00:13:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Otthonomtól való hosszú távollétem alatt nem tudtam, csak benézni a postámra, hosszabb olvasásokra nem jutott időm. Most igyekszem pótolni, mivel szeretem olvasni az írásaidat. Ez is jó hosszú, de nagyon érdekesnek igérkezik, ezért lassan majd bepótolom a mulasztásomat. Nagyon látványosan be tudod mutatni az elhanyagolt házat, lepuszult környzetet, az ott élő emberekkel együtt. Jó, hogy kialáltad, hogyan kell a ismeretlen szavakat bemutatni. (Ezt én is utánozni fogom, ha nem haragszol meg érte.)
Úgy érzem, valami érdekesség derül majd ki az írásaidból, már a címét figyelembevéve is. Ezért ma még egy részt elolvasok, aztán - majd ha ismét időt tudok szakítani, - folytatom, mert nagyon érdekel.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-14 23:19:47

Kedves Lyza!

Köszönöm, hogy belefogtál, remélem kitartasz egy darabig... :)
Sok ilyen lépcsőház van a belvárosban, és kincses lakás is lehet a régi házakban, talán több is.
A zavaros időkben elrejtett kincsek titkát azonban némán őrzik az épületek vastag falai.

Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2011-04-14 05:26:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nekifogtam az olvasásnak...:)))...Igazi életszerű alkotás!
Olyan élethű, hogy láttam magam előtt, mint egy víziót!
Jártam én is ilyen lépcsőházban, s nem nyerte el a tetszésem.:)))
Szeretettel ölellek: Lyza
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-13 18:58:33

Kedves Tibor!

Csak kitartás, mert jó hosszú a történet! :)

Sajnos a kezdeti jó olvasottság után nagy visszaesést mutat a számláló. Nem az a habkönnyű történet..., és nem mindenkinek jönnek be a realisztikus írások.
Node, node majd legközelebb!!! Megpróbálkozom egy szatírával :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-09 18:28:12

Kedves Ibolya!

Köszönöm, hogy olvasod "A kincses lakás"-t. Azt hiszem a szerencsétlen önkormányzati döntések minden városunkban éreztették a hatásukat, az óvárosok - belvárosok elindultak a slum-osodás útján. :(
Azért vannak jó példák is, pédául a Budapest IX. kerületi rehabilitációs program.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-09 18:18:00

Kedves Müszélia!

Köszönöm a megtisztelő véleményedet, de "nyugtával dicsérjük a napot"! :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-09 14:35:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyszerűen indul ez a történet. Ismerem ezeket a lépcsőházakat, laktam egy darabig ilyen házban. Mikor a mi városunkban, hajdanában felszámolták a cigánytelepet, a cigányokat beköltöztették a mosoni városrész öreg házaiba, az egész városrész tönkrement, az emberek ha tehetik elköltöznek onnan. Megyek olvasom a következőt. Üdv. Jega Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2011-04-08 19:22:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
megint egy nagyszerű, profi írás
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-08 18:48:29

Kedves Zagyvapart!

Már várólistán van a folytatás. :)
Örülök, hogy érdekesnek találtad az első részt. Remélem a folytatásban sem fogsz csalódni...

Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-08 18:45:43

Kedves Irén!

Köszönöm, hogy nálam jártál! Örülök, hogy tetszenek az írásaim, én is hasonlóképpen vagyok a Te írásaiddal. :)

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-04-08 17:19:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Jól felkeltetted az érdeklődést a remekül megírt első résszel, úgyhogy jöhet a folytatás.
Zagyvapart.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2011-04-08 16:35:51

Kíváncsian várom a folytatást, kedves Judit!
Minden írásodban örömem telik, ezt én is elmondhatom! :)))
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-08 15:09:11

Kedves Barackvirág!
Remélem nem fogtok csalódni ebben a történetben sem, és megéri a felolvasást. :)
Egészen meghatódtam most is a hozzászólásodtól, csak nehogy a fejembe szálljon a dicséret! :D
Ez egy kicsit komolyabb téma, mint "Az arab alagút", vagy a "Jóvoltál@figyellek.com", vagy akár a romantikus "Tündérfürt"...
Köszönöm a lankadatlan, családi figyelmet. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-08 15:00:30

Kedves Daniella! Sajnos a XIX. század végén megépült büszke bérpalotákat, a csodálatosan kialakított lépcsőházakat, a hatalmas- vendégfogadásra, bálozásra is alkalmas termeket - már csak akkor csodálhatjuk meg, ha megveszi egy bank- vagy egy cég- vagy egy külföldi tulajdonos a házat, és az eredeti állapotának megfelelően felújítják.
A többi házon a sebtében, és sokszor szakszerűtlenül elvégzett háború utáni helyreállítás, a vidékről feltelepülők tömegeinek elhelyezése miatt a lakások szétdarabolása, a karbantartás, állagmegőrzés és a nagytakarítás hiánya miatti több évtizedes elhanyagoltság egy olyan lepusztult állapotot hozott létre, hogy az önkormányzat csak szabadulni akart a háztól. Akik megvásárolták a lakásokat ezekben a házakban olyanok akiknek keresetét, nyugdíját mesterségesen szűkre szabták, a szükséges nagy felújításra nincsen pénzük. Így csak elviselhetetlenül romlanak, bomlanak, slum-osodnak ezek a házak.
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2011-04-08 10:29:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Neked a profik között van a helyed! :) Éppen úgy vagyok az olvasód, mint ahogy a kedvenc regényeimmel vagyok, amikor leemelem "őket" a polcról :) Mindenféle témában képes vagy színesen, érdekesen, életszerűen írni, vagy akár az álmokról, vágyakról is... Elárulok Neked egy titkot :D (ha jól tudom, még nem írtam erről...). Az előző írásoddal úgy jártam, hogy fel kellett olvasnom a férjemnek, annyira érdekelte :D Valahogy így szereti, ha felolvasom :) Ugyanez volt a Tündérfürt című írásoddal is a helyzet... (minden egyes részével) :) Ma reggel beszéltünk telefonon, és mondtam neki, hogy van itt Juditnak egy újabb írása... és ő lelkesen közölte velem, hogy "akkor majd felolvasod nekem..." :D Így aztán, ha én olvaslak, akkor legalább kettő elismerés illet Téged :)
barackvirág
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-04-08 09:36:50

Kedves Fagyöngy!

Sokszor eljátszunk a gondolattal: hogy milyen kincseket rejthet a közvetlen környezetünk? Évezredeken keresztül dugták el a mi országunk területén a kincseket a tulajdonosok, a háborúk, beszolgáltatások, fosztogatások, stb. elől.
Néha megtalálnak ezekből valamit, de ritkán kerül nyilvánosságra.
Örülök, hogy legalább egy alkotótársam figyelmét elnyerte az írásom! :)

Judit

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)