Metélkedjék körül minden férfi...


"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent"
(Máté evangéliuma 5/7/6)





Ábrahám sátra bejárata előtt ült a nagy forróságban, a ponyva a rúd túlnyúló végén árnyékot vetett arcára. Három férfi jött feléje ekkor, az egyik megszólította:
"Én vagyok a Mindenható Isten, járj előttem, légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted és nagyon megsokasítalak. Neked és utódaidnak adom majd Kánaánnak egész földjét, ahol most idegenek vagytok. Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre! Az a férfi, akinek előbőre húsát körül nem metélik, írtassék ki a népből, mert megszegte szövetségemet."
Ezután a férfiak elindultak, és Ábrahám velük tartott, kíváncsi volt ugyanis, hová mennek, mit cselekszenek. A magaslatról, ahova felértek, Szodoma városát lehetett látni. Az Úr elhatározta, beavatja Ábrahámot terveibe. El akarta ugyanis pusztítani a várost a bűnök miatt.
-Akkor is elpusztítod őket, ha igazak vannak köztük? -kérdezte Ábrahám az Urat.
"Ha ötven igaz ember él a városban, megkegyelmezek a többinek ezért az ötvenért."
-És, ha csak negyven van?
"Negyven se vesszen el, -mondta az Úr."
Ábrahám tovább erősködött.
-Uram, meg ne haragudj, de most már csak kimondom, mit teszel, ha csak harminc tisztaszívű embert találsz a városban?
Azt felelte erre az Úr:
"Nem teszem meg, ha harmincat találok."
-Lehet, hogy csak tíz van, -jegyezte meg Ábrahám bánatosan.
"Tízért sem törlöm el", -mondta erre a Mindenható Isten, és szólt a vele lévő két angyalnak, menjenek le a városba és keressenek tíz tisztaszívű embert.

Az angyalok elmentek és a városkapuban bekéredzkedtek. Ott volt éppen Lót, a katonákkal beszélgetett, mert atyjafia volt az egyik. A katonák nem tudták kikkel van dolguk, ők csak két elcsigázott vándort láttak, Lót azonban elébük ment és térdre borulva arra kérte őket, szálljanak meg nála. Nagy lakomát adott tiszteletükre, kovásztalan kenyeret süttetett, legjobb borát tette az asztalra. Lót titokban akarta tartani a férfiak érkezését, a hír azonban estére elterjedt, s a város férfi lakói, akik bűnös módon megismerték már mindannyian egymást, körülvették a házat.
-Hozd ki az idegeneket, -parancsoltak rá Lótra, -hadd ismerjük meg őket is úgy, ahogy egymást megismertük már.
Lót nagyon megijedt ettől a követeléstől, és félelmében kikottyantotta az igazságot.
-A férfiak, akik a házamban vannak nem asszonytól születtek, angyalok ők, a magasságos ég küldöttei.
-Annál inkább hozd ki őket, -kiabáltak Szodoma férfiúi, -hiszen írva vagyon a régi könyvekben, hogy akit megismersz, annak ereje beléd száll!
Lót becsukta maga mögött az ajtót, nekitámaszkodott, nehezen lélegezett és könyörögve kérte a férfiakat, inkább két lányán töltsék kedvüket.
-Kihozom őket nektek, férfit még nem ismert egyik se, éljetek vissza velük, de ne műveljetek gonoszságot ezzel a két férfival, aki házam vendége!
A városbelieket azonban már nem lehetett szép szóval lecsendesíteni.
-Idegen vagy itt magad is, -ordítoztak össze vissza, -majd megmutatjuk mi, hogy bánunk el az idegenekkel!
Ezt követően rárontottak, ütötték, verték, és készültek arra, hogy betörjék az ajtót.
Mielőtt azonban az ajtóhoz hozzáérhettek volna, az magától feltárult és egy fényes ruházatú alak állt a küszöbön a handabandázókkal szemben. Köntöse felér volt, mint a fény, aki ránézett rögtön elveszítette látását. A tömeg meghátrált és eltakarodott Lót házának környékéről.
Ezt mondta az angyal Lótnak, amikor bementek:
-Szedj össze mindenkit a házban, aki hozzád tartozik, és futva meneküljetek, mert Isten lángoló esővel pusztítja el a várost. Siessetek, induljatok, és ne nézzetek hátra!
De mivel késlekedtek, a két angyal segített nekik, kézen fogták őket és kivezették a városon túlra. Éppen akkor kelt fel a nap. Egyik oldalon már világos volt, a völgyben egy település látszódott, oda igyekeztek, hogy ott majd biztonságban lesznek, a másik oldalon azonban még sötétség borult a két bűnös testvér-városra Szodomára és Gomorrára.
Megálltak pihenni a dombtetőn.
-Ne nézz hátra, -figyelmeztette az angyal Lót feleségét, aki meg akart fordulni, hogy még egy utolsó búcsúpillantást vessen a városra, ahol élt.
-Miért nem szabad hátra néznem, kérdezte az asszony. -Te parancsolod ezt, vagy Isten?
-Isten parancsolta, -mondta az angyal, mert Ő van ott, a város felett.
-Akkor megnézem Istent milyen az Ő arca, mi bajom lehet belőle!
Lót felesége, mielőtt az angyal megakadályozhatta volna, megfordult és hátranézett.
Ebben a pillanatban az Úr izzó kén és hamuesőt zúdított a városra. Az égből alázúduló tűz-folyam egyik elhajló, szakadozott sugara elérte a dombot, ahol álltak, körbefonta az asszony testét, és kővé izzította.
A kőszobor még most is ott áll az elpusztult Szodoma határában, aki arra jár, megnézheti, lefényképezheti.

(Turisták figyelmébe: szép videofelvételeket lehet készíteni a helyszínen)