HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-05-06

A nyolc boldogság 7.



Vér nélküli háború

"Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni"
(Máté evangéliuma 5/7/7/)


Álmostól származott Árpád, Árpádtól Zolta, Zoltától Taksony, Taksonytól Géza, Gézától Vajk, akit István néven 1001. január 1.-én királlyá koronáztak. Uralkodásának 30. esztendejében Konrád, német-római császár nagy sereggel indult Magyarország ellen. A király a hadüzenet kézhezvételét követően háromnapos böjtöt rendelt el, országát Szűz Mária kegyelmébe ajánlotta, s haditanácsot hívott össze Esztergomba.

-Portyázók jelentése szerint a németek július elején elérik a gyepűt, -mondta a király, aki egyszerű fekete ruhában az asztalfőn foglalt helyet. -Mit javasoltok urak?
-Az avarok régi erőssége, Gyűrű alá kell vonulnunk, ott kell hadállást foglalnunk, -mondta Mihály úr a király főtanácsnoka. -Középen a testőrség, az ispánok, és a bajor segédcsapatok nehézlovassága, ahogy dukál, jobbról, balról pedig a könnyűlovasság három-három seregteste. Ott csatát veszünk Konrád ellen, aki fáradt lesz a gyepű akadályain áthatolva, portyázóktól gyötörtetve. Nekiszorítjuk a Dunának és a Rábának, folyóba fojtjuk a bestét.
Büszkén körülhordozta tekintetét a jelenlévő főurakon, püspökökön és leült a székére.
-Konrád hada erősebb a mienknél, -mondta a király. -Nemzetközi sereget verbuvált ellenünk, svábok, bajorok, csehek, frankok, lengyelek, olaszok, bizánciak, bolgárok vannak benne kétannyian, mint amennyi katonát mi ki tudunk állítani. Nem teszem ki haderőmet egy esetleges vereségnek, sem országomat rablóhordák pusztításának. Azon kívül Konrád úr keresztény király, mint jómagam. Két keresztény uralkodó ontson testvér vért egymás ellen?
-Akkor hát mi legyen? -kérdezték egymástól az urak. Tekintetük zavartan körbe-körbe járt a trónterem boltívein, melyeket fénykörökbe vontak a falak mentén elhelyezett fáklyák.
Tasnád uram emelkedett szólásra. Mentéjét összehúzta magán, az ónkupát markába szorította.
-Én a régi pusztai harcmodort ajánlom király. A gyepűtől jövet engedjük csak béfele az országba, beljebb, egyre beljebb. Döntő csatába nem bocsátkozunk, szemtől szembe nem harcolunk, de kifárasztjuk, kiéheztetjük, és seregrészenként több kisebb csetepatét rákényszerítve felmorzsoljuk őket. Hírmondó sem marad seregükből. Jó lesz így?
-Nem lesz jó, -mondta a király.
-Kérjünk békét, -szólt közbe Gellért püspök úr. -Gizella írjon leveleket rokonainak, a követek vigyék el a leveleket a német csapatokhoz, a rokonokhoz, a hadnagyokhoz.
-Támogatom, -mondta a király. -Szólok Gizellának. De ezzel még nem állítjuk meg Konrádot, -tette hozzá töprengve.
-Egyáltalán, mi oka volt Konrádnak arra, hogy felrúgja a három évtizede tartó békét? -kérdezte csodálkozva Ónod, Veszprém püspöke. -Fel nem tudom fogni.
Fiatalember emelkedett szólásra. Imre, István fia. Csupa tűz volt minden moccanása, s mégis földöntúli nyugalom áradt lényéből.
-Pedig ezt mindenki tudja ebben a teremben atyám. Henrik király meghalt, ő a király apósa volt, személye, és a családi kapcsolat köteléke szavatolta a békét. Konrád más alomból való. Szembeszegült atyámmal a velencei dózse Orselo úr, sógorom dolgában, a morva kérdésben, nyugati határainkat nem ismeri el, s trónra lépése óta azon munkálkodik, hogy bizánci-német szövetséget összehozva harapófogóba szorítsa országunkat. Állítólag van egy listája azokról az országokról, amelyeket hűbéresévé akar tenni. Mi magyarok rajta vagyunk a listán.
Az elszörnyedés moraja zúgott végig a termen.
-Beste németje! Menjünk rájuk!
Mindenki a terem végén karszékében ülő Istvánra nézett, a király azonban hallgatott.
-Követeket küldött, eresszünk át egy népes küldöttséget, hogy Vicenzi püspök rangos császári menyasszonyt keressen fia, a tízéves Henrik számára Bizáncban. A kiküldött szemek azonban jelentették, kémek jönnek velük, akik kifürkészik erőnket, viszonyainkat. Azt mondtam apámnak, ne eressze át őket, s apám hallgatott rám. A németek ország-világ csúfjára a gyepűtől visszatakarodtak, s kerülő úton, hajón, nagy nehézségek árán jutottak csak el Bazileoszhoz.
Zúgott, morajlott a terem.
-Úgy van! Helyes!
-Ez volt tehát az igazi ok! -kiáltott fel Ónod.
-Igen, -mondta Imre, -de a közvetlen ürügyet a portyázók rajtaütései jelentették. Nem mintha azelőtt, Henrik király úr idején nem lettek volna határvillongások. Mióta szomszédos a határ, soha nem volt béke a nyugati végeken. Most azonban hajánál fogva előrángatták a régi mesét, hogy mi támadtuk meg őket!
-Politika! -mondta a püspök.
-Igen, az, -mondta keményen Imre herceg.
-Mit tegyünk hát, -kérdezte tompa hangon a király. -Imre, te mondd meg!
Szétnézett a tágas termen, a jelenlévő főméltóságokon.
-Ezennel Imrét nevezem ki a királyi sereg fővezérének!
-Beengedem őket Gyűrű felől, -mondta a herceg. -Hátrálok előlük. Elhajtatom a gulyákat, felégettetem a vetéseket, a szálláshelyeket. Nem találnak Esztergom felé jövet, sem ételt sem italt a nyári forróságban. Éjjel, nappal zaklatom, háborgatom őket, de a csapatok csak tompa végű, gyakorló-nyilakkal lőhetnek. Nem akarok vért ontani, nem teszek kárt emberéletben. A hírnökökkel elküldetem anyám békeszerző leveleit, s imádkozom Istenhez, világosítsa meg elméjüket.
-Gyávaság! -ordította nekiveresedve Kadosa úr. -Magyar ember nem fut el az ellenség elől!
-Gyávaság?! -A király felugrott. Szemei összeszűkültek. Felkapta a nehéz karszéket, amelyen ült, feje fölé emelte, meglóbálta és belevágta a mögötte lévő közfalba. A szék áttörte a falat, roncsai megállapodtak a szomszéd szobában.
-A haditanács ülését ezennel berekesztem, -mondta a dühtől még mindig remegve Géza fia Vajk. -Nem vagyunk gyávák! Induljanak a hadnagyok, gyűjtsék össze a sereget. -Mához egy hétre Imre fiam vezetésével elindul a had a nyugati gyepű felé!

A mosoni Duna mellett Sár és Keles között a portyázók fiatal legénykét hoztak hátra lóra kötve. Ellenséges nyíl járta át a testét, de csak húst ért, nemesebb részeket nem. Erősen vérzett. Letették Imre sátra elé, a vajákosok ellátták a sebet.
-Vigyétek a sátramba, -rendelkezett Imre, -s hozzatok bort!
Amikor a legény magához tért Imre tekintete szegeződött rá.
-Ki vagy?
-Nem ismersz, uram?
Levette sisakját, lebontotta a haját. Giulietta volt Giovani velencei követ lánya. Imre jól megnézte.
-Mit keresel itt?
-Tudod, uram!
-Nem, nem tudom.
-Ne kényszeríts rá, hogy kimondjam. Én nő vagyok herceg úr, te pedig férfi. Esztergomban beszéltünk már, emlékszel?
Imre felállt, körbe járta a sátrat, majd visszatért a velencei lány fekhelye mellé.
-Őrültség, -mondta. -Mihelyst felépülsz, két katonával visszakísértetlek apádhoz.
-Újra megszököm, és újra utánad jövök, -mondta a lány. -Tudod uram miért. Nem mondom ki, amit kimondanom szégyenem lenne.
-Istené vagyok, -emelte fel kezét a lovag. -Elköteleztem magam. Szépséged, ártatlanságod megejt, ha itt vagy nem tudok feladatomra koncentrálni. Érts meg, kérlek, -tette hozzá.
-Én kérlek téged uram. Kérlek, kérlek, kérlek! Ismerjük meg egymást, nem akarok mást, nem kérhetek többet.
Imre két kezébe temette arcát. Imádkozott. Hosszú idő telt el. Giulietta félve, reménykedve nézte. Végre felállt a herceg. Sápadt volt, de vonásai már kisimultak. Olyan volt az arca, mint az egyiptomi szfinxé, érzelem nélküli maszk volt. A király fia volt, a sereg vezére szólt az itáliai lányhoz.
-Döntésem végleges, -mondta. -Visszamész atyádhoz, és ott maradsz. Ez a parancsom.
-Nekem te nem parancsolsz herceg úr, -tiltakozott a lány. -Nem vagyok az alattvalód. Velencei vagyok, szabad nemes leánya. Azt teszem, ami nekem tetszik.
A herceg vállat vont.
-Vannak eszközök...
-Igen herceg úr. Ismerlek benneteket. Nálatok a barbár műveletlenséggel jól megfér a bizánci ravaszság és az olasz hamisság. Megtanultátok az álnokságot és a cselvetést.
-Sértegetsz.
-Sértegetlek, mert...kitalálhatod uram az okát, ha akarod!
-Ideküldök strázsákat.
-Ne küldj uram senkit. Uram, herceg úr, hallgass végig. Csak egyszer, ó, kérlek, csak egyetlen egyszer ismerj meg úgy, ahogy férfi ismeri meg asszonyát. Azután jó leszek, nem zaklatlak többet. Elmegyek, hagylak téged Istennek!
Elhallgatott, fejét keblére ejtette. -Szűzanyám, mit tettem!
-Nem lehet, nem szabad! -mondta a királyfi.
-Herceg úr! Imre! Íme előtted térdel híved!
-Strázsák! Héj! Gyertek be!
Két katona lépett a sátorba, megálltak, mint a cövek, várták a herceg parancsát.
-Álljatok a bejárat elé, és senkit ne eresszetek se ki, se be, amíg én nem mondom, -fordult feléjük Imre, és elhagyta a sátrat.

Július 9-én Konrád haderejének előőrsei nagy nehézségek közepette áthatoltak a gyepű bozótos, szakadékos, mesterséges akadályoktól telitűzdelt területein. Égett a száraz bozót, égett az erdő, torokfacsaró volt a füst. A fősereg követte az előőrsöt. Ellenállásba nem ütköztek, de a magyarok lovas portyázói állandóan jelen voltak a széleken és a hátuk mögött, hangos rikoltozások közepette nyílzáport nyílzápor után zúdítottak a németekre, felgyújtották szekértáboraikat, megakadályozták az élelem után kutató csapatok mozgását, és minden lehetséges módon zavarták az előrehaladást. Kivételesen meleg időt hozott az Úr 1030. évének júliusa. A páncélos vitézek kitikkadtak a forró nyári ég alatt, vizük nem volt, élelmük elfogyott, aludni nem tudtak a pokolfajzat magyaroktól. Sok volt a lemaradozó, ezeket a portyázók foglyul ejtették. Akik nem hullottak ki a sorból útközben, harc nélkül jutottak el az Esztergom alatt elterülő erdős hegységig, s ott július 23-án letáboroztak. Olyan benyomást keltett ekkorra már a német sereg, mintha megvert, szétzüllesztett, visszavonuló katonák laza, minden fegyelmet, és katonai kötelmet nélkülöző csoportosulása lenne. Azon az éjszakán a pusztai portyázók egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak nekik, a sötét, félelmetes éjszakában égő nyilakkal lőtték a német vitézek táborát. Hajnalban hatalmas vihar csapott le, dörgött, villámlott, s a hegyoldalakról sár és özönvíz zúdult az elcsigázott emberek nyakába. A következő nap az előzőnél is forróbb volt. A német sereg katonái Konrád tiltakozását, és fenyegetőzését semmibe véve eldobálták fegyvereiket, vértjeiket, s elindultak visszafele. Attól a naptól kezdve a hegységet a köznyelv az eldobált vértekről "Vértesnek" nevezi. A magyar haderő Vienna városáig üldözte a németeket, s a város alatt körbezárta. Konrád kicsúszott a gyűrűből, és szégyenszemre, egy szál katona nélkül visszatért birodalmába. Imre elfoglalta a várost, vizet, élelmet osztatott szét, s békességben eleresztette a császár seregének maradványait. A dicsőséges hadjáratot követő 1031. évi békeszerződésben Konrád német római császár a vitatott nyugati területeket az Enn folyóig Vajk számára átengedte. A terület később "gyepűelveként" szolgált, s Magyarország nyugati határvonalát védte évszázadokon keresztül.

Mielőtt Vienna alól a had elvonult volna, Imre, számadásra sátrába kérette a hadnagyokat. A portyázó csapatok vezérei sorra jelentettek. Halálesetet, Vid és Pósa hadnagyok kivételével senki nem jelzett a vezérnek. Vid csapatából egy legény lóról esett és nyakát szegte, egy másik pedig német kardtól vett halálos fejsérülést. Pósa hadnagy úrnál is volt egy halott, ő egy másik, tiltás alá eső csetepatéban vesztette életét, amikor parancs ellenére belekaptak az ellenfél utóvédjébe.
-Ki a halott, melyik nemzetségből való? -kérdezte Imre.
A hadnagy zavarban volt, fejét vakarta.
-Nálunk senki nem ismerte, -mentegetőzött. -Amikor levetkőztették, hogy megmossák a testét, kiderült, hogy nem férfi volt, hanem nő!
-Az igazat beszéled, gazfickó?!
-Istenemre esküszöm.
-Hol van most?
-Nagy a meleg uram. Ez még a Duna és a Rába találkozásánál történt. Eltemetettem a helyszínen.
Imre hallgatott. Indulatát csak gyors léptei jelezték, melyekkel újra meg újra felmérte a sátor hosszát. Jó sokára szólalt meg. A hangja már nyugodtan csengett.
-A németeknél volt halott?
-Ó, hogyne uram. Nem maradtunk adósok.
A herceg megállt középen, szemügyre vette a két halálra vált katonát, akik akkor kezdtek rájönni, mire megy ki a kérdezősködés.
-Megszegtétek a parancsot, -mondta végül, néhány idegtépő perc eltelte után, -vért ontottatok, és saját embereiteket is veszélybe sodortátok. Háborúban a parancsmegtagadás büntetése halál! Vezessétek el őket, a hóhér teljesítse kötelességét!

Gyűrűben, melynek romjain később Győr városa épült fel, a Duna és a Rába összefolyásánál ismeretlen kéz carrarai márványból kő keresztet emeltetett. A kereszt közepén lévő táblára ez volt rávésve: Giulietta, 1030, július. A kőkereszt hosszú időn keresztül zarándokhelye volt a környékbeli népeknek.
Vajkot, aki I. István néven 1001-1038 ig uralkodott, és fiát, Imrét I. László idejében szentté avatták. Most Isten jobbján ülnek a szentek sorában, onnan vigyázzák ennek a népnek sorsát.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2011-05-09 07:35:56

válasz dpanka (2011-05-08 17:57:25) üzenetére
Kedves Panka!

Örülök, h így látod, és köszönöm!!!

Sok szeretettel: én
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5347
Időpont: 2011-05-08 17:57:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó volt ez a történeted is. Jó olvasni amit és amiről, ahogyan írsz!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)