HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1909

Írás összesen: 50424

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2020-07-12 05:40:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2011-05-06

Székely királyfi 22. - S fölnőnek hozzánk a csillagok


'Szen tudom én azt a nagy titkot is, amit mezőkbe ásott éj, s kidobál a hajnali harmat: két egyforma e világban jóból nincsen, csak egy se. Csak a rosszat öntötték egy kaptafára, de már az is idele alkotódott, emberkéz műve az - megtévedt angyalok tervrajzából. Sok volt a családban mérnökember, már én csak tudom e mórest. No de, megmondom, hogyé értem.
Kutyatejet szedtünk az árok partján, hogy abból láncot mesterkedjünk a lyányoknak, mert ezek a kis bolhás képű teremtmények igen szeretik a törődés ilyen boldog csöpp csillagait is, mi meg, ugye, a kellemetesen hosszú pihegést két sarlólendítés között...
Szen ne is legyen abban soha semmi szégyen, ha szeret az ember. Ebben az aba világban sokkal több szépség és bűbáj cselez az emberi szívre, semmint hogy kürtőbe dugjuk bé a lelkünk szemeit. Persze, tilalommal élve a kerítéseknél és mezsgyéken - azaz figyelemmel szeretve. No, ez csuda guszta gondolat, el se lehet magyarázni, hát majd én mindját megteszem, aztán értse meg a világ magától, de tőlem.
Az én pirinyó kis fi-lelkembe úgy bugyolálta a szerelmes kelengyét az én Istenem, hogy bontogassam csak azt bátor szemmel, tiszta kézzel úton, útfélen. Sebaj, ha megrugdossák gyémántjaimat, sebaj, ha porba rázzák gyöngyeimet: én azzal csak mindig több leszek, amit adok, folyton csak több. Ahány csillag kipereg az én szememből szerelemmel, kétszer annyit pattint az egemre az Úr ezerszer annyi törődéssel. De így van ez a többi embernél es, látom.
De milyen szégyenlősek a fölnőttek, a semmire! Szen azt szégyellik magukban a legjobban, ami leginkább emberi, tehát legszebb az Isten előtt.
Mintha íródeákja lennék én a Teremtőnek, úgy adom elé ezeket: senki ne higgye, hogy az én kis lüktetőmből pattanik elé a tavasz, vagy az én csöpp párás tükrömbe törik bele minden igaz képmás a világból - kapom én ezt, mint más, talán több jót es, mint érdemelnék - aztán de mégis ki kell mondanom, ébresztő gyanánt.
Azt hihetné bárki bamba jószág, hogy bakugrásokat mímelek most értelem nevében, pedig csak harmat-létben hinteni igyekszem árokpartok üzeneteit. Azokhoz sem hajol már le fölnőtt szív, mert csak munkát lát már benne, koszt és kellemetlenséget, muszájt.
Az hát, muszáj. Muszáj álmodni. De a fölnőttnek már derogál a gyapja-tövises fű közé szorítani az arcát - se könnyit nem törli már harmatához, se bé nem kacag a fűszálak rengetegébe. El nem feküdne már a régi gyermeki álmok közé, mert megszólja a világ. No sze! Amilyen a mosdó, oljan a törülköző, mondta Mama mindig. Amilyen a világ, olyanok a fölnőttek - pedig ennek nem kellene így lennie.
Mama is olyan hévvel és hittel tudta mondani két tasli között, hogy javuljak meg, mintha Jézus "kelj fel és járj"-ját most fedezte volna fel a számomra. A legjobb szakácskönyv is a Biblia, ezt aláírom, no de értelmezés kérdése, hogy nyakleves vagy gyógyír. Az Isten áldja meg azért mégis az öregeket, egyrészt, mert úgy jobb lenne nekünk es, másrészt, mert több igazság van a régieknél, mint az újaknál, azt hiszem. Azért több igazság, mert több szeretet. Ha mamák meg papók nem lennének, nem is lenne íze az életnek. Hej, de csuda is ilyet mondani, de csak olyan a magyar fi, hogy két nemzedékre nyújtja legkapaszkodóbb szíve ölelését inkább, de még távolabb. Nem tudom, van-é nemzet még a földön, amely ennyire nagyis lenne. Elmúlik-é ez is a világból?
Sze piros voltam, mint a pipacs, ahogy gubbasztottam az árok bajszosabb felén, s nem a nap pofozott izzásig. Olyan történt velem, amit az Isten is mosolyogva felkarcolt az ég tábláira, mint a tejutat: szerelmet éreztem, de nagyon. Azért nem mondom, hogy "szerelmes lettem", mert csuda egy átok ez a merénylet az emberi szíven: tudja a Megváltó, hogyé, mikor jött, csak azt tudja az ember fia, hogy itt van, de ha itt van, akkor másnak nem jut hely. A szerelmes gyermek meg olyan őszinte, mint a friss tej: szemérmes, de nyílt, illatozó, de őriző, boldog, de beléfogy a boldogságba.
Átellenben kis pajtásom tudta a betegségemet, s jó barátságból azonnal orvost faragott magából - javaslott is olyan csuda gyógymódokat számomra, hogy kalendáriumot lehetett volna kiadni a nagy-nagy veszett tudományából. Bizton tudtam, hogy nem olvasta a Tom Sawyert, pedig igen veszélyes rokonságot mutatott ama gyermekekkel a gyógyszertára.
- Te átilla, mond már, mit szeretsz te azon a kis békán? - jó barátom volt, nem szaporáztuk egymás közt az udvariasságot az őszinteség kárára.
- Ej, te lapulevél, hol értesz te édesedni ilyen kínhoz...hát tudom én, ki lettem hirtelen? Hát tudom én, mi van ilyenkor, Matyi? De nem olyan, mint a többi...
- Ammán igaz. Békák közt a brekeke. De ne szenvedj már annyit, ha már megtörtént, hát megtörtént. Menj oda, kérdezd meg, lesz-é a feleséged, de mielőbb, mert rossz rádnézni. Teljesen elvadultál.
- Hej, de félek, kinevet.
- Hát persze, hogy kinevet. Kinevet az most is, meg mindenki. Má kinevet az egész falu a hátad megett, csak te nem hallod meg. Aztán, ha a szemedbe mondják, tán majd az meggyógyít...
Már tudom, a legegyszerűbb lelkeket álmodta meg az Isten a legtermészetesebb igazságokkal. Nincs új a nap alatt, s míg él két ember a földön, köztük felnő harmadikként e bűbájos foganása a jóságnak: a szerelem. Mikor egyedül volt is Ádám, vágyódást lelt az Úr benne a társ után, a maga szebbik, jobbik fele után, hogy kiteljesedjék a párban az egy. Azóta is úgy keresi minden lélek a magához illőt e sárgolyón, s hogy épp mekkora testbe rejtezik a földön, az nem számít. De az bizony nagyon számít, hogy a szív ne öltözzön át, ha a testet átcsomagolja az idő.
Isten a Földet lakóhelyül készítette az emberek fiainak, s megáldotta értünk, s megverte miattunk. Az emberben, ha van csúnyaság, az az, mikor istennek hiszi magát, s áldaná, verné a másik embert. Elég pedig, ha szereti, s ha szereti, felfesti emlékként a lelke falára, s ha setét is lesz egyszer-egyszer kível a világban, nem kell tapogatóznia segítség után: ha Istent megleli bárhol, embert, szerelmet, barátot abban a különleges szépségben talál viszont, ahol hagyta.
Nem leszek kevesebb, ha szeretek, de több leszek, ha úgy szeretek, mint a gyermek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2011-06-30 13:18:59

Köszönöm, Jega - a szerelem nevében :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-06-12 23:39:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gyönyörű! Úgy festesz a szavakkal, mint Munkácsy az ecsettel. Ízes székely nyelvet megőrizted, és erről a kedves kis gyerekszerelemről olyan szépen kerekítetted ki a történetet, hogy egy percig sem untam. Gratulálok Jega

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fogatolás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fogatolás című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Az estike illata címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

SzenvedőMűvész alkotást töltött fel Messze hívó szó címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Kaktusz címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Veszélyben az erdő címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Amíg alszol címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Téged címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Kék pillangó címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)