HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49012

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: aprokekFeltöltés dátuma: 2011-06-26

Imáink szállnak az ég felé

Volt egyszer egy ember, aki egy gyönyörűségesen szép, hatalmas palotában lakott. Kastélya olyan pompás volt, olyan káprázatos, hogy valahány király csak arra járt, mind elámult rajta, s hazamenvén porig romboltatta a sajátját szégyenében. A palotához hatalmas kert tartozott, zöld pázsit és magas fák, tavak, rózsamezők, ameddig a szem ellát, és még azon is messze túl. A kertek után szőlő következett, a szőlőtövek is a végtelenbe futottak, azután szántóföldek voltak, de azok is olyan hatalmas területen, hogy a madarak sem tudták volna átrepülni. A szántón túl gyümölcsfák sorakoztak. Megszámlálhatatlanul sok gyümölcsfa volt, s tavasszal, mikor ébredt a természet, millió és millió virágot bontottak, s mikor a szél fújt, sziromeső hullott, olyan volt, mint télen a dús hóesés. Azontúl erdők voltak, sűrű, sötét erdők, tele szebbnél szebb vadakkal, mert ki mindezt birtokolta, nagyon szeretett vadászni. A gazdag ember minden este összetette két kezét és imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy birtokaim még többet jövedelmezzenek, erdeimben a vadak hízzanak és sokasodjanak, búzám dús legyen, s bőven teremjen a gyümölcs.
Egy nap, hogy épp egy vadat üldözött, saját erdejéből átlovagolt a szomszéd birtokos területére, s úgy látta, hogy az az erdő szebb, nemesebb, több vaddal ékes, mint az övé. Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy megvásárolhassam a szomszéd birtokos erdejét, hogy birodalmamat ékesítse.
Abban az évben azonban alig termett a szőlő, a búza is csak gyéren, a gyümölcsfák virágait fagy pusztította, s az erdőben kevesebb lett a vad. Bizony nemhogy a szomszéd erdőt nem vásárolhatta meg a gazdag ember, de még a sajátját is el kellett adnia, hogy veszteségeit kibírja.
Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy gyümölcsösömet megnövelhessem, hogy még több édes almát, szilvát, barackot, cseresznyét teremjen kertem az idén.
Abban az évben azonban jégeső verte a fákat heteken át, s nemhogy a gyümölcsöst kibővíteni nem tudta a gazdag ember, de még azt is el kellett adnia, amennyi addig az övé volt, hogy veszteségeit kifizethesse.
Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy búzám bőven teremjen, dús legyen az árpa, kukorica, bőséges a rozs.
Abban az évben azonban aszály pusztított az egész országban, s a szomjas föld olyan gyér termést hozott, hogy a gazdag embernek el kellett adnia szántóit, hogy veszteségeit pótolhassa.
Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy kertemet több rózsával ékesíthessem, tavaimban még szaporább legyen az aranyhal, pázsitom fényesebb, puhább legyen, fáim még magasabbra nőjenek, s dúsan teremjen a szőlő.
Abban az évben azonban az aranyhalak kipusztultak, a rózsákat hernyó rágta, a pázsitot felverte a gaz, a fákat viharok tépték, s a szőlő gyéren termett. A gazdag embernek pedig annyira lecsökkentek a bevételei, hogy egész kertjét el kellett adnia.
Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy palotámat felújíthassam, kicsinosíthassam, szürke falait újra hófehérre meszeltethessem.
Abban az évben azonban - minthogy nem volt már birtok, - a gazdag embernek semmilyen jövedelme sem volt. A vagyona nem volt elég felújításra, de még a fenntartásra sem, így kénytelen volt a kastélyt eladni, szolgáinak számát töredékére csökkenteni, és egy kedves kis kúriába költözött, melynek barátságos, szép kertje volt egy-két gyümölcsfával, kis szőlővel és néhány rózsatővel.
Esténként a gazdag ember összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy szolgáim számát megduplázhassam, lásd, szükségem van rájuk, hogy boldogulhassak a mindennapokban.
Abban az évben azonban el kellett bocsátania a teljes személyzetet, mert nem tudta már fizetni a bérüket.
Esténként összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add meg nekem, hogy valaki segítsen, nem értek sem metszéshez, sem semmilyen kerti munkához, add, hogy az emberek megsegítsenek.
Azonban az emberek nem segítettek, volt, aki azt gondolta, elég neki a maga gazdasága, volt, aki kárörvendően kigúnyolta a gazdag embert, hogy lám, elveszett a nagy vagyon, és volt, ki azt mondta, hiszen még most is gazdagabb náluk, oldja hát meg, ahogy tudja. Abban az évben ezt a kúriát is el kellett adnia, és egy szép, takaros kis házba költözött. Munkát keresett, hiszen jövedelme nem volt már.
Az égre nézett, és így kiáltott:
- Uram! Hát miért teszed ezt velem?! Talán nem tartom meg törvényeidet? Becsületes ember vagyok, nem bántok senkit, mégis elveszel tőlem mindent?!
Abban az évben ezt a kis házat is el kellett adnia, és egy rozoga viskóba kényszerült költözni a gazdag ember. A kovács megsajnálta, meg hát a segítség is elkelt, így odavette magához, tanította a mesterségre, s fizetett is munkájáért, abból élt ezentúl a gazdag ember. Abban az évben nem tette össze két kezét, s nem imádkozott.
A következő esztendőben a kis viskót is elvették a gazdag embertől, útra kelt hát immár nincstelenül, s elindult, maga sem tudta, merre, munkát, s hajlékot keresett. Ment, mendegélt, míg egy birtokhoz nem ért. Mindjárt köszönt is illendően, megkérdezte, nem lenne-e szükség rá, elvégez ő mindent, amit csak rábíznak. Befogadták szíves-örömest, mert hát volt munka bőven, hol itt, hol ott segített, s meg is fizették a gazdag embert tisztességgel. Rendben is mentek a dolgok egy darabig, azonban a következő évben itt is megnehezedett az élet, hiába a sok munka, kevés lett a termés a rossz idő miatt.
Esténként a gazdag ember összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, add, hogy rendbe jöjjön a gazdaság. Segíts ezeknek az embereknek, lásd, most nem magamnak kérek, hanem nekik.
Abban az évben azonban tönkrement a gazdaság, mert az idő nem fordult jobbra, s a gazdag embernek innen is mennie kellett.
Ment, mendegélt, mígnem egy folyó keresztezte útját. A folyó partján halászok ültek. Szegény emberek voltak, igen szegények, a gazdag ember köszönt illendően, s megkérdezte, lenne-e munka az ő számára. A halászok megsajnálták az ágrólszakadt vándort, s maguk közé fogadták, bár nekik is alig volt miből élni. Bizony a rossz év sújtotta őket is, alig volt hal a folyóban, mégis megosztották mindenüket a gazdag emberrel. A gazdag ember segített nekik, ahol tudott, de hamar látnia kellett, hogy nincs sok hasznára ezeknek a derék embereknek, mert a hal nagyon kevés, csak az élelmüket pusztítja azzal, hogy itt van. Igen megszerette őket jószívűségükért, s elhatározta, hogy továbbmegy, nem lesz többé terhükre, majd csak lesz ezután is valahogy.
Utolsó este összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, adj megélhetést ezeknek a jószívű embereknek. Kérlek, gondoskodj róluk, segítsd őket.
S másnap hajnalban a gazdag ember ismét útnak indult. Harmadnap, mikorra ő már jókora utat megtett, a halászok újra kimentek a folyóra. Aznap először annyi halat fogtak, hogy alig tudták kivonszolni a partra. Lett nagy boldogság, s lett még nagyobb, mert másnap, harmadnap, hét és hónapszám tengersok halat fogtak, s nem nélkülöztek többé.
A gazdag ember közben bandukolt tovább, mígnem egy faluba ért. Kérdezősködött, hol lenne rá szükség, mert ő munkát vállalna, bármit, csak megélhetése legyen. Egy módosabb háznál fel is fogadták, mert elkelt a segítség az állatok körül, a szőlőben, a veteményesben. Itt dolgozott attól kezdve a gazdag ember. Volt a kertben egy almafa, azt is szépen megkapálgatta, s tavasszal, mikor ébredt a természet, a hálás fa sok-sok virágot bontott. A gazdag ember nézte-nézte az éledő fát, s csendben felujjongott annak gyönyörűségén. Megsimogatta a szelíd kis szirmokat, majd lefeküdt a fa alá, s felnézett az égre. Az ég tiszta kéken ragyogott, puha, fehér felhők haladtak sietve, ahogy az számukra a széltől rendeltetett, előttük a rózsaszín-fehér, illatos virágok nyíltak a világ csodálására, s mikor szellő játszott az ágakkal, sziromeső hullott. A gazdag ember nézte a messzi eget, előtte a virágokat, hallgatta a madarak dalát, bőrét friss szél simogatta, s a szirmok arcába hulltak, mint télen a dús hóesés.
Akkor összetette két kezét és így imádkozott:
- Uram, Istenem, köszönöm mindazt a szépséget, amit kaptunk, a világot, mit gyönyörűséges otthonként nekünk teremtettél.

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Örök illat címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel A buta kis birka címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)