HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

gg

Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: zuzmaraFeltöltés dátuma: 2011-07-01

A Condor

Hatalmas dörrenés rázta meg az eget és egy pillanat alatt fülsiketítő zaj támadt, ahogyan menekülni próbáltak a madarak. Óriási rajokban szökkentek a felhők felé, vijjogásuk visszhangzott a sziklafalakon.
Condor a szokásos vadászati körútját járta, mikor elért hozzá a dörrenés zaja és szinte vele egy időben ütést érzett a bal szárnyán. Még fel sem fogta mi történt, de máris zuhanni kezdett a szakadék alján hullámzó folyó felé. Tudta, ha leér, vége mindennek... Az utolsó erejét összeszedve próbált az épp szárnyával fennmaradni a levegőben, de az egyszárnyú csapkodás őrült forgásba hozta testét, a mélység pedig egyre közeledett. Végül olyan nagy levegőt vett, amekkorát tudott az állapotában és a szélbe feszítette szárnyát. Óriási puffanással ért földet, porfelhőt kavarva maga körül. Kinyitotta szemét és ámulva tapasztalta, nem esett le a mélybe, csak a szirt szélén ért talajt. A megkönnyebbülését eltompította a fájdalma, amit a meglőtt szárnya okozott. Sérülése mozdulatlanságba szegezte, miközben csillogó könnyel szeme sarkában a lemenő Nap vörös fényét csodálta és pihegve várta a véget.
A természet-kutató szokásos késő délutáni körútját járta a fennsíkon. Elmélyülten figyelte a magasban köröző Condort, ami kedvenc időtöltése közé tartozott. Mindig nagy érdeklődéssel szemlélte, ahogyan ez a csodálatos lény szeli a levegőt és mértani pontossággal csap le áldozatára. Olyan fenséges látványt nyújtott ez a méltóságteljes madár, ahogy a végtelen égboltot szelte szárnyaival. Azonban ma valami furcsát vett észre az útja során. Itt, ahol nem igen jár senki sem, friss keréknyomokat talált a porban. Miközben figyelte a madár röptét, egy puskalövés robaja majd földhöz vágta. Amint visszapillantott az égboltra, látta nagy baj van! A Condor körbe, körbe pörögve zuhant egyre lejjebb. A lépteit átváltotta futóra és rohant a madár irányába. - Jaj, csak el ne késsek! Cikázó gondolatai majd szétvetették agyát. - Mi történt? - Ki lőtt és miért? Választ nem kapott hiába nézelődött jobbra, ballra, csak egy terepjáró távolodó zaja töltötte be a naplementét. Izzadsága belefojt a szemébe, majd kimarta, de mit sem törődve vele, rohant tovább a szakadék felé. Mikor oda ért döbbenet járta át szívét. A fenséges állat kifordult szárnyakkal feküdt vérében. Elővette zsebkendőjét és először bekötötte a sérült madár szemét, majd tovább kutakodott mivel is kötözhetné be a sebet, hogy ne vérezzen tovább. Sajnos nem akadt semmiféle erre alkalmas dolog a zsákjában, hát levette ingét és óvatosan beletekerte a Condort. Felemelte és magához szorítva elindult haza a vörösen izzó tájban.
Napokig nem volt eszméletén a madár, pedig megfelelően ellátta sebét. Ettől többet nem tehetett érte, mert a golyó eltalálta ugyan, de átment a szárnyán, így hát csak várni tudott és kérni a szellemeket, óvják meg ezt a kihalófélben lévő madarat...
Homályos ködök függönyén hallotta a közelgő lépteket, de felemelni fejét már nem volt ereje. Beletörődve várta a véget. Haloványan érzékelte, hogy bekötik a szemét, betekerik valamibe és emelkedik a föld fölé, majd teljesen elsötétült a világ számára. Hol forróságban izzott, hol a hideg borzolta tollát. Szellemek jöttek dúdoltak a ködökben és néha furcsa álmok játszottak vele, repült újra magasan, fenn a felhők alatt. Így folytak össze a napok egy hétté, mikor érezte tisztulni kezd a ködfátyol, enyhül a fájdalom. Aprókat hunyorogva nyitogatta szemét. Próbálta felfedezni környezetét, vajon hol lehet, hisz emlékeiben még a zuhanás képei éltek. Csodálkozva nézett a rátekintő világító kék szemekbe. Valahogy nem félt, érezte nincs veszély. Elégedetten észlelte, ahogy a feléje nyúló kéz valamit elé tesz. Először a szemekbe nézett, aztán a valami felé. Örömmel fedezte fel a mezei egeret, ahogyan kiterülve feküdt előtte. Az éhsége elhatalmasodott rajta és a túlélési ösztöne elfogadtatta az élelmet, majd a friss vizet is. Most már tudták mindketten, összetartoznak, barátok lettek.
A Condor rohamosan gyógyult. Lassan ereje is visszatért. A begyógyult szárnyát napról napra jobban próbálgatta. - Lassan eljön a nap, mikor szabadon kell engednem, gondolta szomorúan a kutató. Végül gyorsan eljött az a bizonyos nap! Komor hangulatban volt, mikor megint bekötötte a madár szemét és ismét magához szorítva elindult a szirt felé vele. A Condor is érezte a változást, a fájdalmas vibrálást kettejük között, de nagyon vágyott már a szabadságra is. Abban a pillanatban, ahogy lekerült szeméről a kendő, szélbe tárta szárnyait, boldogságot vijjogott a légbe és elrugaszkodott a mélybe. Először zuhant egy kicsit, de amint kifeszítette szárnyait, őrült iramban emelkedett az ég felé, mint aki át akar repülni a felhőkön.
A kutató egy darabig szemlélte ezt az idilli szárnyalást, aztán szemébe húzva kalapját elindult az otthona felé. Az út porát komótosan rugdalva haladt, mikor vijjogás töltötte be felette a levegőt. A Condor köszönt neki egy díszes kört róva feje felett. Aztán másnap reggel ismét eljött a madár köszönő-kört rajzolni és este úja megint benézett. Azóta sok, sok hét eltelt, de a madár minden reggel és este megteszi a köreit a kutató háza fölött.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2011-07-02 13:17:21

válasz dpanka (2011-07-02 11:40:21) üzenetére
Köszönöm kedves Panka!
Ez már a 3. ilyen írásom..., csak nem tettem eddig ki őket.
Szeretettel láttalak: Tünde
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2011-07-02 11:40:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Tündi!
Most új oldaladról mutatkoztál be próza formájában. Tetszett a történet, olvasmányos, megható, és gondolatokat ébresztő!
Gratulálok! Csak így tovább!
szeretettel-panka
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2011-07-02 08:19:13

válasz antonius (2011-07-02 05:04:43) üzenetére
Köszönöm kedves Antonius!
Hát, igen a sok szövegnek ez az átka, hiába olvasom át, nem látom a hibám...
Szeretettel láttalak: Tünde
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-07-02 05:04:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szívet melengető, kedves írással lepted meg olvasóidat, akik eddig prózai vénádról mit sem sejtettek.
"Sérülése mozdulatlanságba szegezte, miközben csillogó könnyel szeme sarkában a lemenő Nap vörös fényét csodálta és pihegve várta a véget." Csodálatosan szép mondatok sorával fested le a helyzetet.

Két elütést láttam: a telepjáró nyilván terepjáró akart lenni és a végén az egyik köröd, kőrnek sikeredett.

Gratulálok szép munkádhoz. a

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)