HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Erica TailorFeltöltés dátuma: 2011-07-19

J.A. 3/2

Kilenc óra körül meg is érkeztek a vendégek, ahogy ígérték. Hatalmas virágcsokorral, gyümölcstortával és egy nagy, piros szalaggal átkötött csomaggal próbáltak bejutni a házba. Sam a kopogásra kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok! Gyertek beljebb!
Boldog születésnapot kívántak Samnek mindketten, amint beértek a nappaliba. Samantha vázát keresett a virágoknak, és közben megkérte Steve-et, hogy bontsa fel a pezsgőt, amit megtalál a hűtőben. Elrendezte a virágokat, a tortát kivitte a konyhába, majd nekilátott, hogy kibontsa az ajándékot is. Steve eközben felnyitotta a pezsgőt, és poharak után kutatott, amiket meg is talált a konyhaszekrényen. A mosogatóban egy mosatlan tányéron akadt meg a szeme. Biztosan Sam volt már annyira éhes, hogy nem győzött megvárni minket - gondolta. Pezsgővel és poharakkal a kezében tért vissza a többiekhez.
- Tetszik? - kérdezte David Samanthat, amikor az kibontotta az ajándékot.
- Igen! Nagyon! − és boldogan nézte a tőlük kapott hatalmas, keményborítású, üres lapokkal teli könyvet.
- Ebbe aztán rajzolhatsz kedvedre!
- Nagyszerű! Nagyon köszönöm! Egészségetekre! − emelte fel a poharát. − És most együnk, mert farkas éhes vagyok. Reggel ettem utoljára.
Felemelték a pezsgővel teli poharakat, még egyszer boldog születésnapot kívántak Samnek, és miután megitták, leültek a terített asztalhoz.
Steve fejében szöget ütött, amit a lány mondott. De akkor kié az a tányér a konyhában? Csak nem Jen jött meg? De akkor hol van? Egyelőre elhessegette a gondolatot, mert David észrevette Samantha ujján a gyűrűt.
- Ezt a gyűrűt még nem láttam rajtad. Most vetted? - kérdezte tőle. − Nagyon szép!
- Nem vettem, Jentől kaptam... − Sam próbálta zavarát leplezni. − Futárral küldte nekem, pedig azt hittem elfelejtette a születésnapomat. Ugye milyen szép?
- Igen, gyönyörű! Nem felelőtlenség egy ilyen gyűrűt futárral küldeni? - kérdezte Steve, miközben bizonyossá vált számára, hogy Jennifer hazatért.
Sam érezte, hogy a férfi gyanakszik, és gyorsan elterelte a szót.
- Egy ismerősünk hozta el, akiben feltétlenül megbízunk. Jó étvágyat! Vegyetek nyugodtan! Ne kéressétek magatokat!
Ezzel neki is látott a vacsorának, miközben bőszen kínálgatta vendégeit. A vacsora után Steve, úgy gondolta, hogy felfedezőútra kell indulnia.
- Merre találom a fürdőt? - kérdezte.
- A folyosón elmész jobbra, és rögtön az első ajtó - magyarázta el Sam az útirányt.
- Oké. Megtalálom.
Elindult tehát a megadott irányba, de esze ágában sem volt a fürdőbe menni. Kinyitotta az ajtaját, majd be is csukta, hogy úgy tűnjön, bement oda. Majd nesztelenül elindult az emeletre. Nem tudta, hogy merre van Jen szobája, csak a megérzéseire hagyatkozott. Egy ajtót kivéve, mindegyiket résnyire nyitva találta. Biztos ez lesz az - gondolta, és megállt a csukott ajtó előtt. Nagyon halkan kinyitotta, majd besurrant. Odabenn félhomály volt, de így is látta, hogy valaki fekszik az ágyban. Beljebb lépett, de ekkor hirtelen becsukódott mögötte az ajtó, és abban a pillanatban érezte, hogy valami hideget nyomnak a tarkójához.
- Egy úriember nem tör rá védtelen nőkre alvás közben! - szólt halkan Jennifer, miközben Steve fejéhez tartotta a pisztolyt.
- Szia Jen! Én is örülök, hogy látlak - mondta meglepődve.
Ha ő itt van, akkor ki van az ágyban, vagy rosszul láttam? - tette fel magának Steve a kérdést.
- Mit keresel itt?
- A húgod hívott meg vacsorára.
- Ide a szobámba?
- Nem. Csak gondoltam benézek...
- Na, akkor most már mehetsz is! - szakította félbe Jen.
Mégis mit képzel magáról ez a pimasz fráter, hogy csak úgy beoson a szobámba? Dühöngött magában Jennifer, miközben kibiztosította a fegyvert. Steve mozdulatlanul várta, hogy a lány mire készül.
- Le akarsz puffantani?
- Nem, még nem. Nagyon nehéz kiszedni a szőnyegből a vért, majd odakinn. Mit akarsz? Nem tudsz még eleget rólam?
- Nem tudok rólad semmit...
- Ne hazudj. - Jen végig nyugodtan, és kimérten beszélt. - Tom, aki egy régi jó barátom, tudomásomra hozta, hogy serényen érdeklődsz utánam.
- Jó, lebuktam. De ezért még nem kell kinyírni. Tedd le azt a pisztolyt, és beszéljük meg.
- Te úgy gondolod, hogy hetvenkét óra ébrenlét után most beszélgetni van kedvem?
Egy pillanatra Steve úgy érezte, hogy Jen nem figyel annyira, s kihasználva az alkalmat, hátranyúlt, megragadta a lány karját, hogy lefegyverezze, de az gyorsabb volt nála, és egy hirtelen mozdulattal leteperte a földre, majd újra a halántékához szegezte a berettát.
- Tom nem szólt arról, hogy én voltam a legjobb a katonai főiskolán?
- De azt hiszem, említette.
Steve meglepődött a lány gyorsaságán. A földön feküdt, fejéhez szegezett fegyverrel, s hátracsavart kézzel. Nem éppen ideális helyzet egy nő meghódításához. Jen egy lenge, csípőig érő pólót viselt. Kellemes parfümillatától, testének melegétől, a férfin borzongás futott végig.
- Mit akarsz még tudni rólam? Nem volt elég? Mondtam, hogy felejts el! - suttogta Jen dühösen.
- Sajnálom, nem tudlak elfelejteni. Nem tennéd le azt, az izét... és engednéd el a karom, eléggé kényelmetlen így.
- Akkor mi a garancia arra, hogy békén hagysz?
- Tudod mit, semmi. Lőjj le! De tudnod kell, hogy minden halálraítéltnek lehet egy utolsó kívánsága.
- Nem jársz te túl sokat moziba?
Steve mit sem törődve Jennel, folytatta:
- Ha teljesíted a kívánságom, akkor kimegyek, és még szőnyeget sem kell cserélned.
- Nem hiszem, hogy abban a helyzetben vagy, hogy te szabj feltételeket, de most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy éjszakába menően hallgassalak, és alkudozzam veled. Bökd ki, hogy mit akarsz, aztán tűnj el!
Jen felállt, kitárazta a pisztolyt, odarakta az ágya mellé, és várta, hogy a férfi kibökje, mit akar. Steve közben felkelt a földről és követte a lányt az ágyig. Gyengéden megfogta a karját, s maga felé fordította:
- Csak egy csókot szeretnék, és már itt sem vagyok.
Jennifer jobbnak látta, ha kielégíti a férfi kívánságát, hogy minél előbb eltűnjön, s hagyta, hogy magához húzza, és megcsókolja.
- Most pedig ki innen! - tolta el magától, és meg sem várta, hogy a Steve kimenjen a szobából, befeküdt az ágyba.

A férfi ígéretét megtartva, csendben, önelégült mosollyal az arcán ment vissza, ahol már Sam és David feszülten várták. Szép nyugodtan leült az asztalhoz, öntött magának egy pohár bort és komótosan kortyolgatni kezdte. A többiek szuggerálva nézték, hogy mondjon már valamit, de tudomást sem vett róluk.
- Steve, itt a föld! - próbálta David visszazökkenteni barátját a valóságba - Hol voltál? Jennél?
Sam, amikor meghallotta az ajtócsapódást, már elárulta neki, hogy a testvére hazajött, és ha felkelti, akkor háború lesz! Steve nyugodtan válaszolt barátjának.
- Öt percig egy pisztollyal és egy amazonnal kellett hadakoznom, de aztán úri modorommal meggyőztem, hogy hagyja meg semmitérő életemet, és megcsókoltam. Ennyi. Tényleg. Sam, itt alhatok a nappaliban?
- Na, azt már nem! - kiáltott fel a lány. − Akkor holnap mind a ketten halálfiai vagyunk!
- Sebaj, akkor majd mondd azt, hogy visszalopóztam, és te nem tudsz semmiről!
- Nagy baj lesz ebből, meglátod!
- Ne félj, már nem harap - nyugtatta meg Samet.
Miután a tortából is ettek, közösen elpakoltak, elmosogattak. Még beszélgettek egy ideig, majd nyugovóra tértek. Steve megágyazott magának a kanapén, Sam pedig magával húzta Davidet a szobájába...

2011

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2011-05-30
Összes értékelés:
57
Időpont: 2011-07-19 11:51:37

válasz antonius (2011-07-19 11:48:40) üzenetére
Hm. Pedig egy csók is már valami. De majd elgondolkodom rajta.
Örülök, hogy még mindig olvasol.
A legtöbb férfi nagyon rámenős, főleg egy Adonis?

Üdv.
Erica
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-07-19 11:48:40

Valószínű, bennem a hiba, de nekem az a csók nagyon helyzetidegen.

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)