Nem tudlak felejteni Téged,
Kedves hangod, szelídséged.
Ébren is rólad álmodom,
Vágy van szívemben s' fájdalom.

Bármit kérsz, én vállalom,
Míg nem némul el, dal az ajkamon.
Szeretlek Téged, ahogy a fény lesz,
Így lett az is, mit irántad érzek!

Váratlanul tört rám e szerelem,
Azt hittem végre meglelem a kedvesem.
De aztán semmivé lett minden álmom, vágyam,
Mivel, hogy viszontszerelmet, most sem találtam.

És mégis...

Nem tudlak elfeledni Téged,
Vágyom kedves szavad, közelséged.
Nem tudom meddig tart az élet,
Jó lenne még kicsit együtt lenni Véled.

Te lettél már minden álmom,
Lesz-e kegyes sorsom, boldogságom.
Lelkem, kitörni vágy börtönéből,
Gyönyört lelni a kedvesem öléből!
Nem tudlak felejteni Téged,

Kedves arcod, őszinteséged.
Hívó szavad még, egyre várom,
Súgd fülembe, leszel-e párom?

Ha tudnám, mit tehetnék érted,
Áldanám az egész mindenséget.
Megtennék mindent Teérted,
Csak hogy együtt lehessek Véled.

Nem tudlak felejteni Téged,
Minden álmom érzem, semmivé lesz!
Mondd miért ilyen az élet,
Mondd, miért nem szerethetlek Téged?

Mondd, minek még az élet,
Ha így, csak a semmivé lesz.
Minden, csupán csak csalódás?
Mondd, hogy mi jöhet még más?

Úgy mentél el, hogy itt sem voltál,
Kérdeztelek, 's Te semmit sem szóltál.
Még búcsúcsókot, azt sem ígértél!
Elmentél, és vissza sem néztél.

Mégis...

Miért, hogy szemed tüzét látom,
Várom, egyre még várom boldogságom.
Könyörögnék érte, hogy Veled lehessek,
De tudom, ilyet mégse tehetek.

Rég nem múlt már el úgy egy nap,
Hogy gondolatban ne látnálak.
Magányos vagyok, oly' szárnyaszegett,
Döntsd el kérlek, velem most mit tehetsz.

Bármit mondsz, mégis szeretlek.
Őszinte szívemmel tisztellek,
Örökre szívembe zártalak,
Míg élek... Téged,...mindig,... várlak...