Bizony két év telt el, hogy elõször láttál,
Hogy teázni mentél, Dunaparton jártál.
Zöld Pardonban roptuk, Marsot nézegettünk,
Nagyon örültünk, hogy egymással lehettünk.
Barátok izgultak, szorítottak nekünk,
Aztán pedig együtt örültek is velünk.
Napról napra mélyült kettõnk kapcsolata,
És egy párként jártunk, mentünk mindenhova.

Hónapok teltek el, majd fellángolt a tûz,
Ami bizony sok párt összeköt, összefûz:
Szerelem lobbant fel karácsonynak napján,
Örömteli érzés ült meg szívem táján.
Azóta már sok nap, boldog nap virradt fel,
De engem az érzés nemigen hagyott el.
Talán néha csökkent, hiszen táplálni kell,
De a mag megmaradt: a tiszta szerelem!

Két év hosszú idõ, sok történt alatta,
Sokszor változott meg kettõnk hangulata:
Néha buta voltam, néha szimplám lüke,
Te is voltál dühös, máskor pedig büszke.
Mindketten változtunk, érettebbek lettünk,
Szóval be kell látnunk, szép lassan felnövünk.
Ám ha fel kell nõni, én veled szeretnék,
Ezt üzeni neked egyetlen Mikikéd!

Zárszóként még annyit, hogy nagyon szeretlek,
És nagyon örülök, hogy párod lehetek!!!