HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 10

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: zuzmaraFeltöltés dátuma: 2011-08-22

Fehér rózsa


Hatalmas háza kertjében egész nap kitartóan dolgozott az agrármérnök. Hobbija a rózsatermesztés volt. Nem is akadt olyan verseny, amin ne ért volna el jeles helyezést csodálatos virágaival. Kertjére nagyon büszke volt, hisz külföldről is eljöttek néha megcsodálni a tökéletes virágokat. Megtalálható volt itt szinte az összes rózsa-fajta, akár bokorrózsa, akár futórózsa vagy talajtakaró rózsa, illetve törpe és magas rózsa-félékhez tartozott is. Mindig ügyelt a színek, formák összhangjára, így került a vérvörös színű, Black Beauty-k mellé a hófehér virágú, szerény, de annál gyönyörűbb, John Paul rózsa. Színük túlzott ellentéte kiemelte szépségüket. Azonban a fehér rózsa alacsonyabb, vékonykább volt a vörösöknél. Nemcsak a színe, de maga a növény is érzékenyebb a többi színes társánál. Mindig nagyobb figyelmet, több gondoskodást igényelt. Azonban a mérnök hiába ápolta, kényeztette, a virág nem érezte jól magát a többi között. Egyre fakóbb, gyérebb virágzatú lett. Egy napon vendégek érkeztek a házba. Persze, mint mindenki, ők is kíváncsiak voltak a híres kertre és a rózsákra. Ámulva sétáltak a kiépített ösvényeken, meg-megálltak egy-egy hihetetlen szépségű virág mellett és dicsérő szavakkal méltatták a gazdát. Ám az élet fura fintora gyanánt a legnagyobb figyelmet a fehér rózsa kapta. Sehogyan nem értették, hogyan lehet az, hogy a többi virág fantasztikus, ez a kis fehér meg csak sínylődik a többi között. A mérnök csak a vállát rángatta, meg sűrűn hümmögött, mivel választ adni nem tudott. Próbálta magyarázni, hogy így, meg úgy, de láthatólag senkit sem érdekelt az üres fecsegés. Egymáshoz beszélve, mit sem törődve a gazdával és a magyarázataival, besétáltak a házba.
A mérnök alig várta a reggelt, a vendégek távozását. Épphogy becsukódott a kapu, a távozók után máris rohant a kertbe egy ásóval. Neki esett a rózsatőnek: - Szégyenbe hoztál te kis satnya! Ezért neveltelek, gondoskodtam rólad! Így hálálod meg a törődésem. - kiabálta, miközben egyre mélyebbre ásott a rózsa gyökerénél. Végül egy rántással kikapta a földből és ugyan azzal a lendülettel a kapuig rohant, majd kitárva azt az út menti árokba hajította a nemes virágot. - Takarodj a portáról! -mordult egy utolsót feléje, majd a kapuszárnyat bevágva maga mögött, elindult reggelizni, mint aki jól végezte dolgát. Többet nem is gondolt a virágra.
Nem sokára autó zúgás verte fel az utca csöndjét. Aznap volt a szemét vitel napja, most érték el az utcát. Lassan haladtak előre, minden háznál gondosan ki kellett üríteni a kukákat és feldobni a külön kikészített szemetet. Meglepődve vették észre az árokban heverő rózsa-tövet. Értetlenkedve néztek egymásra a munkások, hogy ez meg, hogy került ide? Csak néhány pillanatuk maradt a csodálkozásra, mivel haladni kellett tovább. Az egyik fiatal munkás megragadta, hogy feldobja az autóra, mikor a sofőr kiszólt a lehúzott ablakon: - Azt ne! Tegyétek ide mögém! Kár lenne érte, hisz csodaszép! Még így is megtörve, megtépve, lankadtan is! A munkás alig várta a műszak végét. Magához vette a virágot és elindult vele a temetőbe. Már eltelt néhány hónap, hogy elvesztette szüleit és a kevés keresetéből nem telt sírkőre. Mindig vitt friss virágot, de, hogy ültessen is valamit nem fordult meg soha a fejében. Most azonban végtelen szeretettel vitte a fehér rózsatövet. A csapnál engedett egy vödör vizet, majd szemre kimérte a sír közepét és óvatosan ásott egy megfelelő mély gödröt. Alaposan belocsolta, még karót is tett mellé, hogy ki ne dőljön a tő, ha erősebb szél fúj. Mondott egy csendes imát, majd elköszönt a fejfától.
Egy hét telt el mire ismét kiment a temetőbe. Nem sok reményt fűzött a virág megmaradásához. Ám, amint befordult a sírhoz vezető ösvényre, már messziről látta a rengeteg nyíló virágban pompázó növényt. Se közel, se távol nem volt párja a gyönyörű fehér rózsának. A ravatalozónál rengeteg ember álldogált. Valakit temettek. A munkás nem akart kíváncsiskodni, csak a szeme sarkából pillantott néha arra felé, majd leguggolt, hogy kihúzzon néhány fűszálat és megigazgassa a sír környékét. Gondolataiba mélyedve észre sem vette a melléje érkező férfit, csupán a köszönésre rezzent össze: - Jó napot! Nem szeretnék zavarni, csak már idejövet láttam a gyönyörű növényt és szeretném megtudni, honnan lehet szerezni, ilyen szépséges virágot. - A munkás először zavartan bámulta a cipőjén megtelepedő port, majd csendesen kibökte -Az árokba dobva találtam - A férfi elképedve bámult a virágra, majd a munkásra. Nem tudta eldönteni sírjon vagy nevessen! Hisz ez az ő virága volt! A sír mellett álldogálva azon gondolkodott, hogy valami szuper talaj lehet itt, vagy a szeretet volt képes ilyen szépre nevelni a kidobott fehér rózsát. Behúzott vállal oldalgott el. Nem merte megmondani galád tettét. A rózsa, azóta is pompázik egész nyáron át a síron.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1822
Időpont: 2011-11-09 18:36:26

Kedves Zoltán!
A szavaidtól viszont az én szívem indult meg...
(Nem vagyok hozzászokva a dicsérethez...)
Nagyon KÖSZÖNÖM!
Szeretettel láttalak: Tünde
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1822
Időpont: 2011-11-08 18:54:15

Kedves Micsudi!
Bár nem ismerjük egymást, de köszönöm szavaid.
Tudod, máshol kaptam azt a kritikát, azért írtam meg Pankának. : )
Szeretettel láttalak: Tünde
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1822
Időpont: 2011-08-23 19:42:19

válasz dpanka (2011-08-23 18:14:38) üzenetére
Köszönöm drága Panka, hogy elolvastad!
Tudom a nagy terjedelmű szöveg rémisztő néha...
(Remélem nem volt unalmas, magyarázkodó és hosszú...: )!!!)
Szeretettel ölellek: Tünde
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2011-08-23 18:14:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Tünde!
Most egy szép történetet olvashattam tőled, érdekes volt, és tanulságos is, Mellette szép és megható, a végén pedig ott a csattanó.
gratulálok szeretettel-panka

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Gondolatok a sötétből címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)