Széttépett papírfecnik
fekszenek egy halomban
gyűrötten, feketéllőn
a homokba tiporva
egy nagy kép részei ők
egy híres festő műve
szív alakba rendezte
életképem és vérzett
éles kés szabdalta fel
szívemből azt kihúzván
a seb nem hegedt s a kép
összetört önzőn, némán
az Idő tüzén égnek
lassú, gyötrelmes halált
elhordja őket a szél
e terhet nem hordom már
de helyükön üres folt
végtelen, tátongó űr
a homokóra megáll
és elfeketít belül
tenni kell mit tenni fáj
néhány fájdalmas lépést
csak megsárgult papirusz
remény, fájdalom, szépség
Pusztulás - fájdalmat ígér
Egész - fájdalmat követel
az új szívvel, mi vérvörös
kirakom törött életem

2006.február 26.