HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-09-22

Ablakmosás




- Mind a hármatokat várja az igazgatóúr reggel az irodájában. Megértettétek? - mondta a tanár, amikor belépett a terembe. A három fiú döbbenten nézett össze. Vajon mit csináltak?
- Ez az egész a te hibád! - támadták le, kifelé menet. - Mit mondtál nekik? Mibe kevertél bele minket? - faggatták. A fiú értetlenül meredt vádlóira. Alig ismeri őket. Sőt, alig ismer valakit az egész iskolában és erre tessék, rögtön a második hónapban már bajba keveredik.
- Nem mondtam nekik semmit - dadogta bizonytalanul. A két fiú utálkozó pillantással meredt rá, mint akik nem nagyon hiszik el, amit mondott, majd dohogva magára hagyták. Megkönnyebbült, bár tudta, ez csak ideiglenes, hiszen holnap reggel az iskola igazgatójának az irodájában minden ki fog derülni. De vajon mi minden? Mi lehet az, ami miatt minden figyelmeztetés nélkül berendelik? Valami nagyon nagy galibát kellett okoznia. De hát ő nem is csinált semmit. Vagy már nem is tud róla? Hogy képes valaki elkövetni valamit úgy, hogy nem is tud róla? Ez lehetetlen.
Képtelen volt elaludni. Csak forgolódott az ágyában, vagy a mennyezetet bámulta, mintha oda lenne biggyesztve valamiféle magyarázat, valamiféle vigasztalás. De hiába meresztgette a szemét a sötétben, nem volt semmi, ami akárcsak egy halvány támaszt is nyújthatott volna neki.
Lehet szólnia kellett volna otthon? Vagy majd ha már túl van az egészen? Minek is idegesítette volna fel a nevelőjét idő előtt. És mit is mondott volna? Hogy behívták az igazgatóhoz valami miatt, amire nem is emlékszik? Úgyse hinne neki. Ez még ő is alig akarja elhinni.
A reggel gyorsan megérkezett. A fiú kábán, fásultan készülődött az iskolába. Minden mozdulatában ott motoszkált egy gondolat. Egy gondolat, hogy talán nem is kéne bemennie. Aztán valahogy mégis csak elindult. Lassú, vontatott léptekkel haladt. Minél közelebb ért az iskolához, annál inkább kezdte magát rosszul érezni. Gyomra görcsberándult, hányinger kerülgette, szédült. Megállt. Már csak pár méter választotta el az iskola épületétől. Körülnézett. Simán leléphetne - merengett. Ha a másik irányba menne, még csak nem is találkozna össze senkivel.
Olyan erős kísértés kerítette hatalmába, hogy képtelennek érezte magát az ellenállásra. Hirtelen megfordult és már majdnem futásnak indult, amikor meglátta a másik két fiút közeledni a sarokról. Ha elfutna, biztos elkapnák, talán meg is vernék. Ez némileg letörte lelkesedését. Lehajtotta a fejét és belépett az iskola kapuján.
A folyóson várakozott, kicsit távolabb a másik két fiútól, akik lesújtó, gyilkos tekintettel meredtek felé.
- Gyertek be fiúk! - szólt az igazgató és kedvesen beinvitálta a remegő lábú, megszeppent gyerekeket. - Nem, nem csináltatok semmi rosszat, ne ijedjetek meg - mosolygott az öreg szakállas igazgató. - Arra kérnénk titeket, hogy pucoljátok meg a tanteremben az ablakokat, amíg a többiek tornaórán vannak. Nem leszünk hálátlanok - kacsintott az öreg és a választ meg sem várva kitessékelte a fiúkat a folyósóra, onnan meg az osztályterembe.
Megszólalni sem bírtak, csak értetlenül meredtek egymásra.
- Rabszolgamunkát végeztetnek velünk - motyogta az egyik fiú dühösen és jó nagyot rúgott az egyik vízzel teli vödörbe. A másik kettő csak csendben bólogatott, mialatt kelletlenül nekiálltak maszatolni az ablakokat. Nem volt sok ablak, és nem is a munka volt az, ami megrémítette őket. Sokkal inkább nem értették, miért pont ők lettek kiválasztva. Ez vajon büntetés? Vagy dicséret?
Értetlenül, összezavarodva dolgozgattak. Szótlanul dörzsölgették, vizezték az üvegeket, kerülték egymás tekintettét. Nem volt túl sok kedvük ehhez az egészhez, főleg nem egymás társaságában. De bármennyire is igyekeztek elkerülni a másikat, folyton egymásba botlottak, hol a vödörnél, hol az újságpapíroknál keresztezték egymás útját, hol egy szivacsért nyúltak egyszerre ketten. A feszültség lassan oldódott közöttük, a kínos hallgatásból nyugtalan nevetgélés majd önfeledt csevegés kerekedett.
Az igazgató komoly arccal tanulmányozta a fiúk munkáját. Kívül-belül átvizsgálta az ablaktáblákat, nem maradt-e rajtuk egy kis maszat vagy koszfolt. Szigorú tekintetét látva, az egész osztály néma csendben, feszülten várakozott. A három fiú egy emberként ácsorgott a tábla előtt. Ismét bizonytalanság vett erőt rajtuk.
- Nagyon szép munka! - bökte ki végre a szigorú igazgató. A fiúk megkönnyebbülve borultak egymásra, nevettek, tapsoltak örömükben. Furcsa érzések zsongtak bennük. A jól végzett munka, az együtt töltött órák és a jó beszélgetések feledtették velük a reggeli ellenséges hangulatot. Az igazgató mosolyogva nézte az ujjongó fiúkat, akik öröme a jutalmul kapott csokoládétorta látványától a tetőfokára hágott.
A sütemény nem tartott sokáig, de az azon a reggelen szövődött barátság, még évekig elkísérte a fiúkat, egyik kalandból a másikba hajtva őket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-09-26 05:37:38

válasz Artúr (2011-09-25 18:17:56) üzenetére
Szia,
Teljes mértékben egyetértek veled. Ez most így sikeredet...
De azért hozom a történeteimet és örülök, hogy olvasol.
Üdv: Alex
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2011-09-25 18:17:56

válasz Alex (2011-09-25 10:56:48) üzenetére
Szia!
Írtam, a tortával lehet, hogy csak én érzek így. A történet igaz. Akkor viszont az igazgató csak tiszta ablakokat akart. Ettől függetlenül lehet tenni a történetbe pluszt is. Képes vagy rá.
Úgy gondolom, ha írásra adja valaki a fejét, éppen az a jó benne, hogy nyitott szemmel jár. Meglátja az életben adódó sztorikat, és hozzátesz. Alakít. Pontosan azért, hogy ezek a megtörtént események nagyobb erővel hassanak az emberekre, mint ha csak simán ők is meglátnák a történteket.
Érdekes dolgokról írsz, hozd csak a történeteidet.
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-09-25 10:56:48

válasz Artúr (2011-09-24 21:04:24) üzenetére
Elgondolkoztattál, és azt hiszem van igazság abban amit írtál. Bár a történet igaz - a torta is :-) - talán jobban ki kellett volna éleznem a lényeget benne. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet (és a helyesírási hibákra is). Örülök, hogy olvastad. Alex
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2011-09-24 21:04:24

Szia!
Valami tanulságos dologra számítottam, vagy mélyebb üzenetre, mert olyan jól előkészítetted a folyamatot a mondataiddal. Mire gondolok? Például arra, hogy az igazgató észrevette ennek a három gyereknek a mindenkitől való tartózkodást a viselkedésében, és szántszándékkal hozta össze őket egy közös munka ürügyével. Vagy a három legnagyobb lókötőt akarta kicsit terelgetni ezzel a nevelő szándékkal. Ilyesmit képzeltem a történet mögé. Nincs a novellának csattanója. A közösen végzett munka öröme, a dicséret megfelelne csattanónak, de akkor jobban ki kellett volna ezt élezni. A tortát pedig túlzásnak tartom. Esetleg fejenként egy tábla csoki már inkább hihetőbb díjazás. Persze lehet, hogy csak én érzem ezt. Tudod, nekem a torta valami ünnepet jelent. Különlegességet. Ettől függetlenül is tetszett a sztori.
"igazgatóúr" Külön írandó. Több helyen hiányzik a vessző a mondatokból.
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-09-23 14:34:06

válasz Krómer Ágnes (2011-09-22 21:36:51) üzenetére
Kedves Ági, köszönöm. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-09-23 14:33:38

válasz dpanka (2011-09-22 21:33:20) üzenetére
Köszönöm Panka, örülök, hogy tetszett, és hogy olvastál :-) Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-09-23 14:32:41

válasz Bödön (2011-09-22 10:18:14) üzenetére
Köszönöm neked, örülök, hogy itt jártál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2699
Időpont: 2011-09-22 21:36:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!

Szép történet.Különösen a vége tetszik.

Barátsággal:Ági
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2011-09-22 21:33:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Nos az az út az iskola és az igazgatói felé, az a bizonytalanság, az a félelem.
Remekül ábrázoltad azt a gyermeki lelket.
Gratulálok a téma és ahogy leírtad teljesen átérezhető! Jó novella a végén a pozitív fordulattal.
Szeretettel-panka
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2011-09-22 10:18:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves történet jól megírva! Tetszett! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)