HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50509

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2011-10-03

A Rongyinyulak és a Hold - mese egy kis 4 hónaposnak


A három Rongyinyulat a nagymama varrta Esztinek. Egy kékkockásat, egy sárgakockásat és egy zöldkockásat. Kis gazdájuk nagyon szerette őket: az egyiket a jobb karjával ölelte, a másikat a bal karjával, a harmadikat pedig a feje alá gyűrte, amikor napközben aludt. A Rongyinyuszik is szerették Esztit, jókat lehetett vele szundítani. Még azt is elnézték neki, hogy néha megrágta őket.
Azonban ez nem tartotta vissza a Rongyinyulakat attól, hogy éjszakánként kiszökjenek a gyerekszobából, és odakinn csatangoljanak. Viháncoltak a szobákban, ugráltak az alvó anyu és apu takaróján, kergetőztek a kertben. Nagyon falánkak voltak: kiürítették az éléskamrát és a hűtőt, felfalták a nagyi konyhakertjéből az összes káposztát, sárgarépát és karalábét, lerágták a fák kérgét. Zöldkockás, aki a legpákosztosabb volt közülük, a krumplikat is kiette a földből, és még a gyomrát sem csapta el velük, olyan feneketlen volt az étvágya. Persze a többiek sem maradtak el tőle.
Egy őszi éjszakán, amikor hiába kutattak a kiskertben valami ehető után, Kékkockás egyszer csak felnézett, és megpillantotta az égen a teliholdat.
- Odanézzetek, egy óriási sajt! - kiáltotta.
- Hol? Hol? - a két másik falánk nyúl is felfelé tekergette a fejét.
- Hát nem látjátok?
- Én látom - felelte Sárgakockás. - Nem szeretem a sajtot, és különben is túl magasan van...
- Dehogyis sajt! - vágta rá Zöldkockás. - Egy nagy, kerek vaníliás torta az, nem látjátok? Olyan, mint amelyiket a múltkor megrágtunk a nagyi kamrájában!
- Az nagyon finom volt! Bármennyit fel tudnék belőle falni! - így Kékkockás. - De szerintem ez nem torta lesz... hanem egy szép, kerek, ropogós káposzta!
Több sem kellett a Rongyinyulaknak: mindhárman boldogan ugrándozni kezdtek.
- Káposzta! Káposzta! Van egy káposztánk!
Hallotta ezt az öreg Hold az égen, és nem tudta, nevessen-e vagy bosszankodjon.
"Méghogy káposzta... engem néznek ezek a bugyuták káposztának!"
Még nagyban ugrabugráltak a Rongyinyulak, amikor megszólalt Kékkockás, aki álítólag egy picit okosabb volt, mint a többiek.
- Jó, jó, hogy van egy káposztánk, de hogy szedjük le onnan?
Összedugták a fejüket a nyuszik, tanakodtak. Zöldkockás, aki már nagyon éhes volt, azt mondta:
- Majd én felugrom érte, nem lehet az olyan magasan!
- Hogyisne, a végén még magad falod fel az egészet! - vágta rá a másik kettő.
- Ezt feltételezitek rólam!? - kiáltotta Zöldkockás sértődötten.
- Ezt bizony! Aki még a földes krumplit is megeszi... Pfúj!
- Hát, akkor ugorjatok ti is! Majd meglátjátok, hogy én tudok a legmagasabbra ugrani közületek! Nekem van a legnagyobb lábam!
A buta Rongyinyulak majdnem hajba - azaz szőrbe - kaptak rajta, hogy melyikük tud a legnagyobbat ugrani. Aztán elhatározták, hogy egyszerre szökkennek fel, megragadják a nagy, kerek káposztát, lerántják, és testvériesen megosztoznak rajta.
- Eeegy, kettőőő, hááárom! - vezényelt Kékkockás, aki állítólag a legokosabb volt közülük.
Elrugaszkodtak a földről, és hopp! Akkorát ugrottak, amekkorát csak bírtak, de persze nem tudták elkapni az öreg Holdat. Az csak nézte őket, és majd' megpukkant a nevetéstől. A Rongyinyulak pedig csak ugráltak-ugráltak sokáig.
- Hát, ez így nem fog menni... - vallotta be végül Sárgakockás kifulladva.
- Akkor most mit csináljunk? - így Zöldkockás, és nagy, kerek pocakját tapogatta. - Nagyon éhes vagyok...
- Én is, én is - nyöszörögte Kékkockás. - Csak nem foghat ki rajtunk egy nyavalyás káposzta...
Amíg így tanakodtak, a Hold lejjebb ereszkedett az égen. Közeledett a hajnal.
- Odanézzetek! - kiáltott Kékkockás, aki állítólag a legokosabb volt közöttük. - Ez lejön magától!
- Csalogassuk még lejjebb! - javasolta Sárgakockás.
- Aztán ugorjunk rá, és faljuk fel a pimaszt! - rikkantotta Zöldkockás, és megnyalta a szája szélét.
- Gyere! Na, gyere... hadd kapjunk be, te káposzta! - bíztatták kórusban az öreg Holdat, aki csak nevetett magában. Olyan unalmas az égen az éjszakai szolgálat, és már rég szórakozott ilyen jól... Leereszkedett hát, amennyire csak tudott.
- Ez az, mindjárt elérjük! - ugrándozott a három Rongyinyúl.
- Tudjátok mit? - szólt a nagyeszű Kékkockás. - Álljunk egymás vállára, úgy már könnyen elkaphatjuk!
- Jó, de én leszek legfelül! - erősködött Zöldkockás, akinek már hangosan korgott a gyomra.
- Na, arról ne is álmodj! - vágta rá a másik kettő.
Ezen megint majdnem összekaptak. Végül hosszas huzavona után abban állapodtak meg, hogy menjen fel Sárgakockás, úgyis ő a legkisebb közülük.
Így történt, hogy Zöldkockás négykézlábra állt, a hátára felállt Kékkockás, az ő vállára pedig felkapaszkodott Sárgakockás. Kis mancsait kinyújtotta az ég felé, és látta, hogy a nagy kerek káposzta épp akkor tűnik el a láthatár mögött.
- Nézzétek, meglép!
Zöldkockás, aki semmiképp nem akart éhen maradni, kiugrott a többiek alól, és futásnak eredt, arrafelé, amerre az öreg Hold kezdett lehúzódni a föld alá. Durr, a másik két Rongyinyúl nagyot puffant a földön! Zöldkockás pedig futott-szaladt, egészen a kerítésig, ahol felakadt, és ott maradt lógva, amíg a nagy kerek káposzta végleg legurult a föld alá, a helyén pedig felemelkedett egy óriási, narancsvörös gömb, a Nap.
- Ejnye, ez az Eszti! - dohogott magában a nagymama, amikor reggel kiballagott a kertbe. - Mindig szanaszét hagyja játékait... ráadásul milyen piszkosak lettek! Na, Rongyinyuszik, irány a mosógép!

2011 októbere

Szintén egy póló ihlette, mint a békás mesét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2012-01-09 00:05:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez a meséd is nagyon tetszett - bár a nyulakkal eleve elfogult vagyok, mert egy húsvér lógófülű boldog tulajdonosa vagyok :) Remélem, még sok ilyen meséd lesz!

Szeretettel: Kalina
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
695
Időpont: 2011-10-05 11:04:18

válasz T. Pandur Judit (2011-10-04 22:54:57) üzenetére
Minden nyúlméltatónak köszönöm! Remélem, a kislányom is szeretni fogja, amikor már nagyobb lesz. :))
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2011-10-04 22:54:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gunoda!

Remek dolog, hogy leírod a mesédet! Amikor a gyerekeim kicsik voltak, én is annyi jó kis mesét találtam ki nekik. Nem írtam le őket, és már feledésbe merültek, még a nagy kedvencek is...
A kislányod szerencsés, hogy megmaradnak arra az időre is, amikor már nagyobbacska lesz. :)
Tetszett a nyuszis meséd, és a rongyinyúl kifejezés meg különösen!

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9075
Időpont: 2011-10-04 08:10:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon aranyos kis mese. Tündériek ezek a falánk, butuska Rongyinyuszik. Tetszett! Üdv: én

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Ábel (az első) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

tigerjnr bejegyzést írt a(z) Konstelláció című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Ábel (az első) címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Konstelláció című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Konstelláció című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Balatoni vihar címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Konstelláció című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Jevgenyij Jevtusenko: Énnékem, élet, félig semmi nem kell! címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Örök kérdés című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Példa című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mi ketten című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Konstelláció címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)