HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2011-10-08

Svájci képeslapok 4. Érdekességek, különlegességek

Amikor az útikönyvben megnézendő várakról olvasok, a hazai tapasztalatoknak megfelelően, egy várrom jelenik meg a lelki szemeim előtt. Kiásott faltöredékek labirintusa, esetleg egy többé-kevésbé épen maradt torony, vagy várfal darab. A mi váraink zöme a tatárjárás után a XIII-XIV. században épült, és az is közismert tény, hogy a hadászati célra is alkalmas várakat a Rákóczi szabadságharcot követő évtizedekben sajnálatos módon a császári csapatok lerombolták. Ez a pusztítás olyan mértékű volt, hogy az azóta eltelt időben, a magára hagyott és egyre romló állapotú hajdani várak sok helyütt szinte egyenlővé váltak a földdel.
Így újra meg újra meglepődtem, amikor Svájcban a várt romok helyett, egy tökéletes épségben megmaradt várat találtunk.
Nekem az egyik legnagyobb élményem Chillon vízivárának a megnézése volt. Ilyen épségben maradt várban még soha nem jártam, ami nem volt átalakítva szállodának, vagy múzeumnak, hanem az maradt, aminek építették. A vár a Genfi-tó partján áll, vagy inkább benne, egy nagy sziklán. Ez egy teljesen épségben maradt várkastély, amit a savoyai grófok és hercegek építettek a 12. század elején. A vár egy fahídon közelíthető meg. A bejáratnál kaptunk egy magyar nyelvű tájékoztatót a jegy mellé, amiben minden részletesen le volt írva. Az egyes helyek a várban betűkkel voltak megjelölve, és a tájékoztatóban a betűjelnél mindent megtaláltunk róla. Ki mikor építette, ki mikor alakította át, mire használta, mi a különösen érdekes a hely díszítésében, berendezésében. Az épületegyüttes 25 épületből áll, amelyek három udvar körül csoportosulnak, és kettős falrendszer védi őket. A vár a tó felőli oldalon hercegi lakosztály, a hegyek felé erőd: őrtornyok, kettős védőfal rendszer, és árkok tették védetté az épületegyüttest minden lehetséges külső támadással szemben.
Az udvarok egymásból nyílnak: az első udvaron valamikor élénk sürgés-forgás uralkodott, mert itt voltak a kiszolgáló létesítményei a várnak, a második a várgondnok udvara, a harmadik kizárólag Savoya hercegeinek és grófjainak, valamint kíséretüknek fenntartott udvar volt. A várban négy díszterem van, amelyek ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik a Genfi-tóra. A vár teljesen be van rendezve, aki megelégszik az akkori viszonyokkal, /óriási kandallóknál főzni, dézsában fürdeni, a tóba pottyantós vécéken társasan pottyantani, stb./ az még ma is ellakhatna benne. Nehéz, masszív korabeli bútorok, ágyak, asztalok, karszékek, tálaló szekrények óntányérokkal, ónserlegekkel, fegyverek, ládák, kandallók és kályhák, minden a helyén van. A pincétől a padlásig, a gyilokjárókig, a tornyokig minden tökéletesen bejárható, megnézhető. A kriptában egy árnyjátéktól kap frászt az oda belépő. A boltíves, hatalmas pincében még a sziklát is lehetett látni, amire a vár felépült. A titkos várkapu is innen nyílik a tóra, amin át észrevétlenül lehetett "eltűnni" a várból. A pincében a boroshordók, a liszteszsákok, a polcokon a kosarakban és ládákban felhalmozott élelmiszerek úgy álltak, mintha csak a szakácsot várnák. Csak a börtönben árválkodtak üresen a kovácsoltvas karikák, amikhez hajdan a Savoyai-ház tagjai a legfélelmetesebb politikai foglyaikat láncoltatták. Nagyon érdekes volt, egy egész napot is el lehetett benne nézelődni!
Chillon vízivára még akkor is tartogatott meglepetést, amikor hazaértünk, és itthon megnéztük az ott készült fényképeket, mert az ebédlőben készült képen, olyan, mintha két kísértetet is lefényképeztünk volna az óriási kandallóban. Középen, a fújtató mellett, mintha egy lehajtott fejű gyerek állna, fényes hosszú, barna ruhában. S oldalt, a hatalmas kályhaellenzőnél meg egy szakállas férfi. A teremben nappali világosság volt, a csillár csak dísznek égett, a kandalló üres volt. A férjem szerint, csak valami tükröződik a képen, de hát semmi ilyesmi nem volt ott, csak asztalok és székek, néhány faláda. A legfurább az, hogy az egyik útitársunk által nekünk elküldött fotókon is látszik ugyanott a két különös alak. Azt hiszem, vissza kellene menni, meggyőződni róla, hogy mi is van a képeken...
A régmúlt idők gazdagjainak lakóhelye természetesen már nem felelne meg a mai idők gazdagjainak. Svájc nyugati részén, a francia határ közvetlen közelében található Gstaad a világhírű téli luxus üdülőhely, ahová a gazdagok, és a túlfizetett hírességek járnak síelni. Nyugodt pihenésük, és a kíváncsiskodók távoltartása érdekében, még a településre sem lehet bemenni annak, aki nem tud felmutatni Gstaad-ba szóló szobafoglalást. Mi nem tudtunk itt aranyárban szobát foglalni a rendkívül fényűző szállodákban. Így a luxus bevásárlóközpontok, a nagy társadalmi éjszakai élet, az exkluzív ételek, a kiváló kiszolgálás, és a nemzetközi sztárok is kimaradtak az utazásunkból. Az üdülőhelyet, és a városka magán repülőgépek fogadására alkalmas repülőterét is csak messziről nézhettük.
A Genfi-tó partján Lausanne-ban az Olimpiai Múzeumot viszont nagyon is turista barátnak tervezték. Anélkül, hogy belépőjegyet kellene váltani mindjárt a bejáratnál, be lehet menni a múzeum gyönyörű parkjába. S tulajdonképpen az épületet is meg lehet nézni belülről jegyvásárlás nélkül. A szépen gondozott parkban ég az olimpiai láng, mögötte fel lehet állni az olimpiai dobogóra, ahol természetesen mindenki lefényképezteti magát. A parkban élmény sétálni a gyönyörű növények, és az egyes sportokat ábrázoló szobrok között, miközben le lehet látni a tó napsütésben csillogó vizére. Színpompás mediterrán fák és cserjék között - áll többek között Mihály Gábor 1993-as acél vörösréz lemezből készült alkotása Olympia címmel, amely három egymással versengő biciklilistát ábrázol - a kerékpárok kerekeiből összeáll az olimpiai ötkarika. A parkban álló szobrok között felismerhetjük a nagy sport-legendákat, például a futók közül Zatopeket és Nurmit. Az épületben a kiállító terek nyitottak, így a lépcsőház gyanánt felfelé kanyarodó többszintes rámpáról is meg lehet nézni, hogy mi van kiállítva a belépő kártyával megtekinthető helyeken. Az első olimpiáktól napjainkig, az olimpiákon használt sportszereket, sportruhákat /pld. Egerszegi Krisztina úszósapkáját amiben Barcelonában versenyzett/, az olimpikonokról készült festményeket, az olimpiákon készült fotókat, az egyes olimpiák fáklyáit, érmeit. A nagy kivetítőket mindenhonnan lehet látni, amiken különböző olimpiák versenyeit, eredményhirdetéseit, ünnepségeit vetítik egyfolytában. Bevallom, eredetileg el sem akartam menni az Olimpiai Múzeumba, mert a sport relikviák nem érdekelnek, de az őket bemutató múzeum megnézése még nekem is élmény volt.
Egy másik hely is volt az utazásunk során, ahová be sem akartam menni, és érdekes meglepetéssel szolgált. Luzern szépséges óvárosában, pár lépésre a virágözönnel díszített fahídtól, - a kápolna hídtól - a Reuss folyó torkolatánál a több mint elegáns, sok emeletes Bucherer áruház. Már a portálja is tiszteletet parancsoló volt az 1888-ban Carl Friedrich Bucherer és felesége Luise által megnyitott óra és ékszer áruháznak. A fekete márványborítású falak között a nagy, csillogóan megvilágított kirakatokban a szépen elrendezett márkás órák hatalmas választéka. A kirakatok fölött, az épületen körbefutó üveg esővédő tető alatt megtorpanva teljes őrültségnek tűnt ebbe az exkluzív áruházba bemenni a cseppet sem márkás turista öltözékünkben. Az útitársaim azonban meg akarták nézni az óratörténeti kiállítást. Így a tágas, üveg forgóajtón beóvatoskodtunk a drága szőnyeggel borított hatalmas eladótérbe, ahol elegáns sötét kosztümbe öltözött, szépen fésült és sminkelt eladónők, és sötét öltönybe öltözött, vakítóan fehér ingű eladók hada álldogált az órákkal és ékszerekkel telerakott, megvilágított, márványlapos szigeteken álló kis üvegpultok mögött és között. Meg voltam győződve róla, hogy percek kérdése, és újra az utcán találjuk magunkat. Azt még nem tudtam, hogy a rosszalló pillantások és a felvont szemöldökök küldenek-e ki bennünket, vagy egy biztonsági őr. Nos, semmi ilyesmi nem történt. A szépen öltözött eladók olyan kedvesen mosolyogtak ránk, hogy önkéntelenül is hátranéztem, hátha valami híresség van mögöttünk. A kedves invitálás azonban nekünk szólt, akik ránézésre sem rejtegettünk svájci frank kötegeket a hátizsákunkban, és teljesen valószínűtlennek látszott, hogy az arany bankkártyánkat húzzuk ki egy lezser mozdulattal a zsebünkből. A bejáratnál kaptunk egy kupont, amit fenn a legfelső emeleten majd beváltanak nekünk. Így aztán nekibátorodva nézegettük az általunk megfizethetetlen órákat, és ékszereket. Ahogy feljebb mentünk a következő szintre a mozgólépcsőn, egy roppant érdekes szerkezet szegélyezte több emelet magasan a lépcsőt. Két óriási átlátszó lap között egy modern, nagy ingaóra, körülvéve fém sínekkel, spirálokkal, pöckökkel, és az ezeken futó számtalan, alma méretű üveggolyóval. Bár elnéztem egy darabig, képtelen voltam megállapítani, hogy az üveggolyók játéka mozgatja-e az óra hatalmas fogaskerekét, vagy éppen ellenkezőleg az óra ingája és fogaskereke küldi több emelet mélységbe útjukra a hófehér golyókat. Megnéztük a Swarovski kristály shopot, a Victorinox késeket, a legrégebbi és az idei divat trendjének megfelelő órákat, majd feljutottunk az ajándék osztályra, ahol minden volt. Csokoládé, képeslap, kakukkos órák, olcsóbb kések, plüss állatok, játékok, és mindenféle turistacsábító dolog, szuvenír és giccsparádé. Itt beváltották a kupont. Kaptunk érte egy sötétkék tokba elegánsan csomagolt Rolex mokkás kanalat. A kiskanál nyelének végén a svájci címer és a Rolex márkajelzés, a nyelén Luzern, a város neve ahol kaptuk, a nyele hátoldalán a Bucherer of Switzerland felirat, a kiskanál öblében pedig Luzern látképe belegavírozva. Igazán kedves ajándék annak, aki nem vett semmit az áruházban, csak "megtisztelte" a jelenlétével. Miközben kissé ámuldozva újra az utcán voltunk, és az óváros épségben megmaradt nagyon régi házainak külső falán a gyönyörű freskókat nézegettük, azon gondolkodtam, hogy milyen üzleti szempont szerint bántak velünk ilyen nagyvonalúan ebben a luxus áruházban. Talán azt remélték, hogy hamarosan gazdagok leszünk, és emlékezve a szíves fogadtatásra, majd a törzsvevőiket szaporítjuk? Vagy abban bíztak, hogy elmondjuk iszonyúan gazdag barátainknak, ismerőseinknek, hogy milyen szuper hely egy Bucherer áruház? Esetleg reménykedtek, hogy mégis ott lapul valahol nálunk az az arany bankkártya, mert soha nem lehet tudni, hogy kinek mi van a zsebében? A kis pénz is jó pénz elvén azt gondolták, hogy legalább az ajándék osztályon veszünk valamit, ami emlékeztet az áruházra? Végül abban egyeztem meg magammal, hogy a szemmel láthatóan pénzes vevők kedvéért invitáltak meg kedvesen bennünket az áruházba. Így az egyszemélyes pultoknál, komoly szándékkal, elmélyülten válogató japán turisták nem egy kongóan üres áruházban hagyhatták ott a nagyobbacska összegeket, hanem az volt a benyomásuk, hogy ez egy eleven, forgalmas hely, sok vásárlóval...
Lugano-tól délre Melidében van a Swissminiatur, ami aztán tényleg eleven és forgalmas hely. Itt Svájc nevezetességeinek 1:25 arányú makettjai vannak kiállítva. Hegyek, völgyek, városok váltják egymást a parkban, ahol az összes érdekes svájci épület, templom, vár úgy van megcsinálva, hogy valami mozgó részük is legyen. Miniatűr hajók úsznak a folyókon, tavakon, vonatok szaladnak a makettek között, sífelvonók járnak a hegyek és a jellegzetes svájci faházak között, lakodalmas sereg táncol egy udvaron. A parkot egy apró vonattal is körbe lehet járni, nagyon élethű itt minden. Annyira, hogy nem kellett volna az utazásunk harmadik napján ezt megnézni, mert utána minden templomnál és várnál az volt a benyomásunk, mintha már láttuk volna ... És tényleg!


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-31 17:57:56

válasz Finta Kata (2011-10-31 17:17:48) üzenetére
Kedves Kata!
Chillon vizivárában nem volt előtét a kandalló előtt, amin bármi is tükröződhetett volna. A hatalmas kandallóban csak a főzéshez, és tüzeléshez használatos korabeli tárgyak voltak "bekészítve", mintha mindjárt jönne a szakács, begyújtanának a kandallóba, és sütni-főzni kezdene benne. Alaposan megnéztük ezeket, mert így "használatra készen" még sohasem láttunk korabeli kandallót. Viszont semmi nem volt ott, ami a fényképen látott fura alakokra hasonlított volna.
Köszönöm, hogy kivetted a postaládádból ezt a képeslapomat is!

Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-31 17:52:08

válasz eszesg (2011-10-31 16:42:46) üzenetére
Kedves Sanyi!

Elküldtem az e-mail címedre a cikkemben szereplő fényképet, a kandallóval. Kíváncsi vagyok, hogy Te is látod-e a fura alakokat rajta?
Arra még nem gondoltam, hogy írjak róluk egy történetet...
Talán nem csak egy szó, hanem például ez a fotó is lehetne az ABC pályázat témája! Igazán izgalmas lenne, hogy kinek milyen történet jutna róluk az eszébe.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2011-10-31 17:17:48

Kedves Judit!
Érdeklődéssel olvastam úti beszámolódat, s Veled együtt csodálkoztam és gyönyörködtem a látványosságokban, olyan természethűen ábrázoltál mindent, mintha - valóban - én is ott lehettem volna.
Csodálatos lehet Svájc gyönyörű természeti adottságaival, tisztaságával, s nem utolsó sorban gazdagságával együtt.
Nekem is megragadtak agyamban fényképeken látható sejtelmes figurák árny-alakjai. Gondolom, Neked is eszedbe jutott, hogy jó lenne tisztázni, mi is lehet valójában.
Köszönöm képeslapot, amit nekem is küldtél, s ezért én sem maradtam ki az élmények sorából.
Kata
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-10-31 16:42:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Az igazat megvallva leragadtam a a kastély kísérteteinél. Oscar Wilde földöntúli főszereplője jutott eszembe, bár ő csak egyedül volt. Ugye kerekítesz történetet ebből a fantasztikus témából? Írd meg a vár történetét egy izgalmas regényben a lehajtott fejű gyermekkel és a szakállas alakkal együtt. Nagyon szeretném elolvasni!
A "leragadás" után folytattam az olvasást. Érdekes volt az áruház is, meg a makett-falu, de csak piszkálja a fantáziámat az a fényképre tolakodó két furcsa alak.

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-14 16:34:37

Kedves Ruca!

Én életemben először voltam Svájcban, és egy kisebb csoda kellene, hogy mégegyszer elmehessek... :)
Örülök, ha ilyen sokat odajáró embernek is tetszik amit írtam Svájcról.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
777
Időpont: 2011-10-13 22:44:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sokat járok Svájcba-úgy vigyázz! Ezért tetszik talán?!
ruca
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-13 15:43:52

Kedves Eszti!

Azt hiszem nem igazán jó ötlet ennyi képeslapot írni! :( Már belefáradtak a Napvilágosok az olvasásukba.
Ennek már alig van olvasottsága. Pedig jó sok munka fekszik bennük!
Az utolsót, azt hiszem, fel sem teszem már...
Köszönöm, hogy Te elolvastad, és hozzászólást is írtál. :)

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-10-13 15:24:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon érzékletes, élményszerű a svájci képeslapod, szívesen olvastam!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-10 19:51:11

válasz szusi (2011-10-10 16:33:06) üzenetére
Kedves Szusi!
A japán turista csoportokkal nagyon kellett vigyázni, mert fényképezőgéppel a szemük előtt mindenkit legázoltak. :( Rohanniuk kellett, mert egy hét alatt nézték meg egész Európát. Csak fotóztak, mint az őrültek, és majd otthon megnézik a képeken, hogy hol is jártak. Így Japánból ne várj képeslapokat Svájcról, mert csak néztek, de nem láttak. :D
Még rengeteg indiai csoporttal találkoztunk. Kicsit furák volak száriban a nők Matterhorn nézőben...
Köszönöm, hogy kivetted a postaládádból a képeslapomat!

Judit

Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-10-10 16:33:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Judit, nagyon szemléletes és érdekes volt ez a képeslapod is. Nekem is feltűnt, hogy Svájcban turista csoportok nem nagyon vannak, kivéve a japánokat. A többi náció inkább egyénileg keresi fel az országot.

A "luxus", mint olyan, nem feltűnő, mint pl. Londonban vagy Las Vegasban, viszont sokkal mélyebb és stabilabb.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-10 16:12:05

Kedves Feri!

Köszönöm, hogy velem tartottál ezúttal is. :)
Lausanne-ban, az Olimpiai Múzeumban mi is felálltunk az olimpiai láng mögötti olimpiai dobogóra. Nekem a harmadik hely jutott, de Jóska első helyezést ért el a városnéző olimpián. :)
Még majd küldök egy képeslapot a svájci gazdagság titkairól, az lesz az utolsó, aztán "hazajövök". :D

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-10-10 11:50:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Élmény volt Svájcban túristáskodni veled. Gyönyörű tájak, érdekes történetek, szóval magam is "ott voltam", és bár soha nem jártam az órák és csokoládék országában, mégis kezd fogalmam lenni róla. Szóval nagyon tetszett az útleírásod.
Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-10-09 22:54:53

Kedves Marietta! Nekem Bern, a mackók városa nagyon tetszett, sokkal jobban, mint Genf. Az óváros gyönyörű, és esőálló, mert minden ház árkádos, így nem gond az sem, ha esik.
A mackók nagyon cukik. Két kicsi volt együtt, és egy nagy elkerítve tőlük. A mackókhoz vezető folyóparti sétány olyan kövekkel van leburkolva, amikben egy-egy név van belevésve. Ők azok, akik hozzájárultak adományaikkal, hogy a régi veremből, ahol évszázadokig tartották a mackókat, kikerüljenek a folyóparti domboldalra. A nagy elég félelmetes volt, épp, mikor néztük két lábra állt, megmarkolt egy oszlopot, amire rózsa volt felfuttatva, és hamm leharapta az oszlop tetején a rózsát. Aztán ment a következő oszlophoz, és hamm ott is leharapta a rózsát. Nem látszott a mackón, amikor megragadta az oszlopokat, hogy a rózsának tövise is van. Persze lehet, hogy ezek mackóbarát, tövis nélküli rózsák voltak... :) Köszi, hogy olvasod a képeslapjaimat!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2011-10-09 20:16:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Imádtam olvasni ezt a részt is Svájcról.Még él bennem az ott tartózkodás minden öröme. Igaz a családé volt a főszerep, és eljutni Bernbe tudtunk, majd Enmentálba a sajtüzembe, az is csodálatos élmény volt. Amit láttál, azt remélem ha lassan is de egyszer megismerhetem, addig töltekezem írásodból. Köszönöm szépen a kellemes perceket, várom írásaidat, akár Svájcról tovább, akár miről szól is majd.

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)