HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2006-11-16

Vándorlás


Csak ment-ment a végtelen úton. Mióta is vándorolt már? Nem tudja megmondani, de időközben haja deres lett, szakálla a hasát verdeste, háta meggörnyedt, lába egyre reszketegebbé vált. Már nem is látta tisztán maga előtt a célt, de arra emlékezett, hogy mennie kell, nem adhatja fel. Egy romos vár mellett haladt el, a hajdani virágzó élet, harcok, szerelmek, bánatok egykori helyszíne most üres, kihalt. Úgy érezte, itt az ideje, hogy fáradt, elcsigázott teste lepihenjen. Csak a teste, mert lelke már régóta nem talált megnyugvásra. A vár mellett csörgedező patakra lett figyelmes. Kezét belemártotta, szájához emelte, ekkor csapta meg orrát a szörnyű bűz. Jobban szemügyre vette a patakot, és látta, furcsa gőzök szállnak belőle, a pusztulás hírnökei. Letelepedett a fal mellé, de az egyre erősödő zajjal omlani kezdett, kénytelen volt felugrani, már amennyire bírt. Hirtelen felvillant előtte a vár fénykora, hatalmas lakomát látott, részeg embereket trágár szavakat kiáltozni, sürgő-forgó szolgálókat, csontért könyörgő kutyákat. Aztán egy őrjöngő várúr alakja úszott el a szeme előtt, aki botütésre ítélte jobbágyát, mert az megtagadta az engedelmességet. Majd hallotta a szerencsétlen jajgatását, amint az ütések csattognak a hátán. A következő kép a bakó volt, amint lecsapja ugyanannak a jobbágynak a fejét. Odébb kell állnia, nem maradhat ezen a helyen, ahol minden egyes légvétellel a halált szívja magába. Elindult az országúton, nehézkesen, botjára támaszkodva, mikor valamibe belerúgott. Lehajolt, hogy közelebbről megnézze, mert már látása is gyöngült, ám iszonyodva dobta el, miután felismerte. Az emberi koponya torz vigyorral gurult le a lejtőn.

Tovább folytatta útját. Egyre jobban elfáradt, néha már minden összemosódott előtte, alig érzékelte, hogy egy erdőn halad keresztül. Apatikusan meredt előre, először észre sem vette a távoli nyöszörgést, de a kétségbeesett fájdalomkiáltás egyre erősödött. Gyermekek, fiatal lányok fetrengtek a földön, arcukat görcsbe szorította a kín, ruhájuk cafatokban lógott rajtuk.
- Mit csináltok itt?- kérdezte döbbenten.
- Menekülj, elkapott minket a kór, fuss innét, amilyen gyorsan csak tudsz!-válaszolták.
De ő szeretett volna segíteni, ezért tovább faggatta a lányokat:
- Mi bajotok van? Mitől néztek ki ilyen rémesen?
A lányok azonban csak ezt hajtogatták:
- Menj innen, amíg nem késő, mert különben szörnyű kínban lesz részed. Rajtunk már nem segíthetsz, mentsd magad!
Mit tehetett hát? Otthagyta a szenvedőket és bolyongott tovább. Elérkezett az éjszaka, majd újra nappal lett, aztán ismét éjszaka. Ekkor érkezett a városba. A Főtéren ott állt a hatalmas, kőfalú ház, ablakából barátságos fény hívogatta. Belépett, az előtérben szökőkút, különféle növények, diffenbachia, filodendron, narancsfa fogadták. Apró macska dörgölőzött a lábához barátságos nyávogással. Hát itt van végre, megérkezett. A szobában pattogó tűz, terített asztal, kényelmes ágy, számítógép, plazmatévé. Leült, evett pár falatot, s már érezte is, hogy erőre kap. Háta kiegyenesedett, haja újra hollófeketévé vált, lába izmos, fiatalos lett. Annyi megpróbáltatás után révbe ért. Nem kell több szenvedést látnia, nem kell az emberek nyomorúságában részt vennie.
Itt fog élni ezentúl.

Már jó pár hónapja lakott a házban, mindene megvolt, a városlakók is befogadták, mégis úgy érezte, valami hiányzik. Hogy mi is? Hát a vándorlás, látni emberi sorsokat, osztozni fájdalmukban,még akkor is, ha nem mindig tud segíteni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2012-01-06 09:55:48

válasz Krómer Ágnes (2012-01-05 11:58:19) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Ági!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-01-05 11:58:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Elgondolkodtató történet.Érdemes volt elolvasni.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2012-01-05 10:46:34

válasz T. Pandur Judit (2012-01-04 13:54:11) üzenetére
Köszönöm kedves Judit, hogy egy ilyen régi írásomra is figyelmet fordítottál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4563
Időpont: 2012-01-04 13:54:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Elolvastam ezt a kis meseszerű történetedet, és megállapítottam, hogy rengeteget fejlődtél azóta, amióta ezt megírtad!
A történet végével sikerült jól meglepned, mert igazán nem erre számítottam! :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-09-21 23:25:32

A szenvedés, a fájdalom végigkíséri az életet...nehéz ezt látni, de a világtól elvonultan élni sem lehet jó, és mindig ott a segítségnyújtás lehetősége is...csak észre kell venni.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-07-04 13:59:47

Köszönöm, hogy meglátogattatok, és véleményeteket leírtátok.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11687
Időpont: 2006-11-17 16:41:51

Érdekes témát választottál, s van benne valami igazság. Hirtelen egy közmondás jutott eszembe, de ide találó: Jóból is megárt a sok. A mi emberünk, akarom mondani: a Te embered is így járt.
Tetszett az írásod.
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-11-17 09:31:52

Nekem kicsit furcsa volt az elmúlt koroat idéző vár után a plazmatévé, de a mondanivaló jó.
Az ember mindig másra vágyik.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szomorú című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára

Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)