HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár GézaFeltöltés dátuma: 2011-10-23

Az üres kalap

Három ok szülte ezt a kis írást, ami önmagában képzavar. Az ember csak áll és megkísérli elképzelni, amint az okok vajúdnak. Nehezen megy, és ezzel már ki is lőttük az elsőt. A második nem is annyira ok, inkább felszólítás: írjak rövidebben. Na, ez az ami eddig soha össze nem jött. Most sem igen fog, mert ha ennyi mellébeszélés helyett a történetet mesélem, már a végére is értünk volna. A harmadik a döntő és a legegyszerűbb, Selanne Mutatvány c. írását olvasva eszembe jutott az alujáró, az üres kalap, s mögötte a férfi.

A magyar nyelv csodálatos, de még csodálatosabb az a gondolatvilág, melyben fogalmaz. Itt vannak mindjárt az időhatározóink. Mondhatjuk például: a kilencvenes évek közepén, vagy régebben, vagy akkoriban, és akad még számtalan lehetőség. De fogalmazhatunk úgy is: a Kolibriben (ami egy étel bár a buszmegállónkban) kétszáztíz forint volt egy dupla sajtburger, a szimpla hamburger pedig mindössze százhatvan. Ez is kormeghatározás, olyan mintha azt mondanánk, a kilencvenes évek második fele, vagy 1996 körül. Akkoriban esett meg velem, hogy le kellett utaznom a fővárosba. A dolog itt sántikálni kezd, mert a fővárosba a sors kiszámíthatatlan és kissé nehézkesen érthető, bár könnyen magyarázható szeszélye folytán mindig felutazik az ember. Ez is amolyan nyelvi lelemény. Számos hely van az országban, ahonnan tényleg felmegyünk Pestre, de történetesen onnan, ahonnan én indultam, lefelé kell menni, méghozzá közel száz métert.

A városba érve számtalan dolgom volt. Ezeket sorra vettem, s mindig ugyanott, ugyanazon aluljáróban haladtam el, egy kissé kopottas öltönyben üldögélő alak mellett, aki egyetlen szó nélkül bámulta a maga elé tett üres kalapot.

Talán négyszer, ötször jártam arra. Az egyik bódéban nemcsak hamburgert, de sült kolbászt, csirkét, hurkát, oldalast is árultak, volt hozzá cseresznyepaprika és mustár. S mint később kiderült, ezen felül még babgulyás és sült krumpli. De ez végül is mellékkörülmény. Gyermek és ifjúságom világának lacipecsenye-sütőit idéző hangulat miatt döntöttem úgy, hogy aznap még a vonatindulás előtt ott ebédelek.

A kalap akkor is üres volt. Még egy cigarettásdobozt sem dobott bele senki. Ugyanakkor bennem megszólalt a kisördög: Biztos raktak bele, csak a fickó mindig elteszi. Szinte láttam is, amint sunyin kikapja a kalapból az aprót, s a nagy néha belecsöppenő bankót. Körülnéz. Lemondón, mert azoktól, akik előtt így lebukni kényszerül, már nem remélhet semmit, zsebébe gyömöszöli a pénzt, és ül tovább bambán bámulva előre.

A kép brutális és lesújtó. Nem adtam vissza minden részletét, egyfelől mert nem lehet; másfelől, mert ha más megvilágításba helyezem, mindjárt érthető lesz miért is festettem: éhes voltam. Klasszikusokat idézve: "nem kicsit, nagyon". Az éhes ember pedig ingerült, és rossz színben látja a világot. Minél éhesebb, annál inkább. De az oldalas nem csak külalakban, de belbecsben is idézte azt a régi világot. A paprika kellemesen csípett, a mustár enyhén savanykás volt, és persze semmi erő nem maradt benne. Viszont hárman jól kiegészítették egymást. Mire végeztem a hússal, már mosolyogni is tudtam. És még várt rám egy adag kolbász, s rántott csirkecomb. Majd háromnegyed órámba telt, mire mindent eltűntettem. A csontokról leszopogattam a húst, bekaptam az utolsó darab paprikát (amiért fizettünk, abból semmit nem hagyunk!), s közben néztem az üres kalapot. Az szűk óra, amit ott töltöttem semmiképp nem tekinthető reprezentatív mintának, de az bizonyos, hogy ez alatt az idő alatt kalapba nem került semmi. Nekem viszont a sors kifürkészhetetlen és az adott esetben semmivel sem magyarázható szeszélye folytán maradt egy ezresem. Pont egy ezres. Arra számítottam, hogy abból megihatok néhány sört; egyet még a bódénál, az elfogyasztott pompás ebéd megkoronázásaként, egyet a pályaudvaron, ott vehetek még kettő a vonatra, aztán otthon rohanni kell a buszhoz, de ha hazaérek, beugorhatok a kocsmába, s marad még pontosan két sörre és két rövidítésre való, s a pénz felét még így is haza vihetem. (Akkoriban Jóska bá egy sör és egy feles után még visszaadott a százasból. Ez is időhatározás, két szempontból is, egyrészt: mutatja a kort, melyben még ennyit ért a százas, s persze tanúsítja: akkoriban jobb idők jártak.) A dologból azonban nem lett semmi. Arra gondoltam ugyanis, itt kerülgettem egész nap ezt a fickót, tele zsebbel, előtte pedig ott az üres kalap. Mi lenne, ha fordítanánk a dolgon? Mi lenne, ha nem italra költeném, hanem a kalapba raknám a pénzt? A kis ördög persze máris kinevetett - Na, téged is jól átvertek - de egy tétova hang rögtön hozzá is fűzte - Otthon még van egy pár darab kisebb nagyobb bankó, legfeljebb józanul mész haza.

Mindez hirtelen nagyon is jó ötletnek tűnt. Úgyhogy amint elmentem a kalap mellett, szinte oda se figyelve ejtettem bele az utolsó ezresemet. Siettem tovább, lassan mennem kellett az állomásra, de még szinte el sem értem a lépcsőt, amikor valaki hátulról megragadta a kezem. — Egy pillanat, uram!
— Összetéveszt valakivel — motyogtam zavartan — soha nem voltam úr, s tán nem is leszek — de ő meg sem hallotta, vagy ha igen, akkor úgy tett, mintha nem hallaná.

— Mellé nyúlhatott. Összekeverte a pénzt. Ez nem kétszázas. Ezres.

Most vettem csak alaposan szemügyre. Ő ült a kalap mögött. — Nem keverhettem össze — feleltem mosolyogva —, ugyanis nincs másik...

Ezt nehezen fogta fel. Csak nézett rám, nyelt egyet és megkérdezte. — Az egészet nekem szánta?
— Úgy valahogy. — bólintottam, majd magyarázkodni kezdtem — Nézze, itt rohangáltam egész délelőtt, gazdagon, mint egy Krőzus, maga pedig itt ült, szegényen, mint a templom egere. Úgy igazságos, hogy délutánra fordítsunk egyet ezen.

Erre mit sem felelt. Megnézte a pénzt, megnézett engem. Látszott rajta, még mindig nem hiszi el, ilyesmi megtörténhet. Körbekémlelt az aluljáróban. Talán azt kereste mikor tűnik fel a látóterében egy ijedt nagybácsi, vagy néhány ápoló kényszerzubbonnyal. Miután semmi sem történt még egyszer hozzám fordult — Tegye el a pénzt jóember — mondtam most már komolyan, elébe vágva a szavainak — magának szántam.

Megköszönte. Nem vitte túlzásba. Egyetlen szót mondott azt is halkan. Én elbúcsúztam tőle és már mentem is fel a lépcsőn. Mielőtt azonban elnyelt volna az utca forgataga, utánam kiáltott. Hangosan, tisztán, jól érthetően: Az Isten áldja meg Uram! Az Isten áldja meg!

Na mármost: mindent megtettem. A lehető legtömörebben fogalmaztam. És döbbenten látom, így sem fért volna el 6000 karakterbe… Szerintem esélytelen vagyok az ABC pályázatra, pedig a kalap szóra beküldtem volna. :D

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2011-10-24 13:50:51

válasz antonius (2011-10-24 08:26:04) üzenetére
Nem szoktam a nethez, és novellákat sem írtam eddig. Életem első írása e műfajban az ABC pályázat volt, mert a Gondolatfűzér inkább egymásra dobott ötletek halmaza. Eddig csak hosszabb lélegzetű írásokkal próbálkoztam és a legrövidebb is 225.000 karakter volt. (A Bodrogköz, öt foló ajándéka című.) A játék az idővel több mint 1,5 millió. Szóval nekem tényleg szűk egy kicsit a zabla, de azt is belátom, 30-40.000 karakterrel neki futni egy ilyen pályázatnak erős túlzás. Viszont a történeteim élnek. Karakán és Zolta meséje, melyet a furulya címszóra írtam, nem lehetett rövidebb ennél. Így aztán kötöttem egy teljesen ésszerűtlen kompromisszumot. A művet majd feltöltöm, ha a pályázat kifutott. Viszont szerintem sem lenne rossz megduplázni a tétet. Akár új kategória felvetésével (már ha mások is igényelnék.) Mert abban is van valami, hogy a 2-3000 karakteres írást nagyon nehéz összevetni egy sokkal bővebbel.

A hozzászólásodat köszönöm.

Barátsággal:

G.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2011-10-24 13:39:01

válasz Selanne (2011-10-23 19:33:14) üzenetére
Kedves Selanne!

Örülök, hogy tetszett. A történet egyébként tényleg megesett, bár nem itt és nem így és nem akkor. Általában mindig megteszem, ami pillanatnyilag jó ötletnek tűnik. A kaktuszba ugrást még nem próbáltam, de azon kívül szinte mindent. Csak nezhéz ezt hitelesen visszaadni. Az eredeti változatban szinte semmi sem történt. Az utolsó pár mondatot leszámítva. Az illető ugyanis tényleg vissza akarta adni a nagy címletű bankót.
Az viszont érdekes, hogy a mutatványt olvasva jutott ez eszembe, s egy másik történet, amiből össze gyűrtem a kettőt. Talán egyszer azt is leírom...

Köszönettel:

G.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2011-10-24 13:34:57

válasz Zsóka Eliza Wolfbetta (2011-10-23 16:07:58) üzenetére
Kedves Zsóka!

Örülök, hogy itt jártál. Saját szószártyásságomat csipkedem, mint a pulykáink a csalánt. Igyekszem összehozni egy rövid történetet. Ez már majdnem jó...

Barátsággal G.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-10-24 08:26:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Van, hogy olvasás közben megszólal bennem a kisördög, hogy itt bizony kihúznék ezt, azt. Ere, leginkább szó- és gondolatismétlésekkel való találkozásaim során vetemedem. Nálad föl sem merülhet ilyen eretnek gondolat, galád gaztett lenne minden rövidítés, húzás. Úgy bánsz a szavakkal, mondatokkal, mint a bűvész a kártyalapokkal. Irigylésre méltó biztonsággal, könnyedséggel, virtuozitással. Tetszik a szemérmes emberséget, melegséget sugárzó kedves írásod.
A 6000 karakteres zabla valóban szorosnak tűnik. Érdemes lenne a döntésre jogosult nagyjainknak átgondolni, hogy nem lehetne e, ajánlott terjedelemként feltüntetni, és a maximumot 10-12000 ezer karakterben meghatározni.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-10-23 19:33:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Géza!

Visszapörgött az idő nálam is most, és olyan megkönnyebbülés amit érzek. Segítek amikor tehetem, önzetlenül, spontán, olykor észrevétlenül, mert úgy kellemesebb. Köszönöm ezt az írást, no nem azért, mert a Mutatvány című írásomat olvastad olvastad,/ bár nagyon örülök/ hanem azért mert a segítség hozzád is közel áll.

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1888
Időpont: 2011-10-23 16:07:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Géza!

Szerecse a szerencsétlenségben, hogy legalább ide feltöltötted, ha már "oda" nem fért be.
Jól vezetted végig a dilemmát, mely ilyenkor legtöbbünkben lejátszódik. A végén mégiscsak győzött a belátás és a szív. Megható és tanulságos történet. Örülök, hogy olvashattam.:)

Üdvözlettel: Zsóka

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)