Reménytelen lázban égek,
alantas tüze elemészt.
Kórság rágja testem-lelkem,
gyógyíthatatlan betegség,
sötét sikátor lakójává tesz,
hol társnak csapódik patkány nesz.
Rothadó szemétdombok őrzik álmom,
s nem tud békében nyugodni már a test.
Kóbor macska nyávogása
lelkemben rémület bilincse,
derékaljam kivert kutya
kotorék halma, kincsem!
S bűzös kukák sátra közt
csendben lakik már a Jóisten.
Megvetés tárháza végtelen,
hiába dolgozott, kapart két kezem.
Szállásom koldusok háza lett,
társul szegődött "Hiszek egy".
Rúgások helye szüntelen sajog,
epém dühtől vagy éhségtől kavarog,
tudom, lelkem nyomora enyhülni fog,
ölelem otthonom, édes Anyaföld!