HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2011-11-04

Teli torokból

A neandervölgyi asszony halotti mozdulatlanságban feküdt a patakparti sárban. Kimerült, végsőkig elcsigázott testének iszonyú nagy szüksége volt az alvásra. Az utolsó termékenységi ünnepen fogant, nemrég született gyermekét saját testével óvta a sár hidegétől.
A kölyök mégis reszketett, s halk, vinnyogó sírásába a hiéna ugatásához hasonló hangok keveredtek.
Az álom mélységeiből lassan ocsúdott az asszony. Egyszerre érezni kezdte a hideget, Szél Asszony hullámokban végigsöprő leheletét a tájon, a fájdalmasan lüktető lábát, s kicsinye vergődését.
Mellére igazította a gyereket, aki elcsendesedve, mohón szopni kezdett, de pár perc múlva fuldokolva felköhögött. Az asszony megvárta a roham végét, aztán újra etetni kezdte a kicsit. Óvatosan kinyújtotta a lábait, majd lassan mozgatni kezdte. Minden ina, izma sajgott, az eszeveszett rohanás, a tájat felemésztő tűz elől, kegyetlenül megviselte.
Lassan ülő helyzetbe tornázta magát. A gyerek újra köhögni kezdett, a vállára tette, hogy jobban kapjon levegőt. Körülnézett. A patakparton szanaszét hevertek a törzse tagjai, belevackolódva a sárba, kimerülten aludtak mind.
Egyszer jött fel azóta Holdasszony arca az égre, mióta Természetanya fényes szemének felkelte után meghallották az állatok eszeveszett csörtetését az erdőben. Amikor a barlangjukat övező tisztáson őzek csapata dübörgött keresztül, a barlangi medvével és a farkas falkával egyetértésben, már tudták, hogy nagy baj van. Az eget elsötétítő rajokban repültek a madarak a fejük fölött, és már hallották is messziről az erdő fáinak ropogását, ahonnan a tüzet pont feléjük sodorta a pernyét hordó, füstszagú szél.
Nem volt idejük összeszedni semmit, csak az életükért rohantak, arra, amerre az erdő állatai menekültek. Amikor már jobbról is, balról is csaknem bekerítette őket a tűz, az utolsó jártányi erejükkel érték el a patak partját. Valamennyien elfeküdtek a mederben, csak az arcuk állt ki a vízből, és iszonyodó szemekkel nézték, amint a szél hajtotta lángok átrepülnek fölöttük a túlsó partra. Egész nap a patak parton két oldalt tomboló tűzözön közepén feküdtek a vízben. Már lement Természetanya fényes szeme az égről, mire a tűzből csak a parton izzó parázs maradt. Vizet locsoltak a part szélére, és végre kimerészkedtek a patakból. Egész belsejükben remegve fúrták bele magukat a lucskos, meleg pernyébe, és halálos fáradtsággal, vacogó fogakkal zuhantak álomba.
A felébredő Természetanya fényes szemének első sugara megfestette a fejük felett az eget, a gyermek végre jóllakottan elszunnyadt, de sipító lélegzete aggodalommal töltötte el az anyát. A tőle karnyújtásnyira alvó másik asszony hasára fektette a kicsit, és feltápászkodott. Körben mindenütt csak a fekete, halott tájat látta, a fatörzsek kisebb-nagyobb csonkja elszenesedve meredezett az ég felé. Végig nézett a patak parton, de ott is minden porig égett. A patakmederből kikotort egy marék kövér agyagot, és elrágta. Ivott rá egy kis vizet, így csapta be az ételért követelőző gyomrát. Lassan elindult arra, amerről a patak vize csörgedezett, azt remélve, hogy valahol arrébb a tűzvész legalább félig-meddig megkímélt egy fűzfát, aminek a kérge segítene a patak vizében meghűlt kicsinyén. Talán megmaradna. Nem törődött sajgó lábaival, a hideggel, a hamu alatt megbúvó parázzsal, ami fájdalmasan égette a talpát. Hamarosan egy kőomlás zárta el az útját a patak partján, így fel kellett másznia a partszegélyre. Lassan haladt, de kitartóan ment előre egészen az árok szélén, lefelé kémlelve a vízpartra, hátha megtalálja, amiért elindult.
Egy a parázs alatt áttüzesedett, és a reggeli hidegben lehűlt nagy kő, porrá omlott az asszony lába alatt, aki lezuhant a mélyen alatta kanyargó patak medrébe. A levegőben kalimpálva, a szemét összeszorítva várta a patakmederben fekvő nagy görgeteg kövekkel való találkozást. Amíg hatalmasat puffanással földet nem ért, gondolatban elbúcsúzott a gyermekeitől, a törzstől, és a Természetanyához könyörgött gyors halálért.
A becsapódás csontropogtatóan, lélegzet elállítóan fájdalmas volt, de érezte, hogy nem a kövekre esett. Amikor újra lélegzethez jutott, még csukott szemmel körültapogatózott, és valami kemény, prémes bőrt érzett az ujjai alatt. Óvatosan kinyitotta a szemét, és egy hatalmas szarvasbikát látott maga alatt. Az állat, a tűzvész elől futtában, félig megperzselődve, és talán vakon, lezuhant a patakmederbe és elpusztult. A neandervölgyi asszony, erre az állatra esett rá.
Összeszedte magát, lekászálódott a szarvasról, és örömében halk, gurgulázó hangokat hallatott. A nyakában hordott, madárbélen függő furulya után nyúlt, hogy jelt adjon vele a törzsnek. Azonban a keze csak a semmit markolta. Valahol elveszett a furulya, vagy most a zuhanásban, vagy a tegnapi tűzvész előli rohanásban, esetleg amikor a patakban feküdt. Az is lehet, hogy valami pici zsarátnok égette át a furulyát tartó madárbelet a parton, amikor belefúrta magát a pernyés sárba.
Rémülten nézte az őt körbevevő meredek partoldalt, amin képtelen volt egyedül feljutni. A patak vize itt mély volt, gyors folyású, nem lehetett kilábalni benne ebből az elzárt szakadékból, ami csak a víz felé volt nyitott.
Körülnézett a vízparton, hátha megtalálja a kövek között a madárcsontból készült törékeny furulyát, de nem látta sehol. Morogva, hüppögve sírni kezdett. Siratta a furulyát, amit még tizenhét hosszú világossággal ezelőtt kapott a furulyaünnepségen. Amikor a Természetanya fényes szeme az égen a legjobban világít, és a legtöbb az élelem, a legjobb a vadászzsákmány, akkor tartották meg mindig a furulyaünnepséget. Újra és újra eljátszották az első furulya elkészítését. A férfiaknak ehhez el kellett ejteniük egy barlangi medvét, mert az ősi emlékezet szerint annak a lábszárcsontjából készült el az első furulya. Réges-régen a végtelen ősök idejében, elejtett medvéből készült lakoma után az eldobált csontokkal játszott egy kisfiú, a medve lábszárcsontját egy nagy kőhöz ütögette, utánozva a felnőtt férfiak vadászatra hívó dobolását. Így letörött a csont mindkét vége, és kilyukadt a közepe. A fiú előbb átnézett az üreges csonton, majd a Természetanya bölcsességében megfújatta vele a csontot, ami erős, sipító hangot adott. A lakoma után békésen szundikálók a hangra mind felébredtek, a fiú köré gyűlve sorban mind megfújták a lábszárcsontot. Így készült el az első furulya, amit aztán követett a többi, már több lyukkal, több hangon megszólalva.
Medvecsontból, vagy mamutagyarból készült furulya csak a férfiak erős nyakában lógott, mert ők tudták elejteni ezeket a vadakat. Az asszonyok nyakában csak madárcsontból készült furulya volt. Amint az ünnepségen megkapták az első furulyájukat, megtanulták kicsalogatni belőle azokat a hangokat, amiket már jól ismertek. A veszélyt, a zsákmányt jelző hangokat, a hívogatásra szolgáló jeleket, az udvarlást kísérő dallamokat, amivel kiválasztották a termékenységi ünnepen a férfiakat. Ezen kívül szinte minden tevékenységükre volt valamilyen hangsor, és őket magukat is egy dallam jelölte. Ha olyan messze voltak egymástól, hogy nem láthatták egymást, a furulya hangja elmondta, hogy ők kicsodák, hol vannak, mit csinálnak éppen, kérnek-e a többiektől segítséget.
Most pedig elveszett a nyakában lógó furulya. Itt van egy csomó hús, elég lenne az egész törzsnek. Kitartana addig, amíg elmennek a patakot követve messzire, ahol már nem pusztított a tűzvész, és új otthont találnak. Ő pedig, nem tud nekik jelezni, nem tudja őket ide hívni. Már biztosan mindenki felébredt, és éhesek. Hamarosan felkerekednek, elindulnak, és ő itt marad ebben a csapdában ezzel a hatalmas döglött szarvasbikával.
Kétségbeesetten nézte a rohanó vizet, a magas partfalat, és fájdalmas hangon, rémülten nyüszíteni kezdett. Hallgatta saját nyüszítő hangját, és próbált egyre hangosabban nyüszíteni, hátha valaki erre kószál a törzsből, és meghallja. A torka egy idő után elfáradt, így halkabban nyüszített, majd újra erősebben. Váltogatta a halk és hangos vinnyogást. Érezte, hogyan rezeg a torka közben, úgy, mint a furulya hangja. Próbálta a nyüszítést, ami kijött a torkán, a furulya hangjához hasonlatossá tenni. Olyanná, amikor hívja a többieket.
Sokáig nem sikerült a próbálkozása, néhányszor abba kellett hagynia, mert a fájdalom a torkába mart. Az egyedülléttől való félelem azonban újabb és újabb kísérletekre sarkalta, addig-addig amíg tele torokból kiabálta, a furulya hangját utánozva, a hívójelet. Kisvártatva a mély patakmeder szélén felbukkant a törzs jó néhány tagjának az arca, akik ámuló szemmel nézték az őket megmentő zsákmányt, és a furulya nélkül, a torkával szóló asszonyt.

2011. októberi ABC pályázat rövidítés nélkül

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2016-02-26 14:18:49

válasz Futóinda (2016-02-25 21:15:38) üzenetére
Kedves Inda!

Örülök, hogy találomra benéztél hozzám! Azt pedig, hogy ajándéknak tekinted az írásom, nagyon megtisztelő a számomra.
Tudod nekem sok mindenről más a véleményem, mint amit az iskolában tanultam. Más a véleményem a Stonehenge, a piramisok építéséről, az éghajlat változásokról, és még sok minden másról, mint a tudománynak. Nem állítom, hogy igazam van, de minden másképpen is történhetett, mint például az emberi beszéd kialakulása is...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2016-02-25 22:42:29

válasz Kankalin (2016-02-25 19:04:16) üzenetére
Kedves Kankalin!

Köszönöm, hogy újra visszatértél!
Az idézet valóban csodaszép, akár Krúdy Gyula, akár Lázár Miklós írta.

Judit
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2016-02-25 21:15:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Találomra néztem be a feltett művek közé, és örülök, hogy nálad leltem meg a mai ajándékomat.

Eddig is sokat tanultam már tőled, és írásaid élményekkel gazdagítottak, mint ez a fönti, igaznak is elfogadható történeted.

Nagyon tetszik, és köszönöm.

Szeretettel Inda.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6210
Időpont: 2016-02-25 19:04:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2014-09-05 20:20:35) üzenetére
Szia Judit! :)

Említettem, hogy van egy idézet, amit nagyon szeretek. Ennél jobb helyre nem tehetném:

"...a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük."

Krúdy Gyula neve alatt jegyzik, bár a későbbi kutatások alkalmával kiderült, hogy talán tévedés volt. Ennek ellenére az egyik legszebb gondolat részlete ez, amit a magyar nyelvről olvashattam. :)
Most is nagyon tetszik írásod. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-09-05 20:20:35

válasz Kankalin (2014-09-01 22:03:31) üzenetére
Kedves Kankalin!

Örülök, hogy elolvastad, mert úgy gondoltam, hogy Te igazán tudod értékelni a gondolatot, amiből ez az írásom fakadt, hogy a zene előbb volt kommunikációs eszköz, mint a beszéd.
Egy furulya mindig jól jön a háznál, nekem is van egy valahol, hátha berekedek!:D
Köszönöm kedves szavaidat, sajnos mostanában nem sok időm van írni.

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6210
Időpont: 2014-09-01 22:03:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! :)
Csodálom benned azt, hogy mindig körülöleled a témát, melyhez előzőleg határozottan, szakérő kezekkel nyúlsz.
Bele tudtam helyezkedni történetedbe, számomra ez legalább olyan fontos, mint az elemi hangokkal való azonosulás, az összhangzat felismerése.
Kiválóan érzékeltetted az idő múlását, emellett szívhez szól a gyereksírástól furulyaszóig terjedő hanghatás. Kottát nem mellékeltél, mégis hallható a dallam patakcsobogástól az ősi énekig.
Nagyon tetszett az írás, örülök, hogy találkozhattam vele.
Köszönöm az élményt! :)
Éppen be vagyok rekedve, nem is kicsit, de van itthon furulya. :DDD
Szeretettel: Kankalin




Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2012-06-18 00:02:02

válasz Kőműves Ida (2012-06-17 21:10:22) üzenetére
Kedves Ida!
A tudósoknak már többször is jelentősen módosítaniuk kellett az ős-, illetve az előemberkutatás elméleteit. Az egyes feltárt leletek alapján a neandervölgyi ősember nem volt annyira értelmetlen, félállati lény, mint amilyennek eddig hittük. Egy 80 ezer éves lelet, amely Königsauéból származik, azt bizonyítja, hogy a kőpengét a "kőkorszaki szakik" ragasztóanyaggal rögzítették egy fanyélhez. A gitthez hasonló anyagot csak bonyolult kémiai eljárással, száraz desztillációval lehet előállítani, tehát igen fejlett módszereket alkalmaztak az ősemberek már 80 ezer évvel ezelőtt is. Valóban nagyon érdekes, és nagyon félelmetes lenne átélni azt, hogyan éltek valójában. Köszönöm, hogy ezt a történetemet is elolvastad, és a csillagokat is!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5453
Időpont: 2012-06-17 21:10:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Hát nem mondom, hogy mindezt szeretném átélni, de remekül megírtad, úgy éreztem, hogy ott vagyok... már majdnem nyüszíteni kezdtem és félni... mert félelmetes volt.
Nagyon hiteles, és hátborzongató történet. Ezt szerintem úgy írtad "teli torokból".
Gratulálok!

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-30 22:54:16

válasz Person (2011-11-30 16:17:04) üzenetére
Kedves olvasó!
Úgy látom, hogy olvastad Merline Stone angol írónő "Paradicsompapirok", és "Amikor nő volt az isten" című könyveit. Ez egy régi-új irányzat, ami helyreállítani igyekszik a kereszténység által eltejesztett nőgyűlölet nyomán kialakult megítélést, amik a nőket "asszonyállatoknak", "tisztátalanoknak", "eredendő bűnök okozóinak" tartják.
Amióta a keresztény egyház nem tudja tejeskörűen érvényesíteni azt, hogy csakis az általa elismert bibila /könyvek/ tartalamazzák az egyedül elfogadható nézeteket a nőkről, azóta merült fel az, hogy Jézus házasember volt, követői között számos nő akadt, akiket idők múltával egyszerűen "férfiasítottak" a szent szövegekben. Amikor az én történetem játszódik, a kereszténység még valóban ötvenezer évre van a történelem homályában.
Judit
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2011-11-30 16:17:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeretem az írásaidat, mert mindig van egy olyan olvasata, egy olyan rétege, amit egy felszines olvasással nem lehet megérteni. Többször kell elolvasni őket, mire minden rétegük feltárul, minden olvasatuk kibomlik. Ezt a novellát is már nagyon sokszor elolvastam, és a sokadik olvasásánál megláttam benne az ősi istennő kultuszt. Olyan magától értetődően van beleszőve a történetbe, mint ahogyan a cselekmény kibomlik. Az ősközösségeben az életadó Természetanya imádata olyan "természetes",mint a tanult történelem előtti időkben a nőket ábrázoló rituális szobrok, a bronzkori istennő ábrázolások, a sumér papnők. A mai kor embere alig van tudatában a sok ezer éves Istennő-imádatnak, az asszonyok egykor elismert bölcsességének, akik akik a természet útját követték, összhangban voltak annak erőivel, ismerték a gyógynövények és az orvoslás tudományát, hasznos tanácsokkal látták el közösségük tagjait, és ezért tisztelték őket.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-28 16:53:28

Kedves Laci!

Minden hozzászólásod egy biztatás a számomra, hogy újabb írásokkal jelentkezzek! :)
Köszönöm kedves szavaidat. :) :) :)

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2011-11-28 08:54:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit! Egy írásnak az a fokmérője, h az ember bele tudja-e élni magát a történetbe. Umberto Eco szerint az író és az olvasó egyezséget kötnek: az olvasó elhiszi azt, amit az író elmond, feltéve, hogy az író nem fog olyasmit kitalálni, ami az olvasó számára képtelenségnek tűnik. Örömmel jelzem, közötted, és közöttem működött ez az egyezség! Üdvözlettel: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-13 23:41:25

válasz Zagyvapart (2011-11-10 17:28:43) üzenetére
Kedves Feri!

Ki tudja, hogy pontosan mi történt, hogy történt 50.000 évvel ezelőtt!
Olyan keveset tudunk az ő életükről, hogy akár így is történhetett...

Nagyon örülök, hogy tetszett!

Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-13 22:57:58

válasz Fél-X (2011-11-10 21:52:15) üzenetére
Kedves Zsolt!

Sokszor egy kis újsághír bennem elindít egy történetet, ami nő, növekszik, és megszületni vágyik.
Már régóta szerettem volna ezt a történetet megírni, most végre volt apropója, hogy elkészüljön. :)

Judit
Alkotó
Fél-X
Regisztrált:
2010-08-26
Összes értékelés:
2399
Időpont: 2011-11-10 21:52:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyszerű! Külön gratula a győzelemért!
Barátsággal:Fél-X
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-10 19:51:02

válasz ruca (2011-11-10 14:40:28) üzenetére
Kedves Ruca!

Mindenkinek az a vágya, hogy az alkotása összerázza, felkavarja, és erőteljes érzelmeket váltson ki az olvasójából. Ne lehessen csak úgy elmenni mellette, ne lehessen kipipálni, hogy "na, ezt is olvastam...", elkísérjenek sokáig, döbbentek, szomorúak vagy éppen vidámak legyenek tőlük az olvasók, és elgondolkodjanak rajta.
Számomra ezt jelenti a "jól írsz"! Köszönöm!

Judit

Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-11-10 17:28:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ősközösségben játszódó történetet álltalános iskolás korom óta nem olvastam. Meg kell modjam írásod nagyon tetszett, szinte én is a törzs tagjának éreztem magam.
Gratulálok: Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
777
Időpont: 2011-11-10 14:40:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
nagyon jól írsz. gratuka!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-09 16:06:10

válasz Rudy (2011-11-08 15:13:19) üzenetére
Kedves Rudy!

Remélem még máskor is "belelapozol" egy-egy írásomba, és azokat sem tudod majd "letenni"! :)
Köszönöm, hogy "felvetted" a nagy kínálatból pont az én alkotásomat.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-09 00:20:18

válasz Rozán Eszter (2011-11-08 10:59:25) üzenetére
Kedves Eszti!

Köszönöm Neked is, hogy itt jártál, és hozzászóltál. Örülök, hogy tetszik!

Judit

Alkotó
Rudy
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
502
Időpont: 2011-11-08 15:13:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Olyan lettem most, mint a könyvtárban, - könyvesboltban, nézelődő, aki belelapoz egy egy könyvbe, ....s nem tudja letenni!
Nagyon élvezetes olvasmányt találtam nálad! Megkapó, elbűvölő "képi" világot tártál elém! Szinte láttam szavaid, mondataid nyomán mi történt! GRATULÁLOK!
Üdvözlettel: Rudy
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-08 13:14:15

válasz Zarzwieczky (2011-11-07 14:50:02) üzenetére
Kedves Zarzwieczky!

Köszi, hogy olvastad! :) Remélem jó élmény volt! :) :) :)

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-11-08 10:59:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon jó lett, gratulálok!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2011-11-07 14:50:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Köszi hogy olvashattam, számomra élmény volt.Grt.Z
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-06 17:51:18

Kedves Irén!
Köszönöm a gratulációt! Nekem takarítás, vagy fűnyírás közben szoktak jönni a legjobb megírni való ötleteim, nem győzök szaladni tollért, papírért, hogy a következő ötletroham el ne vigye az éppen kitaláltat! :D
Bár nem különösebben szeretem a takarítást, de ha ennyire tetszik egy ötlet, amit eközben találtam ki, rá fogok szokni! :D :D :D
Köszönöm, hogy elolvastad, és a csillagokat is!
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-06 16:59:29

válasz eszesg (2011-11-06 15:31:42) üzenetére
Kedves Sanyi!
A leletet nem én találtam, én csak olvastam - annak idején - az újságban róla. :)
A neandervölgyi ősembereket nagyon primítíveknek tartották a Cerkno melletti Divje Babe barlangban megtalált leletekig. Még arról sem tudtak megegyezni a tudósok, hogy vajon beszélni tudtak-e...
Mivel közösségekben éltek, ez valamilyen szintű együttműködést kívánt, ahhoz pedig kommunikálni kell egymással. Ha beszélni - a mai értelemben - még nem tudtak, akkor hogyan tették ezt? Talán így... :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2011-11-06 16:02:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit, szívből gratulálok remek írásodhoz!
Most is ötletes, és olvasmányos. A katarzis sem hiányzik!
Mint mindig...
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-11-06 15:31:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Hol találtad ezt az őskori leletet? ;)
Nem hiába lett első az ABC-n. Nagyon jó!!! Ötletes, a tökéletes stílus pedig biztosítja, hogy ez az ötlet kíváncsiságot ébresszen az olvasóba. Végig feszült figyelemmel olvastam, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre. Szerencsére fellélegeztem, hogy jóra fordult minden.
Jó volt olvasni! De hát ez természetes, hiszen egy jó író tollából csakis jó történet születhet.
Gratulálok!!!

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-06 01:23:17

válasz szusi (2011-11-05 19:22:34) üzenetére
Kedves Szusi!

Köszönöm. Remélem a "gólya" szó téged is megihlet egy jó kis szatírára, ebben a hónapban! :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-06 00:03:30

válasz Dobrosi Andrea (2011-11-05 17:12:37) üzenetére
Kedves Andrea!
Örülök, hogy tetszenek az írásaim! :)
Ezt az ötletet az 1996-os szlovéniai ásatási szenzációból vettem, ahol egy barlangban neandervölgyi ősemberektől származó leleteket találtak, közöttük egy furulyának a töredékét. Talán a dob után a furulya a legősibb hangszer.
Remélem ezután is találsz az írásaim között kedvedre valót! Merüljünk együtt... :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-11-05 19:22:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratula Judit, igazán remek lett!!!!
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1235
Időpont: 2011-11-05 17:12:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Az ABC pályázat eredményhirdetése utáni első dolgom volt, hogy elolvassalak. Szeretem írásaid, mert úgy tudsz belemélyedni a részletekbe, hogy azt érezzem, veled együtt akarok merülni, csak innen el. Aztán vissza, vége, várom a következőt. Tetszik ahogy egybefűzöd a mondatokat, sehol egy szóismétlés. Nagyon olvasmányos vagy. A te ujjaid alá érdemes billentyűzetet tenni. :)

Üdv,
A.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-05 01:10:34

válasz pityu (2011-11-04 21:28:25) üzenetére
Kedves Pityu!

Örülök, hogy jónak találtad a történetet!

Köszönöm, hogy nálam jártál. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2011-11-05 00:13:00

válasz Selanne (2011-11-04 21:12:45) üzenetére
Kedves Marietta!

Köszönöm, hogy tényleg nagyon hűséges olvasóm vagy, és a kedves szavaidat is, amivel méltatod az írásaimat! :)
Ha csak egy lenyűgözött olvasóm van, már megérte résztvenni az ABC játékban.
A zene talán egyidős az emberiséggel, talán előbb tudtak őseink zenélni, mint beszélni, erre gondoltam, amikor olvastam a múlt havi pályázati kiírást. Ezt a gondolatot írtam meg
"teli torokból" :)
Judit
Alkotó
pityu
Regisztrált:
2011-06-06
Összes értékelés:
585
Időpont: 2011-11-04 21:28:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett!Remek a történet és nagyszerűen van megírva!
Gratulálok!

Üdv:Pityu
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2011-11-04 21:12:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Én amióta itt vagyok a Napvilágon, rendszeresen olvaslak. Írok Hozzád, mert valahogyan nem elég nekem csupán elolvasni. Jeleznem kell. Egyetlen oka van. Olyan lenyűgözőek az írásaid, hogy szó nélkül nem tudok elmenni mellette. A fantáziád, ahogyan ezt műveled írásaidban, szabatosan, kimagasló szókinccsel, érdekfeszítően...és sorolhatnám. Nem, ez nem afféle felobbanás nálam, ez egy olyan tény, ami ritka. Magas szinvonal! Gratulálok szívből! Imádtam ezt a művedet is olvasni.

Marietta

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)