Egy bátor pankrátor
jött az Ararátról.
rátóti arája
aratásra várta.

Kedveséhez menne,
nem lakik ő mennybe'.
Ám e bemenetel
egy mennybe-menetel.

Oly szép a nyoszolyán,
ellágyult mosolyán.
E pohos pankrátor
döglött Arankától...

Úgy bukott e lányra,
pankrátor Ivánka.
Lőn akkora híve
kiugrott a szíve...!

Ott Rátót összegyűlt,
Aranka özvegyült.
a párja kiterült
mély sírjába merült.

Tudom egy baráttól,
ez a barát báró,
kinek lova Ráró,
mindig pletykát váró...

Azt mesélik róla,
Amíg útját rótta
E nevet rárótta,
a lótakaróra.

Pankrátor barátja,
Aranka arája.
Haja, foga kihullt,
az ő láttán kimúlt.

Oly szép az Aranka,
faragnám aranyba.
Gondoltam magamba',
elvenném én bamba...

Bár csak lennék menő,
mert ő egy bomba nő!
Ha nem lennék láma,
enyém lenne lám ma!

De mást nem tehetek,
egy ima kereket
forgatok dühösen,
s nézek rá bűvösen.

Pedig az Aranka
én velem maradna.
Málháznám lámámra,
vigyáznék lábára...

Így vezetném az ám,
ő lenne az arám!
Lerónám a hálám,
Arankámmal hálván.

Páromra találnék,
nős lámává válnék.
Lám valóra válna
egy hős láma álma.

A bátor pankrátor
halálát torolnám.
Rátóti Aranka
szőnyegét porolván.

Nem lennék én többé
hős láma..., örökké.
Lennék egy nő álma
hírhedt papucsláma...