Akácillat szállong
mint egy édes sóhaj.
Lebukik napunk is
illedelmes bókkal.

Május éjszakái
eljöttetek újra.
Sötétben bókoló
orgonákba bújva.

Reánk veti árnyát
bodza sötét bokra.
Eperfa bólogat,
gyümölcsét ledobva.

Rebben a denevér,
verdes suta szárnya.
A földre vetődik
bukdácsoló árnya.

Mozdul a levegő,
sóhaj száll az éjben,
Emlékek érkeznek
illatozó szélben.

Mert a május éjek,
szerelemről szólnak.
Mintha most történne,
avagy tegnap... holnap...

Ilyenkor a szívünk
újra ifjan szeret.
Május éjszakákon
jobban csillog szemed.

Titkon erre vártunk
egész évben végig.
Hogy most megtaláljuk
szívünket, a régit...

Feltámad az emlék,
illatok tengerén.
Új mese vár reánk
arról szól, te meg én...