Látom a hegyek között bukdácsoló bágyadt napsugarat,
mely érted kiált, hogy erőt adj!
Várom, hogy a sápadt sugarat a kezedbe véve erőt adj neki,
hogy újra ölelkezhessen az esővel.
Szivárványhidat bontson az égre, s repüljenek a madarak!
Új életet hozzon a Földre, illatozzon a tarka rét,
csiviteljenek, a madarak az erdő lombkoronái büszkén integessenek,
csábítóan hívogatva az összes kis vadat. .
A szunnyadó földanya magához térjen,
S egy hatalmas sóhajjal ébredjen! Lélegezzen!
Adj erőt neki! Fogd kezedbe a sugarat! Várom, hogy ébredjen!
Melegség borítsa a földet, és önzetlen szeretet!
Most nyújtom feléd a kezem, hogy erőd nagyobb legyen.
Jöjjetek ti is felénk, adjátok kezetek,
Koszorúba állva a Föld napján ébresszük együtt a természetet!