HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2012-01-19

A fénykép

Sokszor mondogatják az emberek, hogy vigyázni kell az életünkre, mert sosem tudhatjuk, melyik percünk lesz az utolsó... sosem tudhatjuk előre, hogy mi lesz az utolsó szavunk, amit kimondunk, az utolsó sértés, amit hozzávágunk valakihez, az utolsó ölelés, amit kaphatunk valakitől, aki szeret... nem tudhatjuk és én sem tudtam.
Pedig az a jelentéktelen kis éjszakai baleset, melyet a férjem szenvedett el, gyökeresen megváltoztatta az életünket. Nem telt el csak néhány hónap és kiderült, hogy baj van. Az operáció sikerült, de a rák szép lassan rombolt tovább.
Fiatalok voltunk, még innen a harmincon, ilyenkor még úgy érzi az ember, hogy örökké él, vagy legalább is azt, hogy a halál egy távoli ködös valami, ami még messze van. Ha hirtelen jön, a gyászolót a padlóra dönti, de nem gyötri agyon a koporsóhoz vezető út. Nincs kínzóbb érzés annál, amikor az eljövendő közös élet helyett, egy ismeretlen állapotra, az özvegységre készülsz. Nem is igazán hiszi el a valót az ember, a csodára vár......

Furcsa struccpolitikát vezettünk be, nem beszéltünk többé a jövőről, a betegségről is csak akkor, amikor elkerülhetetlen volt. A jelen vált fontossá, minden egyes perce felértékelődött. Lefordítottuk az operáció utáni zárójelentést, egy könyvtári orvosi szótárból, és csak néztünk magunk elé döbbenten, nem akartunk hinni a szavaknak, a mai orvostudomány nem képes gyógyítani ezt a rákot. A hetvenes évek közepén még nem alkalmaztak kemoterápiát, csak sugárkezelésre kellett járnia, leégetett bőrrel, és szörnyű hasmenéssel járt. A kezelés után látványos javulás kezdődött, és mi naivak, kezdtünk reménykedni, igen, hátha mi leszünk a kivétel, miért ne.....
Mindössze kilenc évet számláló házasságunk most mélyen bensőségessé vált, szinte nem is érzékeltük a külvilágot. Mi, és az akkor iskolát kezdő, kislányunkkal szoros hármast alkottunk, Tudtuk, hogy a közös életünk napjai meg vannak számlálva, foggal, körömmel kapaszkodtunk egymásba. Éreztük mind a ketten, hogy ez a kegyetlen idő az elválásig, az életünk legszebb és legfontosabb ideje. Bár mindketten dolgoztunk, igyekeztünk minden szabad percünket egymás közelében tölteni.
Nem siránkoztunk, vidám dolgokról beszéltünk, viccelődtünk, estéink hangosak voltak a nevetéstől. Nagyokat csavarogtunk, az erdőket jártuk. Úgy éltünk, mint akiknek azt a kevés időt, ami még együtt adatik, ki kell használni, de ezt nem beszéltük meg, csak úgy spontán, egymásra hangolva tettük.
Amikor kezdtek jönni a fejfájások, megmagyarázhatatlan esti lázak, a fogyás, összebújtunk, mintha így óvva segítenénk egymást. Már mindketten tudtuk, hogy nincs segítség, és az orvosokat elkerültük. Mindössze erős fájdalomcsillapítókat írattunk fel. Az orvosi segítséggel meghosszabbított szenvedésből nem kértünk.
És eljött a nap, amikor leesett a lábáról, a mentő vitte be szilveszter éjszaka a kórházba,. Az ügyeletes doktornő elolvasta a zárójelentést, és nem szólt többet, pedig azt hitte addig, hogy egy holt részeg férfit hoztak be.
Többé nem tért magához. Ültem az ágya mellett napokig, csak este mentem haza, mérhetetlen fájdalommal néztem a haláltusáját. A világ megszűnt körülöttem, csak mi ketten voltunk, a halálba induló és én.
Hideg téli nap temették, sokan kísérték utolsó útján. Fiatal halottnak nagy a temetése, de én az egészből nem érzékeltem semmit. Oly egyedül voltam a világban, mint az ujjam, minden távoli, volt és idegen.

De a mindennapok prózai valósága kirángatott a napvilágra, a halottainkat akkortájt magunknak kellett töröltetni az élők közül. Kezemben az összes személyes okmányával , a halotti anyakönyvi kivonatával mentem a hivatalba. A hölgy elé dobtam mindent ami a kezembe volt, és ekkor kihullott a papírok közül a férjem gyerekkori fényképe elém.

Képtelen voltam tovább maradni. A kezemben lévő fényképet a zsebembe dugtam és amilyen gyorsan csak tudtam, végig siettem a folyosón Nem törődve semmivel sem, sem az utamba kerülő emberekkel... csak minél hamarabb el akartam innen tűnni, hogy egyedül lehessek a magányommal és a magam mögött hagyott életemmel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2012-03-22 22:13:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Szomorú, megható, és elgondolkodtató történet. Ma a világban negyedóránként meghal egy ember rákban. Amikor én kislány voltam, nem is hallottunk még erről a betegségről. Azok a híres nevezetes kemikáliák, amivel mérgezik a földet, az iparilag előállított élelmiszereket, a vizeket, az állati takarmányokat. Mindegyiknek van egy "határértéke" ami a /gyártója szerint/ még nem veszélyes, de a rengeteg féle vegysz.r összeadódott hatásairól senki tudni sem akar semmit.
Nehéz lehetett megírni Neked ezt a történetet, még ennyi év után is...
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2012-01-23 13:46:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya! Megrendülten olvastam írásodat. Nehéz bármit is írni, hiszen a szerettünk elvesztlése, nem mindegy mikor, melyik életszakaszban történik meg. Fájdalmas fiatal sorskép. Fájdalmas mindig a halál.

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-01-23 13:16:23

Kedves Panka már régen történt, harmincöt éve, minden letisztult, és már tudok róla úgy írni, mintha kívülről látnám. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5453
Időpont: 2012-01-22 19:06:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Teljesen átérzem fájdalmadat. Nehéz bármit is írni, hiszen nehéz szavakat találni.
szeretettel-panka
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-01-22 19:00:19

Kedves Kata és Ágnes köszönöm, hogy olvastatok. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2012-01-22 18:53:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Mélyen szomorú történetedet meghatottsággal olvastam végig. Milyen kár, hogy fiatal életek egyszerre csak elmennek, aki szeret, kit szeretnek. Ez az élet nagy és előttünk érthetetlen igazságtalansága.
Biztos, hogy nagyon nehzen tudtad feldolgozni.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3264
Időpont: 2012-01-22 18:39:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Lelkileg nehéz lehetett megírnod ezt. Átélni még nehezebb az ilyen helyzeteket.
Gratulálok az írásodhoz.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-01-22 17:56:00

Valóban Antonius az életem egyik legnehezebb idejéről írtam. A fiatalon elhunyt férjem harmincötödik évfordulójára. Én érzem magam szerencsésnek, hogy volt az életemnek egy igazán boldog állomása.. Köszönöm, hogy olvastál. Ibolya
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2579
Időpont: 2012-01-22 16:02:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha nem tévedek, (bár tévednék) életed egy valós "élményét" dolgoztad fel a fájdalom túldimenzionálását sikeresen elkerülve, olcsó pátosz nélkül, hitelesen.
Iszonyú teher lehet az egyetlen villanásnyi életünktől egyszer, s mindenkorra búcsút venni. Ha fiatalon kell ezt megtenni, az még szörnyűbb, még fájdalmasabb. Társas lény lévén, az embernek szüksége van valakire a semleges, hétköznapi élethelyzetekben is, hát még a sorsfordító, drámai pillanatokban, a búcsú heteiben, óráiban.
A férjed szerencsés volt, amiért ilyen ember állt mellette az élet utolsó percéig.

Erőteljes, az egyszerűségében is megrendítő írás.

Gratulálok. a

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)