Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Szikrázzon, izzon élted alkonya,
Toporzékolj, ha hunyna már a láng.

A bölcs belát sötétséget, halált,
S kinek sosem volt tűzvillám szava,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.

A jó ember, kit hullámzás dobált,
Elveszve sír, zöld öble rég oda,
S toporzékol, ha hunyna már a láng.

A vad merész, ki vétket késve bánt,
A Napért nyúlt, s nem érte el soha,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.

A búskomor, ki vak volt, s újra lát,
Mint meteor, ég szeme sugara,
Toporzékol, ha hunyna már a láng.

Te is, apám, ki most a szirten állsz,
Átkozva, áldva sírj engem tova.
Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Toporzékolj, ha hunyna már a láng.


**

Dylan Thomas:

DO NOT GO GENTLE INTO THAT GOOD NIGHT

Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.

Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieved it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, bless me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.