Александр Пушкин:

СОЛОВЕЙ И РОЗА

В безмолвии садов, весной, во мгле ночей,
Поет над розою восточный соловей.
Но роза милая не чувствует, не внемлет,
И под влюбленный гимн колеблется и дремлет.
Не так ли ты поешь для хладной красоты?
Опомнись, о поэт, к чему стремишься ты?
Она не слушает, не чувствует поэта;
Глядишь, она цветет; взываешь - нет ответа.
____________________________________________

Alekszandr Puskin:

CSALOGÁNY ÉS RÓZSA

Tavaszi éjszakán, hallgatag kert alól
Keleti csalogány rózsaágon dalol.
A rózsa, a kedves, szendereg, nem hallja,
Ámor himnuszára magát csak ringatja.
Nem így dalolsz te is egy hűvös szépségnek?
Térj eszedre, költő, kihez szól az ének?
Nem vesz észre téged, nem hall, nem is figyel.
Látod, - virágzik ő... Szólítod, - nem felel.
______________________________________