HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51272

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / egyéb
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2012-03-18

Irodalmi műhely

Mint mindent, az irodalmat, az írást, a versírást is lehet tanulni. Tehetség nélkül is lehet az ember jó író, költő, de csak ennyi. Halhatatlanná a kettővel együtt válhat.
Sohasem késő elkezdeni, ha az ember késztetést érez arra, hogy leírja a gondolatait, és soha sem lehet elég korán elkezdeni a tanulást. A kor nem egyenes következménye a több tudásnak. Fiatal tehetségektől is sokat tanulhat a korosodó tollforgató. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az irodalmi szabályoknak szigorú rendszere van, ám mindig kell a megújulás, mert ha csak a régi szabályok szerint alkotnánk, nem figyelve a tehetségre, vagy az újszerű hangra, akkor nem volna fejlődés. Azonban ennek is van egy egészséges határa.
Például, nem hívhatunk minden összedobált képzavart szabad versnek, vagy kusza sorok egymásutániságát abszurdnak. Hiába is próbálnak egyesek e mögé bújva védekezni, vagy a költői, írói szabadságot tartják maguk elé pajzsnak, ha élesebb kritikát kapnak valamelyik alkotásukhoz.

Hol tanulható az irodalom, mint "szakma"? Akinek sok pénze van, az befizethet egy művészpalánták számára kitalált mesterkurzusra, ahol a profiktól tanulhatja el a fogásokat. Bizonyára hatékony tanfolyam, de nem vagyok arra hivatott, hogy ezt eldöntsem, mivel sosem vettem részt ilyenen.
Aki a betűvetést választja hobbijának, annak szerencsére más lehetősége is adódik a fejlődésre. Kereshet kapcsolatot a magához hasonló emberek közösségével. Az internet lehetőséget ad arra, hogy kipróbálja, mennyire olvassák az alkotásait. Visszajelzést kaphat erről egészen közvetlen formában. Megtudhatja, hol tart ezen az úton, de vannak helyek, ahol tévútra is szaladhat, ha a csoport, amit választott magának, nem őszinte hozzá.

Ebben a "szakmában" az egyik legjobb tanulási módszer, sokat, és sokfélét kell olvasni. Figyelni, ahogy a különböző stílusok bemutatják a világot. A szavak, mondatok összeillesztésének fantasztikus sokszínűségére.
Ha társakra találunk ezen az úton, akkor további segítség lehet, ezekkel a társakkal közös alkotótáborokban közelebbről megismerkedni, egymás tudását kicserélni. Sokat lendíthet a fejlődésünkön, ha sikerül közös irodalmi esteket tartani. A közönséggel való közvetlen találkozás szárnyakat ad az alkotónak.
A legjobb tanulási lehetőségeket azonban a közös "műhelymunka" hordozza magában. Egy olyan közösség ez, ahol nincs szépítés, hájjal kenegetés akkor, ha van mit javítani az alkotásokon. Olyan hely, ahol a kritika nem kíméli a műveket, de csakis azokat, nem pedig az alkotó személyét igyekszik pellengérre állítani.
Aki igazán fejlődni szeretne, az jobban örül az észrevételeknek, a hibák felmutatásának, mint a mértéktelen, sok esetben alaptalan dicséreteknek. Persze, kellenek azok is, hiszen a sikerélmény a legnagyobb hajtóerő.

Nincs olyan művészember, aki mindent tud, de sokan tudnak sokfélét. A műhely lényege, hogy ezeket az ismereteket a tagok átadják egymásnak. Olyan ez, mint amikor az egyik kapun külön-külön megérkeznek az alkatrészek az autógyárba, a másik kapun pedig kigördülnek a kész modellek.
Nekem szerencsém van, mert megtapasztalhatom egy ilyen közösség építő erejét. Nagy segítség ez számomra, mert nincs pénzem mesterkurzusra.

Ennek a rövid kis cikknek azért fogtam neki, mert többen is kíváncsiak voltak arra, hogyan alakult ki nálam az a kapcsolat, aminek folytán közösen alkothatok egy másik alkotóval.
Akit ez nem érdekel, annak számára ez a cikk itt véget ért.

A prózáim többségét nem érzem még olyan kiforrottnak. Néha úgy érzem, telibe találom a témát. Van vagy ötszáz írásom, de ma már tudom, a legtöbbje csak vázlat. Sokat kell még dolgoznom rajtuk, és ehhez bizony sokat kell még tanulnom is. Egy könyvem megjelent már, de azt hiszem, elsiettem a dolgot. Többet is ki lehetett volna hozni belőle. No, meg jobban, de hát, megtetszett a kiadónak, és "legyártotta". Foglalkozom néha versírással is, de azóta rájöttem, hogy azok nem igazán azok.

Elindultam egy cél felé, és úgy döntöttem, nem állok meg félúton. Rövid idő alatt megtaláltam, amit kerestem, és közben találkoztam egy olyan emberrel is, akinél az első szóváltások után éreztem, sok a közös vonás, de éppen elég az eltérés is ahhoz, hogy kialakulhat valamiféle egymást segítő kapcsolat. Ez kis idő után megváltozott, nem csupán "munkakapcsolat" lett. Barátok lettünk Atrur bátyámmal. Ő leginkább verseket ír, de megmutatta nekem prózának induló terveit. A többsége nagyon jó témákat rejt. Az a megtiszteltetés ért, hogy rendezhetem, fésülhetem, hozzáírhatok az engedélyével. Szerintem, remek alapanyagok, hogy mennyire van igazam, ezt majd az olvasók döntik el.
Elkezdtünk közös merényleteket elkövetni az irodalom ellen. Ami még veszélyesebbé teszi a dolgokat, hogy személyes találkozást is terveztük. Sőt! Találkoztunk is.

Csupán azért említettem meg mindezt, mert valahol itt kezdődik az irodalmi műhelymunka. Bizonyára lehet jobban, hatékonyabban is csinálni. Főleg, ha többen vesznek részt benne. Ilyen csoportban is dolgozom, de az nem arról szól, hogy közösen írunk egy írást, hanem, hogy mindenki ellátja tanáccsal, ötletekkel a másikat, és ezek alapján mindenki a saját írását javítgatja.
Gondolhatnánk, hogy egyébként is nehéz, ha több alkotó akar írni egy alkotást. Nehéz, de nem lehetetlen, mert éppen a Napvilág Íróklub az, ahol egy ilyen kísérlet történt, igazán figyelemreméltó eredménnyel.
A főoldalon, fenn a "közös regény" gomb alatt megtalálható.

Utoljára pedig válaszolnék még egy hozzám intézett kérdésre, amely így hangzott:
"Ki, milyen arányban veszi ki a részét a közös alkotómunkátokban, az írásotokban?"
Azt semmiképp nem árulom el, hogy mennyi a valóságtartalma egy-egy alkotásnak, és mennyi az, amit hozzáírunk.
A legtöbb esetben úgy működik a dolog, hogy Artur bátyámnak vannak ötletei, amit úgy, ahogy meg is írt prózában. Ezeket a vázlatokat elküldi nekem, szabad kezet adva arra, bármit törölhetek, átírhatok, hozzá költhetek. Én ezt ki is használom, és a történeteit kiegészítem a saját történetem elemeivel. Közben gondosan ügyelek arra, hogy ez jól illeszkedjen az eredeti sztoriba. Amikor úgy érzem, készen vagyok, akkor visszaküldöm neki az átalakított történetet. Vagy javít rajta még valamit, vagy elfogadja úgy, és engedélyezi nekem, hogy feltöltsem ide. Ő egy másik portálon publikálja a közös alkotásunkat.
Lényegében egyszerű az egész. Artur bátyám hozza a sztorit, én pedig formába öntöm.

Rövid ideig dolgoztam már másokkal is így. Egy kedves alkotótársunk van itt az oldalon, aki megtapasztalhatta már, milyen velem dolgozni. Nekem nagyon sokat segített annak idején ő is. Azt a fajta műhelymunkát, ami az építő jellegű kritikák írását, mások fejlődésének elősegítését célozza, ezen az oldalon is el tudnám képzelni.

További jó alkotómunkát kívánok mindenkinek!

Millalinak ajánlva, mert az ő kérdése indította el a gondolatot, hogy megírjam ezt a cikket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-29 12:10:46

válasz aLéb (2012-03-28 13:50:47) üzenetére
Szia Béla!
"(Rakhattam volna sorrendbe,de nem... bocs)"
Nagyon jó ez így is. Szinte egy másik cikket írtál a témáról ide hozzászólásba. Ezt én nagyon köszönöm! Remekül megközelítetted a műhelymunka lényegét egy másik szemszögből, és teljes mértékben igazad van. Te és én, azaz mi, már megtapasztaltuk, milyen sikere van egy irodalmi alkotótábornak. Sajnálom is, hogy nem tudok mindig részt venni ezeken. Mindenki, aki már részt vett legalább egyszer egy ilyen bulin, az jobban megérti, miről is próbálunk itt írogatni. Pontosan ezért nem is csodálkozom azon, hogy mennyire jó meglátásaid vannak ebben a témában. Legfeljebb a hozzászólásod terjedelmén lepődtem meg kicsit, de nem írtál egyetlen felesleges szót sem.
Értékes soraidnak nagyon örülök. Köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-29 12:03:00

válasz Krómer Ágnes (2012-03-28 13:37:28) üzenetére
Szia Ágnes!
Ha nem sikerül, nem kell erőltetni. Bizonyára szerencsés vagyok, mert már nem az első eset, hogy sikerül valakivel közösen alkotni.
Köszönöm szépen!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4492
Időpont: 2012-03-28 13:50:47

Én hiszek abban, hogy egy irodalmi közösségben van olyan mag, ahol akkora a kohézió, hogy ezt a próbát kiállja. Ha rangja van egy "kávéházi tag"-ságnak, az vonzza szerintem a komoly munkát (itt Bödön 2012-03-28 12:00:42 hozzászólását helyeslem :-) ).
Az írásodtól, igaz, messze kanyarodtak a hozzászólások, az enyém is, de örülök, hogy így alakult.
Rég jártam erre, örülök a Napvilágnak :-).
(Rakhattam volna sorrendbe,de nem... bocs)

aLéb
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4492
Időpont: 2012-03-28 13:50:00

A felelősség azonban nagy, mindkét oldalról. Nagy mindkettőjük felelőssége önmagukkal szemben, nagy az alkotó felelőssége a ritkussal szemben, hogy a kritikusról ne is beszéljek...
A szubjektum a dolog igazi buktatója. Szerintem igazán szakmai szemmel itt egyikünk sem tud kritizálni (ha valaki mégis avatott kritikus, attól itt most elnézést kérek), ezért igen nagy hangsúlyt kap, ki milyen érzésekkel, milyen személyes beállítottsággal, ne adj Isten , céllal nyúl egy-egy műhöz. Szerintem azért itt (és nem csak itt) ez a nagy óvatoskodás :-).
Ha valaki "beül" egy Irodalmi Kávéházba, amiről lejjebb beszélgettetek, tudnia kell mit vállal, legbelül, elsősorban önmagával szemben, és azt is, hogy a cél a jobbító szándék kifejezése.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4492
Időpont: 2012-03-28 13:49:18

A kritikákról, az épülésről: Jó dolog a kritika, főként, ha pozitív :-)... Komolyra fordítva, a versek elemzése, a hibák megmutatása természetesen nem esik jól, hiszen minden alkotónak a verse, írása saját édes gyermeke, összes hibájával a neki legkedvesebb, Ezért hogy ezt ki hogyan fogadja, egyéni teljesen. Sokan azért nem fogalmazzák meg határozottan a fenntartásaikat egy-egy mű alatt, mert nem akarnak megbántani senkit, pont az általad említett okból: ugyan, hadd szárnyaljon, miért nyírbáljuk meg a szárnyait? ... majd az idő... Ugyanakkor ott a félsz is, hogy ha én lehúzom, visszaadja, és hát akkor az én személyes kis Parnasszusommal mi lesz? Más lehetőség is van. Privát üzenetben, levélben meg lehet keresni azt, akitől kritikát szeretnénk kapni, de akkor azt is vállalni kell, hogy "két-toll közt" őszinte véleménycsere lesz, ezt is viselni kell. Aztán alkotó és kritikus megállapodhatnak abban, hogy levélváltásukat közszemlére teszik, okuljon belőle, aki akar.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4492
Időpont: 2012-03-28 13:46:06

Szia Artúr!
Az írásodhoz: én személy szerint nagyon jó dolognak tartom, ha kettő vagy több alkotó összefog, és közösen dolgoznak ki egy témát, mert megismerhetik egymás munkamódszerét, stílusát, erényeit, a másik és saját hibáikat. Persze csak az, aki tanulni akar egy ilyen folyamatban. Arról nem is beszélve, hogy a közös alkotásnál nincs, ami jobban összehozhat (feltételes módban, mert azért örökre össze is ugraszthat :-) ). Az írásod azért tartom nagyon helyénvalónak, mert pozitív, remek példát hoztál elénk.
Az oldalon, ahogy írtad, van, volt is lehetőség közös alkotásokra, magam is vettem részt pl. láncversek megírásában, jó játék, de ez még nem műhelymunka, abban teljesen igazad van, hogy lehet a kezdete.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3322
Időpont: 2012-03-28 13:37:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr!

Legalább már tudom mi a műhely munka. Szerintem szerencsés vagy, hogy össze tudsz dolgozni valakivel. Szerintem ez sokszor nem sikerül. Nem saját tapasztalat, csak észrevétel.

Ági
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-28 12:36:36

válasz Bödön (2012-03-28 12:00:42) üzenetére
" ... valódi kritikákat írnának egymásnak ... "
Jó, de akkor minek van a művek alatt a "hozzászólás" doboz? Milyen formában induljon a Kávéház? Egy újabb fórum szoba? kettő már van erre. "Versek és kritika" és "Prózák és kritika". Egy újabb kezdeményezés volna ez, amit megint csak kevesen vennének komolyan. Tudom mit írok, hiszen számtalan ötlet elindult már az oldalon, és kis idő után kifulladt, vagy félre ment. Aki akar, az így is valódi kritikát ír az oldalon. Aki nem akar, az ott sem fog. És most úgy érzem, ezek a hozzászólások is kezdenek félremenni, mert nem az volt a célom, hogy az oldal működéséről beszélgessünk. Ettől függetlenül jónak találom az ötletet, és köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9533
Időpont: 2012-03-28 12:00:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Artúr (2012-03-26 23:59:20) üzenetére
Lehetne "virtuális" kávéházat csinálni (hogy Kati ötletéhez csatlakozzak), -ahol a "tagok" (akik vállalják a "kávéházi" tagságot) valódi kritikákat írnának egymásnak, ha jó, miért az, és, ha nem, miért nem, és ebből, a pro és kontra véleményekből kibontakozna egy érdemi vita, valódi műhely-munka! Nem csak vállalnák az érdemi kritikát, de el is köteleznék magukat rá!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-26 23:59:20

válasz Kate Chrysso (2012-03-26 21:37:37) üzenetére
Kedves Kate!
De igen. Lehetne szavazást kiírni ilyesmire, csak éppen nem hozza meg a kellő eredményt. Akik komolyan fejlődni vágynak, azok itt hidd el, megtalálják egymást. Segítik is a másikat ötletekkel, tanácsokkal. Korábban még engem is bosszantott az, amiről írtál, de tudod, ez az oldal mindenkié. Hagyd, hogy legalább itt érezze magát művésznek az, aki azt játssza, hogy irodalmár. A valódi tehetségek úgyis megtalálják a maguk útját. Akinek megfelel, hogy vélt képességeit az egekig magasztalják, hát legyen tőle boldog. Az utókor majd eldönti, kinek van igaza. A Napvilág Íróklub egyik fő célja, hogy egy szeletkét biztosít a cybertérben a magukat megmutatni vágyóknak. Gondolj csak bele, mindenki magáról állít ki egy képet, ha írást tölt fel, ha véleményt ír, ha megmutatja, hogyan bánik a betűkkel, szavakkal, a magyar nyelvvel. Ha igazán érteni akarod, miért írtam most le azt, amit, hát próbálj megszervezni egy felolvasó estet a csapatnak. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat!
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2012-03-26 21:37:37

A műhelymunka jó gondolat, tényleg így csinálták nagyjaink is. Irodalmi kávéházakban egymásnak olvasták fel elsőként a műveket és javították, vagy nem. Nem kell ehhez kiadó, vagy bármiféle "irodalomtudós". Olvasni mindenki tud, és el tudja dönteni, tetszik-e neki, amit olvasott, vagy nem. Ha nem, azt is meg tudja mondani, miért nem.
Biztos lennének itt is néhányan, akik komolyan gondolják az írást és szívesen "beülnének az irodalmi kávéházba" időnként. Nem lehet esetleg szavazásra tenni a kérdést?
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2012-03-26 21:30:45

Kedves Artúr! Anélkül, hogy bárkivel is megpróbálnék vitába szállni, vagy éppen egyetérteni vele. Járhatsz rajzszakkörre, megtaníthatják hogyan helyezz el mértani testet a síkban, hogyan futnak össze a vonalak, hogyan vetül az árnyék, stb. Ettől te még soha nem leszel Rembrandt. Arra születni kell. Taníthatják neked a kottát, a ciszt meg a fiszt meg a négynegyedet, te még nem leszel Mozart. Arra is születni kell. Nem tudom, miért gondolják néhányan, hogy épp az írás az, amit meg lehet tanulni. (ez most nem rád vonatkozik, mert te is írod, hogy kell a tehetség) Szerény véleményem szerint a szóval való bánásmód is művészet. Ergo, születni kell.
Amit nagyon hiányolok itt a Napvilágon, az az őszinte kritika. Felebaráti szeretetből hozsannáznak itt legtöbben fércművek felett, és elhitetik a jámborral, hogy jó amit csinál.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-20 23:50:37

válasz Angie (2012-03-20 21:29:47) üzenetére
Szia!
Az ötleted nem rossz. Az oldalon nincs megtiltva senkinek sem, hogy véleményt írjon mások műve alá. Attól, hogy én kiemelek egy verset, és egy prózát, még nem hiszem, hogy többen fogják majd véleményezni, Egyrészt, milyen kritérium alapján emelném ki? Másrészt pedig, minek gerjesszek indulatokat? Mindenki arra vár itt, hogy véleményezzék, amit feltöltött. Hozzászólás írására senkit sem lehet kötelezni.
Tudom, konkrétan arra gondoltál, hogy egy ilyen eseményre talán felpezsdülne itt a műhelymunka. Évek alatt volt itt már többféle próbálkozás. A "kemény magon" kívül a többség rohan. Feldob egy alkotást, és várja, hogy jöjjenek a vélemények. Ugyanakkor ezen alkotók egyik fele mindig rohan, tehát másokra nincs ideje, a másik fele pedig végig söpör a főoldalon kínált írásokon egy "tetszik gratu"-val, és ezzel letudta a napi iksz mennyiségű hozzászólását. Tisztelet a kivételnek. Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Alkotó
Regisztrált:
2011-11-19
Összes értékelés:
184
Időpont: 2012-03-20 21:29:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Köszönöm, hogy lehetőség nyílt ebben az irodalmi műhelyben elmerülni, próbálkozásaimat megmutatni. Örülök a hozzászólásoknak, ha pozitív, ha negatív, mindkettő építő. Naponta be-be nézek, olvasgatok, sok rejtett gyöngyszemre bukkanok. A "szivárvány szépsége", mint Millali is kifejtette egyedi. Lenne egy ötletem: Artúr mi lenne , ha hetente kiemelnél egy verset, meg egy prózát és azt minél többen véleményeznénk . Egy-egy hozzászólásból még nem érzékeljük, hogy jó-e az, amit írunk. Talán ha többen elemeznék, pontoznák, rájönnénk meg van-e bennünk az a bizonyos "szikra" :)

Többször olvastam már közösen írt regényt, de nem tudtam elképzelni hogyan készül.
Egyik adja ezek szerint az ötletet, a másik formába önti.
Üdv.:Angie

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-20 15:17:50

válasz Istefan (2012-03-19 22:45:28) üzenetére
Köszönöm szépen a hozzászólásodat, és az olvasást!
Gondjaidat megértem. Nekem más tapasztalataim vannak, mivel többször tettem már ilyesmit. Nem bántam meg egyszer sem. Nem tudom, mire gondoltál azzal, hogy "ami utána van". Talán, időben kell abbahagyni.
A több alkotó esetében sem biztos, hogy kell az az egy húron pendülés. A gitáron is hat darab van. A Napvilág klubban eléggé vegyes társaság jött össze, amikor a közös regénnyel próbálkoztunk. Szerintem, megér egy olvasást.
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1658
Időpont: 2012-03-19 22:45:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyjából egyetértek gondolataiddal, csak két gondom van:- az elsőt okozza az a közmondás miszerint "közös lónak, túrós a háta" erről nem épp kellemes tapasztalataim vannak. Az együttműködés általában csak addig zökkenésmentes, míg nem kell babérokat aratni, kívánom neked, hogy sose tapasztald, milyen utána. A második meg az, hogyha két vagy több ember együtt akar alkotni bármit, akkor azok nagyon egy húron kell pendüljenek, ehhez szerintem sok szerencse kell. Üdv. István
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-19 21:10:39

válasz Millali (2012-03-19 19:24:45) üzenetére
Köszönöm, hogy időt szántál a cikkem elolvasására, és a véleményed megírására!
A Napvilág Íróklubban vannak olyan alkotók, akik talán nem fognak olyan nagy "magasságokban" járni, de szívből írnak, és üzennek az olvasóknak. Az oldal első számú célja, hogy ha máshol nem is sikerül, de itt találkozzon az alkotó, és az olvasó. Mindenkié az oldal. Mindenkié, aki ide beregisztrált, és hiszem, hogy a háttérben szoros barátságok szövődnek, a látogatók pedig kifogyhatatlan tárházat találnak az olvasnivalók között. Minden feltöltött alkotás ad egy darabkát az irodalom színes palettájára.
Mindenki maga dönti el, meddig szeretne eljutni.
Valahol ezt fogalmaztad meg olyan szépen a hozzászólásodban említett ízvilággal. Ezt külön köszönöm neked!
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2116
Időpont: 2012-03-19 19:24:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ami pedig a tehetséget illeti, nem hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik arra születtek, kényszerültek, szakosodtak, hogy kiírják a fejükből a gondolatokat, sokat kellene törődni a tehetséggel. Egy szivárvány nem attól szép, hogy azt tízen, vagy százan elismerik. A szivárvány önmagában szép, még akkor is, ha esetleg valaki (vagy valakik) ennek az ellenkezőjét állítják, és szivárvány marad akkor is, ha egyesek "égi jelenségnek" hívják.
A közös munkátokról készült beszámolót köszönöm. Most legalább már elképzelésem is van erről. Abban, hogy ez lehet valamiféle műhelymunka kezdete, veled értek egyet.

Üdv:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2116
Időpont: 2012-03-19 19:24:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az egyén, pedig úgy tudja a legtöbb hasznot húzni ebből, ha az ilyen közösségi fórumokon (találkozókon) bátran válogat az előtte feltáruló kincses ládikából. Valahogy úgy tudnám ezt szemléletesen leírni, hogy képzeljünk el egy gyümölcsöktől roskadozásig megrakott asztalt, ahol bármelyik gyümölcsöt büntetlenül megkóstolhatjuk. Ha eléggé ínyencek, viszont mértéktartóak vagyunk, akkor nem almából eszünk meg másfél kilót, hanem végigkóstoljuk az összes csábítóan hívogató finomságot, és így az íz-világ kavalkádjáért sokáig hálásak leszünk.
Az újdonság varázsa mindenkit elcsábít, de az újdonságnak csak akkor van jelentősége, ha a már meglévő szabályokat, hagyományokat, formákat kerítjük be az újdonságból készült kerítéssel.
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2116
Időpont: 2012-03-19 19:24:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Artúr!

Örülök, hogy nyílt cikk, és nem belső levél lett ebből az írásból, mert nagyon sokan tanulhatnak belőle. A műhelymunkáról szóló gondolatokat igaznak találtam. Bizony sokunkat ösztönöz újabb, jobb írások megalkotására az, ha azonos érdeklődésű emberekkel osztunk meg, vagy cserélünk véleményt egy-egy megszületett műről. A 90-es évek közepétől én (alapító) tagja vagyok - kisebb nagyobb kihagyásokkal - egy ilyen közösségnek, és az ott szerzett tudást nem adnám oda semmi pénzért.
Egyébként ez a szemlélet az élet bármely területén megállja a helyét, hiszen az azonos érdeklődésű emberek szívesen keresik egymás társaságát, és tanulnak egymástól. Ennyit a közösség formáló erejéről.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-19 18:53:03

válasz Bödön (2012-03-19 17:58:08) üzenetére
Kati lányod diplomamunkájával kapcsolatos megjegyzésed eszembe juttatott egy régebbi történetet. '90-es évek elején beszélgettem a nálam tíz évvel idősebb szólógitáros ismerősömmel. Egy életre megjegyeztem, amit néhány korsó sör után mondott.
"- Tudod, ma rengeteg fiatal, gyors kezű szólógitáros van. Szaggatják a húrt, ahogy kell, de nincs stílusuk. Ha nem látod, ki játszik, nem tudod megmondani. Én becsukott szemmel megmondom neked, mikor nyúl a húrokhoz Carlos Santana, Mark Knopfler, Ritchie Blaskmore, vagy Jimmy Page."
Sorolt nekem még vagy tíz nevet, de értettem, mire gondol. Szóval, azok a fiatalok is megtanultak jól gitározni, de hiányzott belőlük az a bizonyos szikra.

Akkor száz év múlva visszatérünk erre a szikra témára, jó?
:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9533
Időpont: 2012-03-19 17:58:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Artúr (2012-03-19 17:22:08) üzenetére
Kedves Artúr! Úgy van, ahogy írod, a fő dolgokban biztos egyetértünk, nüanszokban lehet eltérés. Azt is elismerem, hogy akinek van érzéke hozzá, valamilyen szinten meg tud tanulni írni. Miért, újságírók is vannak! (ez vicc volt, bocsánatot kérek az újságíróktól!) Kati lányom diplomamunkája Babits levelezése volt, belekukkantottam én is a témába, elképesztő volt látni, hány -akkor tehetségesnek, sőt jó nevűnek tartott -író tűnt el azóta a süllyesztőben. Hogy az isteni szikra kiben van meg? Jó kérdés! 100 év múlva eldől! de hogy rólam ez a véleményed, az nagyon hízelgő számomra és köszönöm! Remélem sokan szólnak hozzá ehhez a témához! Üdv. én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-19 17:22:08

válasz Zarzwieczky (2012-03-19 13:34:20) üzenetére
:)
Nem volna rossz, ha tarthatnék ilyen témában szemináriumokat, de attól még nagyon messze vagyok.
Köszönöm Z.!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-19 17:20:33

válasz Bödön (2012-03-19 11:15:35) üzenetére
A "vak vezet világtalant" kissé erős megfogalmazás. Helyenként mégis igaz, de talán nem véletlen, hogy jóval korábban is keresték egymás társaságát irodalmi nagyjaink.
A profi és az amatőr közötti különbségekről azt hiszem, napokig tudnánk mi ketten vitatkozni. Úgy gondolom, sok esetben egyet is értenénk, de annyira más ismerlek, vagy olyan konok, mint én. Nem fogadnék rá, hogy meg tudnálak győzni bizonyos melléktémákban. Az a jó, hogy az irodalommal kapcsolatban nagyjából egyformán gondolkodunk, és ez elég ahhoz, hogy jól ellegyünk egymás mellett ezen az oldalon.
Népes olvasótáborod van, mert tudsz valamit, amit az olvasók kedvelnek. Ott a szikra nálad. Bevallom, nem sűrűn olvasok tőled. Néha azonban megteszem. Miért olvaslak ritkán? Mert nagyjából minden második írásod tetszik csak nekem. ( Legalábbis, amit eddig olvastam. ) Ez nem a te hibád. Valószínűleg én nem hangolódom az írásodra kellő mértékben.
Köszönöm, hogy a véleményedet olvashattam itt!
További jó alkotómunkát!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-03-19 17:08:36

válasz Bödön (2012-03-19 11:15:01) üzenetére
Szia!
A párban alkotást én sem nevezem műhelymunkának. Azt írtam, hogy ott kezdődik. Szerintem, azért hatékony a műhelymunka, mert például, adva van egy tehetséges költő, aki zsigerből remek verseket farag, azonban itt-ott nem stimmel egy versláb, vagy szótagszám, esetleg nem nevezhető valamelyik sora tiszta időmértékesnek. Aki viszont ismeri ezeket a szabályokat, segíthet neki "megtanulni", hogyan alkosson, játsszon a azok szerint. Nem részletezem hosszabban, mert te ezt jobban érted, mint én.
Kitérve Picassora, ezt is megemlítettem a cikkben. Kell, hogy időnként jöjjön valaki, aki felrúgja a szabályok egy részét, és hoz valami újat, de nem a korábbi szabályok helyett, hanem a korábbi szabályok mellé. ha úgy adunk valamihez valamit, hogy közben el is veszünk, akkor nem gyarapítottunk.
Továbbra is tartom azt a nézetemet, hogy szikra nélkül is lehet valaki jó művész, csak sokkal többet kell tanulnia, mint annak, akiben meg van a tehetség. Az viszont igaz, hogy sosem fogja utolérni.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
953
Időpont: 2012-03-19 13:34:20

Egyetértek a soraiddal. Akár egy kisebb szeminárium.Grt.Z
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9533
Időpont: 2012-03-19 11:15:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gondolj bele, tisztelet a kivételnek, itt vak vezet világtalant! Célszerűbbnek tartanám ambiciózus, kitörni vágyó íróknak, h egyszer-egyszer mutassák meg írásaikat hivatásos, hozzáértő kritikusnak, vagy próbálják eladni (lapoknál, kiadóknál megjelentetni). Érdekes dolgok derülhetnek ki! Az önjelölt világklasszis hirtelen felébred, hogy...
Ajánlom Umberto Eco irodalom-elmélettel foglalkozó könyveit, pl. vagy Thomas Mann Varázshegyének utószavát, vagy a Kis Herceg mélylélektani elemzését, most nem jut eszembe ki írta (google). De rengeteg van ebben a témában! Természetesen akármennyit tanul is valaki, ha az a bizonyos szikra hiányzik, legfeljebb művelt, hozzáértő olvasó lesz belőle...de az se semmi! Üdv. én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9533
Időpont: 2012-03-19 11:15:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr! Én is hozzászólok azért, gondolom Millali is fog. Egyetértek azzal, amit a bevezető első szakaszban leírsz, azzal a kitétellel, -hogy egy másik művészetből hozzak példát - hogy pacák, és kusza vonalak feldobálva a vászonra az tényleg nem művészet, kivéve pl. ha Picasso teszi ezt, mint ahogy értelmes, szép, kerek mondatokból összeállított írás se feltétlenül művészet, kivéve, ha pl. Móricz Zs. "követi" el. A műhelymunkáról. Tandemben írni sztem nem műhelymunka, de érdekes kísérlet. Ez mindenképpen egyéni dolog, nem sűrűn fordul elő, s, állítom, keveseknek fekszik. Én pl. képtelen lennék rá, ezért nem szálltam be pl. a "közös regény" -be sem. Amit a tanulásról írsz: olvasni, olvasni, olvasni, azzal egyetértek! A tanulásra, továbbfejlődésre én a műhelymunkát csak másodlagos jelentőségűnek tartom!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Morzsa királyfi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Cseresznyevirág címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pilinke és Morzsa királyfi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (1/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vágy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) átalakulok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A türelmetlen maci címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Egy haiku című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mécsek világánál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mécsek világánál című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mécsek világánál címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Egy haiku című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bikavers című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy haiku címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Bikavers című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmúlt az ősz című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)