Fúj a szél, kívül belül zakatol a csend.
Tépett virágok illatát mossa az eső.
Késői pillanatokat suttogja a hajnali köd.
Elszalasztott lehetőségeknek félelmetes a tárháza.

Elszaladt pár tucat esély, elestél.
Saját magad vágod, de csak szorult a kötél.
Kétségek hengere, ábrándok tengere, nincs fék.
Sehol a siker, hanyag a váll, elveszett a szemekből a fény.

Pár perc és odaérünk, mondta soha kapitány.
Lesz még erős házunk, dolgozik a brigád,
Pató Pál, na és Mekk Elek a projektmenedzserek.
Te vagy a sofőr, de hagyod, hogy a kormányon legyen más keze.

Engedd csak, csak engedd, hadd vigyen az ár.
Ha könnyebb a bukás, az önsajnálat, a buta harc.
Vár rád is egy pokol, ahol mindent, ahol semmit se tehetsz.
A kényelmesebb mindig a rosszba vezet, s irányítani életed fárasztóbb lehet...