HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-06-22

Töklámpás

Egész nap nagy munkában voltunk édesanyámmal. Túrót készítettünk, vajat köpültünk. Előfordult, különösen nyári időszakban, hogy olyan sok tejet adott a tehén, hogy nem tudtuk elfogyasztani. Ilyenkor a feleslegből túró, vaj készült, amit édesanyám elvitt a piacra eladni. Nagyban folyt a munka, másnap kora reggel ment édesanyám a heti piacra. Különös, de ilyenkor szívesen segédkeztem, nem úgy az ebéd főzésnél. Mintha csak tudtam volna, hogy főzni lesz időm megtanulni, sőt unásig gyakorolhatom egész életemben, de vajat köpülni, többé nem lesz módomban. Ilyenkor, ha édesapám is ráért, mindig ott sündörgött körülöttünk, tréfálkozott velünk, vagy vicces történeteket mesélt. Szerettem az ilyen harmonikus, közös családi munkát, együttlétet. Amikor minden kész volt, akkor édesanyám a túrót feldarabolta, félkilós csomagokat mért ki és gondosan zacskóba zárta. A vajat, szép téglalap alakúra formálta, s a negyedkilós téglácskákat zsírpapírba csomagolta. Édesapámra az a munka hárult, hogy elkészítse a vödröt, amire hosszú kötelet kötött, abba gondosan beraktuk a túrót vajat, s ő azt leengedte a 12 méter mély kútba, úgy, hogy legalább félig a vödör a vízben legyen, azután a kötelet kikötötte a kútoszlophoz. Ez volt ugyanis a hűtő. Olyan jól megkeményedett a vaj reggelig, olyan frissen, hidegen tartotta a túrót a kút friss vize, hogy annál jobb hűtőt szerintem, azóta sem találtak fel.

Másnap édesanyám kora hajnalban elment a heti piacra. Édesapám az állatokat etette, én a reggelit készítettem kettőnknek. Együtt megreggeliztünk. Azután következett az állatok itatása. Utána fogta a vasvillát, s felment a góréba. Nyárra már kiürült, nem volt benne kukorica, hanem a lucernát rakta be apám száradni. Nagyon ügyesen csinált körbe lécekből több emeletnyi polcot, s arra szépen szétterítette a lucernát. Utána mentem, mert nagyon szerettem a szénaillatot. Gyakran játszottam is, vagy olvastam odafent ilyenkor benn a szénaalagútban. Mesés volt ott ülni egy könyvvel a kezemben, beszívni mélyen a szénaillatot, - szinte ma is érzem, mintha csak úgy előhívhatnám a lelkem mélyéről a jól elraktározott édes illatot! Édesapám hamar végzett a széna forgatásával, s ahogy megbolygatta a lucernát, még erősebben árasztotta magából az illatot. Mondta is,
- Látod, milyen jó, hogy felhoztam ide száradni! Nem csalt az előérzetem, ha a kaszálás után harmadnap megázott volna, amilyen nagy eső volt... ebből semmi sem maradt volna! -
Elmondta, hogy az eső jól a földbe veri, azután rájön az erős nap az ázott lucernára, attól jól megfeketedik, lepörög a levele, csak a csupasz szár marad. Persze, azt is megeszi a jószág télen, ha nincs más, de nem olyan ízletes, elveszíti a vitamintartalmát. Kell ám vigyázni rá nagyon, hogy télen is legyen az állatoknak jó ennivaló, mert a tehén is csak akkor ad tejet, ha jól van tartva.
Kértem apámat, hogy maradjunk ott a szénaalagútban, s meséljen nekem. Szerettem hallgatni, bármit mesélt is, akár a szénáról, akár az állatokról, vagy gabonáról, ami éppen foglalkoztatta, mert olyan szeretettel beszélt mindenről, amilyen szeretettel végezte is a munkáját. De ezúttal neki más ötlete támadt.
- Tudod mit, csináljunk töklámpást, itt fenn is elkészíthessük. Benne vagy? - már hogy a csodába ne lettem volna benne, azt sem tudtam mi az a töklámpás. Örültem neki, mert biztos valami nagyon érdekes dolog lehet. Ő máris ment a kukoricásba, hogy keres egy szép nagy tököt, s azután elárulja a tervét. Hamarosan előkerült egy hatalmas sárga tökkel, azután hozta a szerszámokat: vésőt kalapácsot, zsebkést... Leterítettünk egy nagy kartonpapírt, hogy ne piszkítsuk össze a góré padlózatát, s munkához láttunk. Én leginkább csak néztem, hogy lesz a töknek két nagy szeme, hatalmas mosolygó szája, az orra helyén is fúrt egy lyukat, s mondta
- Na fussál csak, hozz egy szép sárgarépát, az lesz az orra. - Amikor elkészült, akkor azt mondta édesapám ravaszkás mosollyal.
- Tudod mi a tervem, ráijesztünk Anyára! Most ezt a tököt betesszük a konyhaasztalra, teszünk bele mécsest, s innen lessük mikor jön, akkor meggyújtsuk a, s ő majd jól megijed tőle!
- Biztosan nem fog nagyon megijedni? - aggódtam.
- Á, dehogyis, nem olyan fából faragták! - vigasztalt édesapám. Jól elsötétítettük a konyhában az ablakokat, becsuktuk az ajtót, s így teljes lett a sötétség. Az asztalra oda volt már készítve a töklámpás, benne a mécses, csak arra vártunk, mikor látjuk meg édesanyámat jönni az úton. Már messziről észrevettük, hogy kerekezik hazafelé, akkor apám meggyújtotta a mécsest, én is bekukkantottam a konyhába, hát elég félelmetes volt ott a sötétben az a hatalmas fej, világító szemekkel, tátongó nagy szájjal, ami azt a hatást keltette, mintha lángot lövellne. Nekem félelmetesnek hatott, ott az elsötétített konyhában. Visszamentünk a góréba, s onnan lestük a hatást. Édesanyám megérkezett. Mi ketten a széna alagútban lapultunk, nem vett észre bennünket, csak amikor elhaladt a góré előtt, akkor lestünk utána, hogy mi lesz, a hatás. Benyitott a konyhába. Benézett, majd becsukta újra az ajtót.
- No, hol vagytok lókötők? Az hittétek, hogy megijedek ugye? - szólt szemrehányóan, és nézelődött, hogy honnan kerülünk elő. Lekászálódtunk a góréból, apám értetlenül állt, - mi az, hogy meg sem ijedt? - én meg boldogan futottam anyámhoz, és titokban nagyon örültem, hogy nem ijedt meg. Ezúttal boldog voltam, hogy nem jött be édesapám terve, nem olyan fából faragták az én anyukámat, hogy holmi töklámpástól megijedjen.
Az élmény, mindenesetre felejthetetlen maradt.


"...mert ezek a beszámolók hidat képeznek a múlt és a jövő között, és összekötik a nemzedékeket..." T.Pandur Judit

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2012-06-29 09:04:08

válasz T. Pandur Judit (2012-06-29 00:57:31) üzenetére
Kedves Judit!
Valóban meglepetésnek szántam Neked az idézetet, amit mottóként választottam ezen írásomhoz. Viszont, utólagos engedelmeddel, feltüntetném minden ilyen gyermekkori történetemnél mottóként, mert nagyon találó, s nekem nagyon tetszik. Persze, ha nincs ellene kifogásod.
Játékok sokaságát felidéztél itt, amit korunkbeli gyerekek játszottak, bár mindegyiket nem ismerem, viszont eszembe juttattál sok más érdekes dolgot, amit a szüleimmel együtt készítettünk, esetleg játszottunk. Majd még ezeknek is szentelek egy írást. Igen, ezek a dolgok kimaradnak a mai gyerekek életéből, s más erőszakos, mesterséges mű-játékok léptek a helyébe, s aztán csodálkozunk, hogy magatartás, és tanulási zavarok ezeregy változata mutatkozik rajtuk.
Nagyon örültem a látogatásodnak.
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2012-06-29 01:00:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./
A győztes öröme mellett mindig ott van a vesztes, a vesztesek bánata, szégyene. Pedig a győzelem öröménél van teljesebb öröm, az együttműködés, az összetartozás, az együttlét, a barátság nehezen leírható élménye. A mai sok magatartásbeli, tanulási zavarnak, és mentális nehézségnek is ebből a változásból ered a forrása.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2012-06-29 00:57:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Meglepetéssel láttam, hogy kedves hangulatú, szénaillatú, múltidéző írásod alá - mint egy mottóként - az egyik hozzászólásomból idéztél! :)
A töklámpás készítéséről eszembe jutott, hogy milyen kreatívak, az ügyességet és a gondolkodást fejlesztőek voltak a régi idők játékai. A nagyobb gyerekektől tanulták el a kisebbek a koszorúfonást, a labdaiskolát, a sárkány készítést, a körjátékokat, a termény bábok készítését /tulajdonképpen a töklámpás is idetartozik/, a tökcsörgő- a madárijesztő- fűzfasíp- pom-pom - dióbél baba- legyező- stb. készítést. Ma már a gyerekek egymással nem így játszanak. Ma már minden játék a győzelemre megy ki. Ki az az ügyesebb, szerencsésebb, szebb, erősebb, okosabb, erőszakosabb. /folyt./
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2012-06-26 11:17:21

válasz Kevi (2012-06-25 23:29:35) üzenetére

Nagyon sok gyermekkori élményem él bennem, tisztán, feledhetetlenül. Jó volt tanyán felnőni, a természetben, a szüleimtől viszont megkaptam a törődést és a feltétel nélküli szeretetet, s ennél többre nincs is szüksége egy gyereknek. Hajajjj, ha a mai gyerekek is büszkélkedhetnének ilyesmivel - sajnos sokaknak sem a törődésből, sem szeretetből nem igazán jut, - ezt bizonyára Te is tapasztalod, hiszen Te is pedagógus vagy.
Lehet, hogy igazad van Évi, az utolsó mondatnak valójában már nincs is jelentősége.
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2012-06-26 11:07:45

válasz Millali (2012-06-25 23:00:25) üzenetére

Szia Millali!
Örülök, ha benned is emlékeket ébresztett. Ezek az emlékek gazdagítanak bennünket. Mindig azt szoktam mondani, hogy ezek az én kincseim.
Mi is használtuk a pincét is hűtésre. Hajnalban leszedtük a görög- és sárgadinnyét, azután az a pincében egész nap finom hűvös maradt. De olyan érzékeny dolgokra, mint a túró, vaj, arra jobb szolgálatot tett a kút, mélyebb és hidegebb volt.
Ha már mosolygósan feküdtél le, remélem úgy is ébredtél, és szépeket álmodtál...
Én köszönöm Neked, az olvasást és értékelést egyaránt.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Kevi
Regisztrált:
2012-06-01
Összes értékelés:
587
Időpont: 2012-06-25 23:29:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az otthon és a család melege no meg a töklámpás:). Nagyon szépen írtad meg, Ida! Valóban, felejthetetlen volt számodra, hiszen elmesélted nekünk. (én az utolsó mondatot már oda sem írnám, erősebb zárás lenne az előtte lévő sor (szerintem:)
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Évi
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-06-25 23:00:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Bevallom most én is nosztalgiáztam egyet. Azért érdekes, hogy mennyi közös dologban volt részünk gyerekkorunkban, csak nálunk én vettem át az édesapád szerepét, és a húgom volt a kisgyerek akinek töklámpást készítettem. Az én édesanyám a pincénket is használta hűtőnek, az is jó volt.
Köszönöm, hogy felelevenítettél képeket a gyermekkoromból, nagyon jó volt olvasni, és képzeletben újra átélni. Mosolygósan fekszem le, és ezt neked köszönhetem.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2012-06-25 09:13:39

válasz pirospipacs (2012-06-25 08:22:23) üzenetére

Örülök, hogy megszépíthettem a napod, kedves Pipacs. A régi emlékek gyakran előbújnak, simogatják a lelkünket, örülök, ha Neked is adhattam belőle valamit.
Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel
Ida
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2723
Időpont: 2012-06-25 08:22:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Élmény volt olvasni, kedves Ida. :) Tudod, az én szüleim is kútban hűtötték a tejet, húst, sőt néha még a főtt ételt is, hiszen régen ez volt szinte az egyetlen módszer. A szülői háznál épp tegnap voltam, és olyan finom még mindig az ásott kerekeskút vize. :))) Jobb, mintha hűtőből venné ki az ember. Az is eszembe jutott, hogy ma már csak vajszerűt tudunk a kenyérre kenni.
Sajnos.
Nagyon kellemes írás, örülök, hogy ma ezzel kezdtem a napot.
pipacs :)

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)