Egy szép napon útnak indult
Juliska meg Sára,
de nem tudta egyikük sem,
hogyan készült öreganyám korába´
a finom hamuba sült pogácsa.
Amint éppen tanakodtak,
arra jött egy néne,
Sára meg is szólította,
jajj egy recept kéne.
Öreganyó meglepődött,
hát ennyit sem tudnak?
Görcsös botját félrelökve
szólt az utókornak.

Végy egy szelid kis tehenet,
tereld ki a rétre,
egy szép napon meghálálja,
tejed ad majd érte.
Béöntöd egy jó nagy tálba,
élesztővel tömve,
majd a lisztet öntsed rája,
s dagad egy-kettőre.
Sót is tegyél egy marékkal,
anélkül csak maszlag,
hogyha kisül, hagyma is kell
mellé a parasztnak.
Hagyd a tésztát, ne babusgasd,
van ideje, ráér,
míg szép lassan megkelesztem,
szaladjatok fáér´.
Na, de gyerünk, aprítsd a fát,
élesszed a tüzet,
légy óvatos, a tűz mellé,
tégy egy vödör vizet.
Köpködd meg a tenyeredet,
formálj sok kis gömböt,
rakd sorba a deszkaszélen,
s teríts rá egy kendőt.
Jó már a tűz, kész a hamu?
Siessetek vele,
hozzátok és rakjátok
a tepsit tele vele.
Szép sorjába rakd a gömböt,
kenjél rája tejfölt,
jaj te balga mit csináltál,
nem látod, hogy eldőlt?
Van egy tepsi jó pogácsánk,
de mind el van dőlve,
úgy látom, hogy mind a ketten,
be vagytok ám lőve.
Így nem lehet sütőgetni,
megette a fene,
Lári-fári ezt elqrtad,
na most mi lesz vele?
Összedőlve imbolyognak,
nincs egy ép a soron,
amint látom odaégett,
belepte a korom.
Fogd a tepsit, s szaladj vele,
hátra ki a kertbe,
borítsd bé a bokor alá,
egye meg a fene...