Árpád népe

Árpád népe! A történelem várfokán,
Hol milliónyi ember, kart karba öltve áll,
Zúgva, harsogva, egy hangon kiállt,
Magyar földön, magyar anya szülte magyar fiát!
Magyar földön, magyarnak nevelte gyermekét,
Kárpátok hegyei övezik, a Kárpát-medencét!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Ott örökzöld fenyvesek,
Felénk büszkén intenek,
Az Alföldön ringó búzakalász
Visszaint, szól :r11;te büszke társ-,
Egy a sóhaj, egyet akarsz,
Szíved mélyén, magyar maradsz!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

A kárpátok végtelen karja,
Az alföldet öleli, mint gyermekét az atyja.
Erős a kar, szilárdan állja,
Nem gyengíti, fegyver ropogása.
Az Alföld, kenyeret adó búza kalásza,
Az élet szelíd, lágy varázsa.
Anyaként, számlálatlan gyermekét táplálja.

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

A búza érik, Semmi nem zavarja.
A népnek enni kell, hogy erős legyen karja!
A Kárpát-medence, magyarok hazája!
Az eső a földet egyformán táplálja,
A nap egyformán süt, minden tájra.
A Kárpát-medence, magyar mennyországa!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Mit számít a térképen jelölt vonal?
A vonalon fák, és bokrok milliója van!
Az ágai mind két oldalra hajlanak,
A gyökerek nem figyelik a vonalat!
A vonalon túl, s a vonalon innen,
A fát, a bokrot tápláló kincsen,
A magyar földön él, és hal minden!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Vigyázz! ....A hatalom!.......
Képét látom hangját hallom!
Kígyó képében tekeredik feléd,
Édes ízű mérget olt beléd.
Mert a hatalom, bűvös erő,
Az uralkodási vágy, csak nő,
Néki egy a lényeg, minden felett;
Az élőlény bármi lehet, ellene nem tehet.
Fű, fa, virág, ember, állat,
Bűnös szenvr17;ének szolgálhat.
Dölyfös gazda a hatalom,
Minden eszközzel, a többet akarom,
S hogy kevélyen élhesse életét,
Néki mindegy mi a tét!
Kik István király égisze alatt,
Koppány ként üzennek hadat,
Hamisak mind! Nem igazak!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Ne adjuk fel! Öleljük egymást szorosan!
Védjük egymás jussát kitartóan!
Kárpátok bércei! Ti fenyvesek!
Ti erőskarú, igaz emberek!
Ugye érzitek? Anyák, s gyerekek:
Békét akarnak, s szeretetet!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Te jóságos Úristen! Alázattal kérlek!
Féltő szeretettel, világítsd meg az elméket!
Vezérinkben legyen, bölcs, elme!
A Kárpátok bércein és attól erre!
A bölcsesség hangja erősebb legyen,
Emelkedjen túl a hatalomvágyó érdeken;
Halld a Jóisten szavát,
Ki feléd, békét, igazságot kiált!
Feledd a hatalom hiú hangját!
Magyar, magyar felett, ne törj pálcát!
A Kárpátok bérceitől, a Dunántúlig,
Egy a hazánk, a kezdettől a végig!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, és azon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Hitedben ne hagyd, hogy bármi meg rendítsen!

Miénk, a természet adta határ,
Mely évszázadok óta, szilárdan áll.
Nem rendíti semmi, évezredek óta,
Egy az igaz, egy a magyar nóta.

Ha majd a természet üzen nékünk hadat,
Ha majd a Kárpátok bércei, porrá omlanak,
Ha tehetetlenül hull szét a világ,
Magyar, csak a Jóistennek adja meg magát.