HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1811

Írás összesen: 44593

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-08-16

Gyilkosság a második emeleten 3.

7.
Kitti ennek ellenére mindig tartott Miklóstól, főleg mióta ugyanabban a házban laknak, s gyakrabban találkoztak. Nem is olyan régen, mielőtt Miklóst kezelésre bevitték a kórházba, átjött Kittihez, sokáig beszélgettek. Miklós érdeklődött a lakás megvétele iránt, ugyanis akkor jelent meg az a rendelet, mely szerint a város kezelésében levő lakásokat a benne lakók megvásárolhatják.
Amikor a lánya hazajött este, elmondta neki, hogy itt járt Miklós, és sokáig ültek a nappali kisasztala mellett, és elmondta neki, mit kell tennie, ha ők is meg akarják venni a lakásukat.
Most, amikor eszébe jutott, megborzongott. Mi lett volna, ha éppen akkor jön rá ez a gyilkolási-kényszer, amikor ketten ülnek a szobában...

8.
A szörnyű gyilkosság nagy port vert fel a városban, s a hír úgy szállt a levegőben, mint tollpihe szélben. A városban már emberemlékezet óta nem fordult elő hasonló eset. De máshol, a megyében és országszerte is cikkeztek róla, mert a sajtó minden kirívó esetre így reagál. A súlyos bűntényeket a helyben székelő megyei bíróság és ügyészség vizsgálta és bonyolította le.
Nem kellett keresgélni a gyilkost, mert a szerencsétlen maga telefonált a rendőrségre, amikor rádöbbent rémtettére, ő jelentette be, hogy éjszaka lefejezte a feleségét és az ajtó elé ülve várakozott rájuk...
Borzasztó volt még hallgatni is, amikor a részletek nyilvánosságra kerültek.
Ő maga, megbuggyant agyával felkészült a gyilkosságra. Az asszony is megérezte, félt tőle, s nemhiába kérte a kórházi osztály vezetőjétől, hogy kezeljék az elme osztályon. Elmondta a kezelőorvosnak azt is, hogy fél tőle, mivel már nem egyszer megfenyegette őt, és a gyermekeit is. Kérte, ne engedjék haza, fél vele egy fedél alatt maradni.
Hiába. Az elmeorvosok időnként furcsán gondolkodnak. Talán a gyógyszerek hatására, a szelídnek tűnő betegeiket megsajnálják, amikor azok hazakívánkoznak, s legalább néhány napot családi körben szeretnének eltölteni. Most is így történt. Az asszony kérése ellenére, egyik hétvégén, váratlanul megjelent a lakásban...
Valamilyen zenei találkozója is lehetett a zeneiskolában, de ki tudja miért, oda késve ment, és utólag kiderült, hogy ott az ablakon jutott be valamelyik terembe, s onnan valamit ellopott, ami egyébként nem tartozott a szokásaihoz, hiszen hasonlót korábban sohasem tett.
Az asszony igazán nem örült neki, amikor meglátta, de nem mutatta ki félelmét, igyekezett természetesen viselkedni előtte. A férj viszont felkészült a tettére. Már vacsora közben erős nyugtatót csempészett az asszony italába, aki elálmosodva, igyekezett mielőbb lefektetni a gyermekeit, és ő is hamarosan elaludni tért.

Aztán valamikor éjfél után fölébresztette a gyermekeit, a mély álomba merült anyjuk ágya mellé kisszékekre ültetve őket, rájuk parancsolt, hogy egy pisszenést sem akar hallani, mivel meg fogja büntetni a mamát!
Aztán elővette az előzőleg jól kiélesített, legalább 20 centis nagy, disznóölésre alkalmas kést, és elkezdte véghezvinni szörnyű tettét, a két ártatlan, tíz év alatti gyermeke szemeláttára!
Amikor azok látva, mire készül az apjuk, megriadva sírni kezdtek, szemük elé tartották a karjukat, akkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy egy pisszenést sem akar hallani, mivel akkor ők is úgy járnak.
Végig kellett nézniük, amíg lemetszi anyjuk fejét, és vérbe-fagyva otthagyva az ágyon, a gyermekeit bezárta a belső szobába, nehogy kiabálásukkal, vagy hangos sírással felhívják magukra az alvó szomszédok figyelmét.
Lehet, hogy Hédi éppen akkor állt meg gyermeksírásra figyelve az ablak előtt... Másnap azt mondta Kittinek. Ha akkor tovább hallok gyermeksírást, biztos, hogy bekopogtam volna az ajtón - majd borzongva folytatta - meggyőződni arról, mi okozza az éjszakai gyermeksírást.
Jaj, lehet, hogy a véres késsel a kezében, Miklós nyitott volna ajtót, s ki tudná megmondani, mi fordult volna meg a zavaros agyában... talán még engem is megtámadt volna... Vagy ki tudja, az is lehet, hogy akkor még élt az asszony...

9.
Bűnözők - garázdák - gyilkosok...
2006.11.10.

Bűnöző Úr! - Igen, van olyan is, hogy emberi méltóság. De kinek az emberi méltóságát kell védelmezni? Annak-e, aki vétett mások ellen, vagy akik elszenvedték tetteik hatását?
S mit jelent a törvények betartása?
Ki mellett áll a törvény? - netán a bűnöző mellett?
Azért tettem föl kérdésként, mivel nemegyszer, aki ellen vétettek/elkövettek valamilyen bűn- vagy erőszakos cselekményt, sokszor annak kell félnie a törvénytől, mert a lényeget félreértve, Bűnöző Úr emberi méltóságát oltalmazzák, a sértett ember pedig félhet annak következményeitől. Mit szólhat, hogyan védelmezze magát, mit mondhat, - Isten ne adj', véletlenül meg ne sértse azt, aki ellene már vétett, neki kárt vagy sérelmet okozott.
Az én véleményem: ha Bűnöző Úrnak nem volt jó élete gyermekkorában, és "kénytelen volt" rossz útra térni", vagy más ellen vétve bűn útjára lépni... mégis: miért kellene őt védeni, főleg azzal szemben, akinek ártott!
Megbotránkoztat, amikor riportert- vagy másvalakit, a tévé képernyőjén Bűnöző Úrral látunk-hallunk beszélgetni "kellő és mély tisztelettel!"
Úgy érzem: bizonyos dolgokat túlzásba visznek. Amikor valaki már nyilvánvalóan nagy bűnt követett el, a legnagyobbat, netán' valakit meggyilkolt, pláne olyasvalakit, aki éppen a tisztességes embereket védi a hozzá hasonlóktól, olyankor nem tudom megérteni, miért kell mindenáron, látványosan "védeni a bűnt elkövető emberi méltóságát"? - azzal szemben is, aki ellen vétett.
Érzékelheti a hallgató vagy néző a médiákban, mintha a törvény is őket, Bűnöző Urakat-Hölgyeket (!) védené...
Engem - de nemcsak egyedül engem, hanem sokunkat - az efféle magatartás megbotránkoztat.
Mert a szabadsággal, demokráciával lehet élni, de lehet azokkal visszaélni is! Tanúi vagyunk annak, mivel látjuk, tapasztaljuk, hogy egy kicsi ország népe hogyan szakadt ketté. Ahelyett, hogy a két tábor vezetői igyekeznének megérteni egymás nézeteit, együtt vállvetve küzdenének és megteremtenék a jobb jövő alapjait, helyette egymásnak esnek, csak azért, mert egyik csoport elképzelései szerint: aki nem az ő nézeteiket vallja, az ellenség és hazaáruló. Sajnos, az ilyen országban a kormánynak nem ellenzéke, hanem ellensége van!

Annak a kis nemzetnek "félreértett forradalmát" közvetítette a magyar televízió is. Hitetlenkedve néztem, amikor tanúja voltam annak az eléggé el nem ítélhető garázdaságnak (bűnténynek), amikor "békés tüntetés" címszó alatt, nemzetünk zászlóját lobogtatva, sípszóval, a köztük elkeveredett huligánok szétverték gyönyörű fővárosukban a TV-székház bejáratát, azzal a bugyuta céllal, hogy valamilyen felhívást tegyenek közzé. Közben ott csoportosultak a különféle hírközlő szervek kamerákkal, mikrofonokkal és a szervezőknek eszébe se jutott, hogy közülük egy valamirevaló értelmes ember felálljon a magaslatra, és elzengje az egész emberiségnek világraszóló szózatát...
Nem, ez nem lett volna elég, mindenáron be akarták mutatni "honszeretetüket", mintha idegen csapatok és tankok ellen kellene megküzdeniük, a velük érkezett csőcselék, a tüntetést szervezők szemeláttára - erejük teljes bedobásával rontott rá a "bűnös" székház vaskapujára.
Ki tudja miért, az önként nem tárult szét előttük! Igaz, a bejáratot őrizni kirendelt, védő rendőrkordont bottal, vasrudakkal, téglányi méretű - az utca föltépett köveivel dobálták, majd a megvadult tömeg a kaput betörve, az épületbe örömujjongással bezúdulva, dúlták szét a berendezést, kiraboltak büfét, eltulajdonítottak minden megfogható és elmozdítható gépezetet és nagy értékű szerkezetet, ott randalíroztak, romboltak, széttörtek mindent, amihez hozzáfértek, nemtudománymilliós kárt okozva a nemzetnek. Közben "országépítő munkájukat" a televízión ország-világ nézte, s gondolom, milyen véleményt alkottak annak az országnak "békés népéről", ahol ilyesmit meg lehet tenni!
A magukból kivetkőzött randalírozók a kivezényelt rendőröket megtámadták, téglányi, az út és tér fölszedett köveivel dobálták; a dulakodás közben sokan megsebesültek, és mentőautók szállították őket kórházakba.
A "békés tüntetést" szervezők részéről mindez bocsánatos bűn, sőt, hazafias cselekedet volt, mivel istenként ajnározott vezérüket nem sikerült trónra ültetni.
Elfelejtették, hogy a tüntetést szervezőknek mindenkor kötelessége gondoskodni arról, hogy békés tüntetésnek meghirdetett összejövetel ne fajuljon zavargássá.
Nem akadt a szervezők között senki, aki korlátozta- vagy megálljt parancsolt volna a megvadult gyülekezetnek. És sajnos, tehették akkor, és utána is próbálkoznak erejüket hadirendbe állítva, a kis ország törvényesen megválasztott kormányát megdönteni.
Azonban ha a rendőrök elkapják Bűnöző Urakat-Hölgyeket, akkor szerintük nem ők, hanem a rendőr hibás, az "erőszakos-brutális-rendőrség" (annak egész szervezete), holott csupán a kötelességüket teljesítették, hogy a rombolást, a pusztítást megakadályozzák, hogy a jóérzésű emberek biztonságát és értékeit védjék az ilyenekhez hasonló, magukból kivetkőzött randalírozóktól.

A tüntetők meg értelmetlenül ordítozva csak sípoltak, és lengették zászlaikat, a nemzet szent lobogóját odáig lealacsonyítva, hogy a csőcselékkel egy húron pendültek.
Már kezdtem azt hinni, hogy egyedül vagyok hasonló gondolatokkal. De Istennek hála, többen vagyunk, akik elítélték a lezajlott, a képernyőkön látott megnyilvánulásokat, az ilyen brutális politizálást. Csak az a baj, hogy a kis ország másik fele hallgat, akik a csendes békességet óhajtanák...
Magam részéről ilyet látva, legjobban azt nehezményeztem, és kritizálom, hogy sokan nem fogják fel a nemzet zászlójának a lényegét sem.
Ugyanis hozzátartozik annak ünnepélyes megjelenítése: a környezet, a békés ünnepi hangulat, az is, hogy nem lehet mindig, mindenütt lobogtatni, felhasználni igazán nem magasztos célokra, mint ahogyan, akkor, az általuk önkényesen "elfoglalt" szép teret beszennyezték, és piszokkal, emberi végtermékkel megfertőzött talaján cselekedték.
Nekem a magyar zászló legalább annyit jelent, mint a Magyar Himnusz. Ha elhangzik, könny szökik a szemembe a meghatottságtól (nem tudom, miért), ugyanúgy vagyok a zászlónkkal is: ha látom, bennem ünnep van, és akkor csak magasztos, ünnepi célokért küzdhetek, vagy ünnepelhetek. Ezért nem volna szabad megengedni, hogy hozzá nem illő célokért sárba tiporják, megbecstelenítsék, gyűlöletet szító csoportosulásokon lobogtassák, miközben számtalan sípszó rontja a zászlóhoz igazán nem méltó ünnep csendjét, és hangulatát.

Folytatom.

Megjelnt a mek.oszk.hu oldalon: 2012. aug. 15.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2012-08-24 17:59:50


Kedves Millali!
Azért tettem hozzá a jelzett részt, mivel Bűnöző Urakkal ilyen kesztyűs kézzel bánnak.
Engem viszont felháborít. Mondhatom, amikor kiszabadulása után néhányszor találkoztam vele az utcán, s mint egy kedves ismerős köszöntött, a hideg is kirázott.
Nem tudom, a hasonló eset abba a kategóriába sorolható-e, hogy szinte megbánást az Isten is megbocsát. Lehet ezt odasorolni?
Lehet, igazad van a 9. fejezettel kapcsolatban, én mégis úgy éreztem, hogy odaillik.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2012-08-24 17:51:24

válasz T. Pandur Judit (2012-08-24 15:49:17) üzenetére
Kedves Judit!
Jó, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat. Sajnos, ez hihető, mert más területen is történnek olyanok, hogy nem a legnagyobb kártvőket büntetik. Én is olvastam és hallottam olyan esetekről, hogy főleg a fiatalok ott tanulnak, az ott időző NAGYOKTÓL. Ezért van, hogy amikor kikerülnek, olyan, mintha átképzésen-továbbképzésen vettek volna részt. Még "jó", hogy van "igazságszogáltatás"!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-08-24 17:27:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Ilyen brutális tettet valóban csak elborult elmével lehet véghezvinni. Valószínűleg a gyerekek sohasem fogják kiheverni ezt a borzalmat. A 9. fejezet minden sorával egyet értek, bár eléggé elkanyarodik a témától, mégis fontos mondanivalót hordoz.
Kíváncsian várom a folytatást.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2012-08-24 15:49:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Na, Te aztán jó messzire elvezetted a bűnözés apropóján a gondolataidat! :)
A jelenlegi börtönviszonyok nálunk a bűnözők továbbképzését szolgálják, semmi elrettentő hatásuk nincsen. Az edző termekben erősítik a testi kondíciójukat, és egymást okosítják fel a bűnelkövetés újabb, és hatásosabb módozatairól. A Bűnöző Urak nagytöbbsége olyan szociális körülmények közül kerül a börtönbe, hogy nekik nem büntetés az ott lét. Őket hallgatva /dolgoztam a büntetésvégrehajtásban/ mindegyikük ártatlanul került börtönbe, vagy amit elkövettek az semmiség, az igazi bűnözők "a nagy halak" soha nem kerülnek nálunk a rács mögé.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2012-08-22 18:42:32

válasz Zagyvapart (2012-08-22 17:05:22) üzenetére
Kedves Feri!
Örülök a véleményednek, mivel azokkal maximálisan egyetértek. Nekem is nehéz feldolgozni, mik fordulhatnak elő nálunk, ami miatt szégyenkeznünk kell a nagyvilág előtt...
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1533
Időpont: 2012-08-22 17:05:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ez a gyilkosság horrorisztikus, és borzasztó, de nekem a 9. fejezet jobban tetszett. Remekül bemutattad a TV ostromát, és az azt követő politikai disznóságokat. Sajnos "dicső" politikusaink oda juttatták az országot, hogy külföldön manapság ciki magyarnak lenni, de itthon sem lehetünk büszkék magunkra, pl.(Magyarország-Izrael foci meccs, himnuszok) stb.
Gratulálok írásodhoz: Zagyvapart.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2012-08-20 18:42:33

válasz Nagy Noémi (2012-08-20 10:13:18) üzenetére
Kedves Noémi!

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel: Kata

Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2012-08-20 10:13:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól belecsempészted a krimidbe a hazaszeretet kedves Kata!

Barátsággal: Noémi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2012-08-17 21:12:15

Kedves Ida!
Az a kegyetlenség, amivel elkövették ezt a rémtettet, valóban, párját ritkítja, s még elmebetegeknél is ritkn fordul elő ehhez hasonló. A családnak, s főleg a két gyereknek pedig egész életükre szóló kínzó emlék mardhatott. Nem hiszem, hogy ezt fel tudja-e dolgozni valki.
Amikor 15 év után kiszabadult a tettes, tudom, hogy a városból kitiltották, éppen azért, hogy a gyerekeknek ne kelljen vele szembesülni, bár én is találkoztam vele néhányszor az utcán.
Köszönöm kedves szavaidatl
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2012-08-17 08:58:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!
Ez a gyilkosság valóban rémes volt. Odaültette a gyerekeit, hogy végignézzék azt a borzalmat? Hogyan tudhatták feldolgozni, egyáltalán tudták-e azok a szegény gyerekek, hogy végignézzék anyjuk halálát. Erre csak egy tébolyult elme képes... valójában még akkor is érthetetlen számomra.
Amiről az utolsó szakaszban írsz, mélységesen egyetértek veled. Annyira szépen fogalmazol, világosan, a legapróbb részletekre is kitérve, hogy nem is tudnék mit hozzátenni. Viszont, annál jobban várom a folytatást.
Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Joxemi bejegyzést írt a(z) Moose ébredése (Star Wars fanfic) 1. rész című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Amikor majd elmegyek címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillogó szemében látom címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fantáziaképek napszúrás után címmel a várólistára

Joxemi alkotást töltött fel Mass Effect - Mindoir gyermekei XI. címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Miléna alkotást töltött fel Haragod címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Esti borotválkozás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)