HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-09-13

Szülőfalum, Kisbárkány

Elbeszélő költemény

Ott születtem valaha régen
múlt század negyedének végén.
Kétszer is volt e táj otthonom
amit kényszerből kellett elhagynom.
A lelkem sokszor visszavágyik,
ha előttem a táj megjelenik.
Cserhát-Mátra nyúlványai közt
egy kis falucska húzódik meg.
Amikor megállok az Ebhát-tetőn
kedves táj terül el szemem előtt.
A falut három oldal felől
dombos erdő öleli körül.

Amikor én ott megszülettem
apró házak álltak lenn a völgyben,
- takaros nagy udvarok közt -
csupán negyven, nem több.
Legtöbbnek fele vályogból épült
apró ablakokkal, födve zsúp-tetővel,
a háztetőn rozzant kéményekkel.
Falu közepén állt a harangláb,
kis harangját, amikor meghúzták
(minden délben és este)
a falu istenhívő népének
imára kulcsolódott a keze,
és szállt az ima fel az Egekbe...

Megkondult akkor is a harang,
ha valakinek elszállt a lelke,
- nem kellett egyedül elmennie -
hangja őt útjára elkísérte.
Tűzvész, vihar közeledtén ismét
megkondítják a falu kis harangját,
akkor a község apraja-nagyja
egyszerre megy segíteni bajba'.
Imádkoznak az Egek Urához,
hogy minden rossztól-bajtól
mentse meg a határt, a termést,
és kicsi falujuk hívő népét.

Lejtőn tarkálló keskeny-parcellákat
kérges paraszti kezek munkálják.
Földeken, mezőkön, s réteken
meglátszik szorgalmas munkájuk.
A lejtőn kis patak csörgedez,
kétoldalt ráhajló fűzfák között.
A kis patak innen egész közel
a hegy alatt, Gyertyánkútból ered.
Ott, ahol még gyermekkoromban
játékosan töltöttük időnket,
patakpartján kenderáztató tavak,
bennük békák vígan kuruttyoltak.

Fiútestvéreim kétágú botra
siklót akasztottak, s engem
ezzel, gyakran megszalasztottak.
Féltem a hüllőktől és rettegtem,
- siklótól-békától iszonyodtam -
előlük menekülve, hazafutottam.
(Jóval később, nagy diákkoromban
futóversenyen ezért érmet kaptam.)
Iskola mellett tanító lakásban
ott születtem és nevelkedtem,
a három fiútestvéremmel
együtt, gondtalan boldogságban.

Gyermekkorom szép emlékei
ma is életem legfőbb kincsei.
Majd kinőttük kicsi iskolánkat,
el kellett hagynunk e kedves tájat.
Városba mentem továbbtanulásra
bentlakásos leányiskolába.
Haza már csak szünidőbe jártam,
de onnan mindig hazavágytam.
Később apámat áthelyezték
Erdély szép nagyvárosába,
- utána ott, már testvéreimmel
továbbtanultunk középiskolába'.

Négy évet töltöttünk Erdélyben,
jó volt ott élni - rokonok körében.
Aztán közeledett a határhoz
a front nagy zúgása és fénye,
szomorúan búcsút vettünk tőle,
otthagyva házunk, mindenünk',
az utolsó vonat-szerelvényen
futva kellett menekülnünk.
Hová menjünk bús helyzetünkben,
számunkra hol van más lakhely?
Bárhol keresem, máshol nem lelem
a világon, mint szülőföldemen.

Sorsunk elől nem menekülhettünk,
vagonlakókként kellett utaznunk
egy hónapig, ezer kilométert
a front elől, - de mégis utolért.
Ismét ott álltam az Ebhát-tetőn,
megláttam a határ tündöklő
sok kicsi kenderáztató-tavát,
csörgedező-kanyargós patakját.
Láttam a lejtő két oldalán
gondos kezekkel művelt földjeit,
apró, zsúppal fedett házait,
hallgattam a falu kis harangját.

Szemem könnyeimmel megtelt,
mert éreztem: ismét hazajöttem.
Négy év múltán barátok vettek körbe,
megértésre találtunk körükbe'.
Itt szenvedtük át a világháború
minden keservét és kínját.
Rettegve vártuk szeretteink
frontról-háborúból hazajöttét.
Isten meghallgatta kérésem, imám:
borzalmakat mindnyájan átéltük;
frontról-háborúból testvéreim,
s apám lassan hazatértek,

élve öleltük át szeretteinket.
Legidősebb bátyám fogságba esett,
ette oroszok keserű kenyerét,
- három év után ő is hazatért.
A fegyverek végre elnémultak,
Erdélytől, kedves rokonoktól
ismét határ választott el minket,
oda már - vissza nem térhettünk.
Vagyonunk, a kedves otthonunk
határon túl örökre ottmaradt.
Ha eszembe jutnak e fájó emlékek,
könnyeim mindig sűrűn hullanak.

Megint elhagytuk a szülőföldet,
újra más városokban kellett
munkát, kenyeret keresnünk,
kezdeni lerombolt hazába' új életet.
Bármilyen nehezen vészeltük át
a háború minden kínját-átkát,
árnya kísért egész éltemen át.
Szülőfalum akkor sem feledtem.
Évekkel később, felnőtt fiammal
(látogatóba) újra visszatértem;
végigsétáltunk a falu kis utcáin,
mi változott, neki magyaráztam.

A patakon túl nyílt egy új utca,
ahol épültek - emeletes házak,
a régieknél sokkal szebbek,
nekem azonban nem kedvesebbek.
Fenn a dombtetőn, a temetőnél
egy kicsiny templomot emeltek;
bezárva találtuk, ezért csak
előtte mondtuk el imánkat.
Szülőházamat már nem találtam,
helyén meghatottan csak álltam,
ott állt régen az iskola, mellette
tanító-lakás, ahol születtem.

Ott éltem boldog gyermekkorom,
azt lebontották, nincs már sehol,
még az utcát is elsöpörte
az idő könyörtelen szele,
az utca sincs már, ott a faluvége.
Búsan sétáltunk ismerőst keresve,
idős nőt láttam - ruhája fekete -
a zöld gyepen kecskét legeltetve.
Érdeklődtem ismerősök után,
majd később csodálkozva láttam:
ő volt valaha gyermekkoromban
kedves szomszédom-játszópajtásom
Lucza Erzsi.

Ő lakott mellettünk egy nagy házban:
a szép szőke-hajú falusi lány,
akiről azóta már írásaimban
gyakran megemlékeztem.
Valamikor együtt játszottunk
jártuk a mezőt és babáztunk,
messzire, a szomszéd faluba,
együtt jártam vele a templomba.
Rozi néni: kedves nagymamája
érdekes falusi meséket mondott,
pattogó tűz-lángjai mellett
ővele együtt hosszan hallgattuk.

Oly sok év elmúltán mind a ketten
hosszan néztük egymást önfeledten.
Aztán továbbsétáltunk a faluban
más ismerősöket nem találtam.
Lelki szemeim előtt sokszor
most is a régi kis falut látom:
ahol a házunk ablakán kinéztem,
csodálatos látványban volt részem:
ahonnan ábrándozva néztem
a kék eget, futó bárányfelhőket,
a távolban hosszan elnyúló,
egymás mögé bújó hegyeket,

és borús égen sötét fellegeket.
Házunkkal szemben egymás mögött,
hol a Mátra nyúlványai tornyosulnak,
kék-zöld árnyalatokban pompáznak.
Mindig odaszáll a gondolatom...
oda, hol megláttam a napvilágot,
hol kiskoromban oly boldogan éltem,
abba' a házba', ahol megszülettem,
s ahová most is, mindig visszavágyom.

2008. október 10.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-10-25 19:34:18

válasz Meziou Király Klára (2012-10-25 02:44:53) üzenetére

Köszönöm, Kedves Klára, hogy velem együtt nosztalgiáztál szülőfalumban barangolva. Mindig kedves emlékként gondolok vissza az ott töltött gyermekkoromra.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Meziou Király Klára
Regisztrált:
2012-10-15
Összes értékelés:
176
Időpont: 2012-10-25 02:44:53

"Gyermekkorom szép emlékei
ma is életem legfőbb kincsei."

Nagyon szépen irtad e sorokat és szülőhelyed szép emlékeit! :) Szeretettel gratulálok, örömmel nosztalgiáztam Veled: Klára
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-28 11:01:04

válasz Rozán Eszter (2012-09-28 10:52:23) üzenetére
Kedves Eszti!

Köszönöm a látogatást és kedves szavaidat.
Igen, én mindig szeretettel emlékezem vissza gyermekkoromra - és arra a korra is!
Pedig akkor sem volt az élet fenékig tejföl!

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2012-09-28 10:52:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

A gyermekkorunkat sosem felejtjük el, sodorjon bárhová is a sors, még akkor sem, ha nem volt mindig felhőtlen. Szép versben örökítetted meg.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-24 00:01:39

válasz dpanka (2012-09-20 17:33:03) üzenetére
Kedves Panka!

Vaóban, a gyrmekkoromra mindig szívesen gndolok vissza.
Közönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-23 21:53:36

Kedves Tamás!
Kedves szavaidnak szívből örültem.
Köszönöm.
Szretettel: Kata
Alkotó
Rhytom
Regisztrált:
2010-11-18
Összes értékelés:
121
Időpont: 2012-09-21 12:42:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elismerésre méltó kerek egész verses elbeszélés. Olvasás közben szinte ott jártam én is. Méltó megemlékezés a szülőföldről. Remek!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-20 18:19:53

válasz T. Pandur Judit (2012-09-20 17:20:04) üzenetére
Kedves Judit!
Csodálkoztam, hogy verset is kinyitottál, általában a prózát szoktad keresni. Örülök, hogy itt jártál. Bizony, nagyon sokat változott az a kicsi falu is. De nem régen találkoztam falubéliekkel a költőknapi ünnepségen, Salgótarjánban. Viszont a falu már nem olyan, mint volt. Alig találni fiatalokat, városba költöztek munkát keresni... S a határ sem olyan, mint korábban, hogy minden parcella megművelve. Mikor legutóbb ott jártam, alig hittem, hogy a városból hozzák nekik a zacskós tejet, a kenyeret, s úgy is élnek ott, mint városban, modern, fölszerelt lakásokban. Annyira idegen számomra a mai helyzet, hogy a falusiak az ennivalót is a városból kapják. Bár az is igaz, hogy jól megszervezték az idősek számára, hogy postát, nyugdíjat, ennivalót rendelésre, házhoz hozzák nekik naponta. S autóbusz-közlekedés is van.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2012-09-20 17:33:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon szép emlékeket kaptál, jó volt egy kicsit veled utaznom, bepillantást nyerni a gyermekkorodba. Csodásan kalauzoltál!
szeretettel-panka
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2012-09-20 17:20:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Milyen különös, hogy éppen most kedden kirándultam Hollókőre, és jártam Kisbárkányban és Szécsényben is. Elbűvölt a szinte érintetlen természeti környezet, és a más napokon biztosan tiszta levegő. Sajnos éppen kedd volt, az engedélyezett tűzgyújtási nap, amikor egész Magyarország fuldoklik a füstben. Mindenütt égtek a máglyák, pedig még nem is hullik az avar, inkább a felszedett termények zöld részeivel rakták a füstöt okádó kupacokat... :(
A versed nagyon szép, Kisbárkány is nagyon hangulatos, persze már nem olyan, mint gyerekkorodban volt. Kicsit csalódás visszamenni a gyerekkorunk színhelyére, én is így jártam tavalyelőtt.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-18 11:49:51

válasz Csonka Mária (2012-09-17 22:37:29) üzenetére
Kedves Mária!

Örömmel fogadtam, hogy elolvastad a versem, mely életutam egy részét bemutatta.
Köszönöm érdeklődésed. Mindig szívesen látlak itt!

Szeretettel: Kata
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
336
Időpont: 2012-09-17 22:37:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Kellemes visszagondolni a szülőfalunkra. Örömmel olvastam a versed.

Szeretettel: Mária
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-17 21:08:03

válasz Deák Éva (2012-09-17 12:18:32) üzenetére
Drága Éva!
Gondolatban sokat vagyok ott. Szeretem azt a helyet, s nagyon kedves emberek lakják. Hiszen Te is ismersz onnan valakit. Ő fedezett fel engem az Interneten, mivel ismerős volt neki a vezetéknevem - Apukáról, e-mailen érdeklődött. Azóta sokszor találkoztam már velük.
Mindig nagyon kedvesen fogadtak.
Ez a versem is korábbi, akkor még alig írtam verseket.
Ezen a téren nem hosszú a múltam.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-17 21:01:03

válasz csabaiandy (2012-09-17 10:42:58) üzenetére

...Akkor biztosan Te is jól érezted magad ott. Ugyanis egy kedves kicsi falu.
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Deák Éva
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
821
Időpont: 2012-09-17 12:18:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata! ."s ahová most is, mindig visszavágyom.", - hiszen ott vagy! Kitártad szíved, gyönyörűen megírt elbeszélésedben. Büszke lehet az a falu, mely ilyen értékes embert nevelt. Én már nem is találok szavakat, csak gratulálni tudok e mesterműhöz. Szeretettel Éva
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1024
Időpont: 2012-09-17 10:42:58

odavittél.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-16 22:03:10

válasz Vesztergom Andrea (2012-09-16 14:04:39) üzenetére
Drága Andrea!
Talán túlzás, hogy mestere lennék ennek a műfajnak, de szívesen lettem volna barátságban Arany Jánossal, mert egyike azoknak, akiknek a műveit nagyon szerettem.
Számtalan versét még ma is kívülről tudom.
Köszönöm kedves elismerő szavaidat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-09-16 21:56:22

válasz Kőműves Ida (2012-09-14 19:36:29) üzenetére
Kedves vagy, Ida!
hogy olyan szépeket írsz, amit meg sem érdemlek. Valóban, prózában-versben magam is az elbeszélő stílus állt hozzám közel mindig. A kicsi falura szeretettel gondoltam, egész hosszú életemen át. Most is találkozgatunk időnként, legutóbb Salgótarjánba jöttek meghallgatni, amikor a költészet-nap előadójaként engem kértek föl. Olyan jó volt néhányukkal találkozni...
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
838
Időpont: 2012-09-16 14:04:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Mestere vagy Te ennek a műfajnak.
Arany Jánossal biztosan barátok lettetek volna.
Szép, szomorú lélek-líra, megható, könnyeztető.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-09-14 19:36:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Magam elé tudtam képzelni a szülőfaludat, olyan káprázatos képeket alkottál róla.
Aztán a háború, a menekülés, ami fekete hollóként kúszik be a képbe, s a honvágy, ami sohasem szűnik, a vágy a szülőföld után. Remek alkotás kedves Kata. Nagyon-nagyon tetszik, mélyen átéreztem fájdalmadat.

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szivárvány alatt 9/9 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)