HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49032

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2012-09-23

Magyar közmondások - új értelmezésben 3. rész

"J"

Járt utat a járatlanért el ne hagyj!

Járt út csak egy van. Ez az üdvösség útja. Sokan végigmentek már rajta. Az út a "mindenki üdvözülni fog, mindenkit szeretnék üdvözülni látni, odaadom az életem az üdvért cserébe" útja. Ez az út járható, mert ez kivezet bennünket e világból, abba a világba mely valóságosabb, mint a miénk, s mely nem e világból való. A járt út kitaposott, a járt utat már ismerik sokan, a járt út teli van útjelzőkkel és közlekedést segítő táblákkal, a járt út az Élet útja. Az úton az ént, az ön-kielégítést, az élet habzsolását, az én megvalósítását fel kell adni, mert nem az a fontos, hanem az üdv.
Meg kell értenünk. Az égből jöttünk, nem az állatoktól valók vagyunk, az ember egykoron az angyalok és az égi szellemek társa volt. Az ember eredeti helye és méltóságának mivolta az égben keresendő, nem e világban. Ezt az ősi, archaikus népek mind tudták, és el is beszélték. E világ létrejött, de e világ nem igazi lakhelyünk. Ez a világ káprázat, maya, illúzió. Nem valódisága az illúzió, hanem az, ahogy az ember azt gondolja róla: ezen a világon kívül más nincs is. Ezt nevezi a buddhizmus mayának, vagyis káprázatnak. Ezért minden út, mely nem a reintegráció útja, mely nem az égiekhez való visszatalálás útja, mely nem a megváltozás - és ha az "oz" tagot kivesszük - a megváltás útja, az tévút, az hamis indíttatású és célú út, s minket nem visszafelé vezet, hanem az örökös nyűglődés irányába. Megváltozni úgy lehet, ha az utat, melyen eddig lefelé, a mélység erői felé haladtunk - s mely egy ön-ző, másokat kirekesztő, én-megvalósító világhoz vezetett (ez az emberi történelem és az ember elrontott élete) - feladjuk, és átengedjük magunkat valaminek, ami már nem én vagyok, amiben már nem én valósulok meg, ami már nem rólam szól, hanem valami másról. Krisztus az Út az Igazság és az Élet. Krisztus, aki isteni életét adta oda, üdvösségünkért cserébe.


Jó munkához idő kell.

A munkát el kell végeznünk, ki-ki hogyan, maga tudja. Ki-ki mennyire van tisztában helyzetével, az okokkal és következményeivel, a rontással és a helyreállítással, ki hol jár az üdvösség spirális útján, maga tudja, maga vizsgálja meg. Ám egy biztos: jó munkához idő kell. Idő, mely megadatott, idő mely lehetőségek százait szüli és adja, idő melyben megvalósulhatsz, azaz átlényegülhetsz, átminősülhetsz azzá, amivé válnod kell. Az idő nagy kincs, hát jól gondold meg, mire használod, mert az idő által adatottakat el is tékozolhatod és akkor életed semmit sem ért. Életed akkor lesz hamis, ha a menny felé, az égi létrán nem jutottál följebb. A felismeréshez és megvalósításhoz idő adatott. Csak ezért van idő és tér. A felismerésre idő, a megvalósításra idő és tér. És ez bizony egy munka, melyet magunkon kell elvégeznünk, és ehhez bizony idő szükségeltetik, mely Isten kegyelméből megadatott nekünk.


Jó pap holtig tanul.

Mert mindent be kell fogadni, mindent számba kell venni, mindent meg kell ismerni, mindent birtokba kell venni földön és égen. A tanulás egyenlő a megismeréssel és a megismerés egyenlő a befogadással. A kulcsszó a befogadáson van, mert nincs földön égen bármi, amit meg ne kéne ismerni, be nem kéne fogadni. A jó pap, azért jó pap, mert egyrészt szíve-lelke, szelleme szüntelenül a megismerésre és befogadásra nyitott, másrészt azért mert az, aki tovább szeretné adni a kövek által is tudott titkot, valójában nem állhat meg sehol. Mert a sehol a pokol. Mert valahol megállni, annyit tesz, mint bezárkózni a határtalan előtt. A befogadás a megismerés útja így határtalan, mind horizontális mind vertikális irányban. Mindent össze kell fogni, mindent közös nevezőre kell hozni, minden tudást számba kell venni, az élet minden területet ismerni kell, minden eshetőséget és lehetőséget birtokba kell venni. Ismerni kell az alvilág erőit, a tébolyt, a félelem szörnyű ízét, a szentek odaadó életét, a mélység erőit, a hétköznapok monotonitását, az ősi szent könyvek szövegeit, az írók keserű lemondását, a világegyetem rendjét és látszólagos káoszát, a csillagokat, mely közül egy a miénk, s mely nem csupán egy izzó égitest, hanem az istenség szimbóluma, a természet rendjét, az évszakok folytonos visszatértének nagyszerű beszédét, a tudomány összes eredményét, találmányát, fikcióját, a betegek jajkiáltását, a sírók fájdalmát, az őrültek bolyongását, a hiúság és magamutogatás dicstelen kéjelgését, a háborúk zaját, a vad indulatok seregét, a poklok-poklát, az égiek folytonos jelenlétét, Buddha igazságát, a nirvánát, a történelem fontos és kevésbé fontos eseményeit, a szomszéd kínját - baját - bánatát, a derű perceit, az öröm csodáját, a kételyt, az emberi méltóság eredetét, a gondolkozók igazságkeresését, szüleink óvó, féltő, gondoskodó tekintetét, a művese-kezeltek lemondó csüggedtségét, a gyermeki naivitás és őszinteség kincseit, a tétlenséget, a bénító tehetetlenséget, a kudarcot, az éhséget, az öregkori magányt, az elhagyatottságot, a szülés, a születés teremtő csöndjét, az abortusz poklát, az időt, mely megadatott nekünk, s mely van is meg nincs is, a halált, mely elszakít egymástól, önmagunkat, s az igazi bizonyosságot, Krisztus világosságát. Vagyis mindent. Mert majd minden leszünk.


Jobb adni, mint kapni.

Ó de még mennyivel jobb. Mert ha adsz, magadat ajándékozod meg, méghozzá azzal, hogy nem magad örömét keresed, hanem másét. Nem magadért csinálod, másért. Nem magadnak készítesz, másnak. Nem magad felé irányul gondolatod, szavad, cselekedeted, hanem a másik felé. Ha kapsz, azzal leszel gazdagabb, ahogy azt láthatod, hogyan ad a másik, ha viszont adsz, százszorosan és azonnal gazdagodsz. Ha adsz, megszűnik az én, s ha éned, ezen gyakorlat által tompább lesz, te már kissé megvalósultál. Mert ez egy tükör világ. Ha itt az éned vad, önző, őrjítő téged űző, hajtó, korbácsoló ereje enyhül, ha itt éned tomboló agresszív kéjvágya szűnőben van, akkor kezdesz el élni. Mert az életet éned odaadásban találod meg. Az "én"-t emésztő tűzben kell égetni, mely forró lánggal hevít, és végül megsemmisíti személyed azon részét, mely ide húzott, mely önnön megvalósulást akart, s mely mások kizárásával önvilágot teremtett és teremt ma is, maga-mutogatást és a szó legszorosabb értelmébe vett kizárólagosságot. Add oda az éned, s visszakapod valódi lényed, mely igazából már nem is te vagy. Légy hálás minden jóért és rosszért, kedvességért és keserűségért, mindenért, amit kapsz. De tudd: jobb adni, mert ezzel magad veszejted el. Aki odaadja életét, megtalálja azt - igézi Krisztus.


Jobb későn, mint soha.

A felismerés öröme minden örömnél nagyobb. S mindegy mikor jön el az óra, ezért mondja a magyar közmondás: jobb későn, mint soha. A soha a pokol. A soha a meg nem valósult élet, az elrontott, a meg nem javított, át nem változtatott élet. Amin nem te győztél, hanem ami legyőzött téged. A soha a pokol. A soha hosszú idő is lehet. A soha az örökkévalóság is lehet, de csak rajtad múlik, hogy örökkévalóság lesz-e. Mert a pokol csak általad lehet örök, s csak általad szűnik meg létezni. Pokol nincs, illetve csak addig létezik, amíg azt te magad készíted.
Jobb későn, mint soha. Az igazi kegyelem az isteni türelmesség, mely időt hagy nekünk az ébredésre, vagyis a felismerésre. Nem a világ a fontos, hanem hogy újra mindnyájan egy akol és egy nyáj legyünk, hogy ismét egy-ház legyünk, s hogy átélhessük az istenségben való elveszettség üdvözítő mámorát. Ez pedig önfeladás nélkül nem megy.


Jóból is megárt a sok.

Azt gondoljuk, a jóból soha nem lehet elég, a jót nem lehet elégszer ismételni, a jót nem elég elégszer tenni, de ahogy a magyar közmondás igézi: jóból is megárt a sok. Pedig ez csupán annyit jelent, hogy nem kell átesni a ló túlsó oldalára. Mert amit magadhoz húzol, megköt téged, legyen az jó, vagy rossz, s te rabja leszel, és csökönyösen, kényszeresen fogod azt tenni, s így elvesztheted igazi, eredeti státuszod: szabadságodat. Ezért te középen állj, s légy ura jónak és gonosznak is (ha egyszer ettél a jó és rossz tudásának fájáról), ne bilincseld egyiket sem magadhoz, mert ha a bilincs kulcsát elveszted, nem tudsz szabadulni. Tégy jót mindig, ne saját érdekeid keresd, de ne lovald bele magad a jótevésbe, mert az is valamiféle rabsághoz vezet. A hangsúly a mértéken van. S hogy, mi a mérték? Az istenemberhez hasonlóvá válás. Tudom, nagy szavak. S tudom, én hol állok. Még messze vagyok...

2012 szeptember 23.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-09-27 08:19:30

Sziasztok!

Azt hiszem, úgy gondolom, ezek az állítólagos "régi" prédikációk ma ismét terítékre kell, hogy kerüljenek, most, hogy az ember és az emberiség mindent levetkőzött magáról. Most van arra mód, hogy ismét elvessük a magokat. A vetés előtt állunk ismét, a magokat a kezünkben tartjuk még. Semmilyen színű a határ, hol van még az aratás. Idézet az egyik versemből.
Nem tudom egyébként ma az ember megvalósulásáról, megfordulásáról, átlényegüléséről, megváltozásáról, vagyis megváltásáról hol beszélnek ilyen összefüggésben. Azt gondolom, hogy ma nagyon elenyésző azon helyek és fórumok száma, ahol erről ilyen formában és ilyen megvilágításban beszélnek. Én a magyar közmondások igazságtartalma segítségével próbálom újra közel hozni magunkhoz e témát.
Köszönöm, hogy olvastátok!!!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8418
Időpont: 2012-09-25 11:24:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
egyébként ki tud ma új dolgot írni? már mindent megírtak, elmondtak. nincs új a nap alatt. nem is ez a lényeg, új, vagy régi, tök mindegy, ha írásról van szó, ami egydül érdekes: hogy van megírva. (Ha festészetről pl. festhetünk egy szép női aktot, rengetegen festettek ilyet, ez nem új, de ha mi másként festettük meg, mint más festők, akkor a képünk "új" lesz, pedog régi, lejárt lemez. (((pardon, egy női akt soha nem lejárt lemez))) )
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8418
Időpont: 2012-09-25 11:09:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ami új benne, az mindenképpen az, hogy a közmondásokat magyarázza ezekkel a "régi" prédikációkkal. Új dolgot úgy is létre lehet hozni, hogy az ember régi dolgokat, (tények, ismeretek, gondolatok, stb.) helyez új összefüggésbe, illetve megvilágításba!
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1654
Időpont: 2012-09-25 01:25:39

Ezek eléggé régi, de semmiképp nem új prédikáció részletek, nem pedig értelmezések, akármilyen vallásos gyülekezetbe mész ezeket hallod, csekély különbséggel. Mindez csak újonnan belépőknek újdonság!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Egyedül virraszt címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszi napfény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A gyertya fénye... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel fényfürösztött álmok címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álmos ősz lebeg című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álmos ősz lebeg című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)