Ezer dolog egyszer használatos,
az olcsó nem jó csak, ha drága; nos:
kidobható, ha már haszontalan -
a csillogásnak mily nagy ára van...

Hitednek istene a pillanat;
virágod nárcisz, jóra nincs szavad.
Virulsz talán, miként az orgona,
s nem érdekel, ha nincsen otthona

szegénynek... Itt van már a Bábele
a szónak. Zűrzavarban vágsz bele
a holnapba, oh ember. Hát vigyázz!
Ne hidd, hogy el sosem esel, ha állsz...

Faragsz magadnak bálványt, díszeket,
kivész belőled minden tisztelet;
ma pénz az úr s a híres topmodell;
csak nézd: a pénz és hírnév hogy fogy el...

Végtelen immár a perspektíva:
lehetsz kokott akár vagy ócska díva;
lehetsz akárki, senki, hasztalan...
Goromba szónak mennyi haszna van.

Kereshetsz akár súlyos ezreket,
reménytelen világod eltemet.
Nincsen benne semmi halhatatlan.
S ha eljön a halál, majd riadtan

kiáltasz: ki tart meg, hát ennyi volt?
A ködben éjjeli bagoly rikolt;
kibélelt otthonod már nincs sehol -
kötéllel körbefon sötét seol...