Akár fel is adhatjuk!

Regisztrált:

Összes értékelés:

Keves Balázs!
Versed olvasva jutott eszembe, hogy nagyon lemondó a hangulata, amely a teljes terjedemére vonatkozik. Én nem elemzem, alább már megtették. Egyébként érdekes témát választottál. Én is mondom, hogy olvassál másoktól sok verseket, sokat tanulhatunk abból.
Szeretettel: Kata

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szia Balázs! :)
Akár így is lehetne, de a feladás nem éppen gyakori emberi tulajdonság. Nem próbállak terelgetni ezügyben, mert valószínűleg jó okod van rá, hogy így nyilvánulj meg. Tulajdonképpen látom lidérceid (vakon), azt is, hogy miként veszed fel velük a harcot. Azt is tapasztalom, hogy csak Te tudsz megküzdeni velük, nekem az a dolgom, hogy a háttérből támogassalak, meg az is, hogy versed technikai szempontból elemezzem. Az utóbbival csak egyetlen problémám van: a modern versekben nem vagyok igazán kompetens. Egyben biztos vagyok: a záró strófa második sorának elejéről hiányzik az "az". A rímeket néhol erőltetettnek találom. Amúgy pedig van itt mondanivaló, kivételesen okos vagy tapasztalataim alapján. :)
Írj sokat, olvass még többet, beszélgess úgy, mint eddig, kérdezz! :)
Szeretettel: Kankalin

Regisztrált:

Összes értékelés:

Deiphobae:
Igazán tetszik Rimbaudtól az utolsó idézeted... Utána fogok nézni, ki is ez a Hampton. Nagyon tetszik ez az álláspont, és kiccsit (lehet egoistán) igaznak érzem magamra, bár remélem mégsem :)

Cal:
Nem baj, hogy ennyiszer jössz, sőt! Örülök, hogy megmozgatom a fantáziá(tok)d. Ez az egyik célom az alkotással, és örülök annak, hogy így gondolkozol a természetről, a jóságról és a boldogsággal/vidámsággal kapcsolatban (term. külön értelmezve ;))

Üdv:
Balázs

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Bálint!
Köszönöm kedves soraidat, és nem fogom visszafogni magam ezek után sem. Örülök, hogy itt jártál.
Ami a 2. vsz-ot illeti. Eredetileg BOLDOGSÁG volt, csak el akartam kerülni az ismétlődést, ezért lett VIDÁMSÁG. Tudom a kettő közötti különbséget, gyakran vagyok mostanság vidám, de boldog sosem.
Üdv: Balázs

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Rebbel!
Kedvemre való az alkotásod, mert bár rövidke, de érezhető belőle a temérdek örvénylő gondolat, ami benned van.Cal-nak igaza van a derűvel kapcsolatban, de nyugodtan írj csak melankolikus sorokat, ha arra hív az ihlet.
Egy szubjektív vélemény: a 2. vsz-ban mintha párhuzamot vonnál boldogság és vidámság között, ne tedd. Ez a két dolog teljesen mást takar, gondolj csak bele...
Üdv: Bálint

Regisztrált:

Összes értékelés:

Tudod Cal (ezt is megírtam még "anno") te már hozzászoktál a rendszerhez, a külvilághoz, szó szerint bedarált, és ha azt mondod már nem olyan rossz, mint ahogy láttad régen, akkor nem vagy képes kicsit kívülről nézni, megnézni mások szempontjából is... Minden értelemben romlottak vagyunk, és ezen eddig sem ideológia, sem vallás nem tudott segíteni, mert mindegyiket elrondították/csúfították/rohasztották. Szerintem mindenki bolond és naiv, aki nem aggódik jelenleg a jövőért, a gyerekei jövőjéért... Szerintem nagyon rossz irányba fut az emberiség szekere... De lehet én vagyok vészmadár, kövezzetek meg. De láttam már mire képesek az emberek "gyerekként". Hát akkor mire lesznek felnőttként!?

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szervusz Rezső!
Sajnos megvan az oka a sötétlátásomnak, és a világ helyzete csak tetézi az egészet... Addig azt hiszem nem fogok nyugodni, amíg valami nem változik jó irányban az életben. És ha mindenki így gondolkozna, vagy csak a többség, rögtön előrébb lennénk. :( :)
Köszönöm a dicsérő szavakat, ami pedig az újítást illeti... Én még a sajátomban szeretném, vagy tudni, hogy a gyerekeimnek már jó lesz.
Üdv: Balázs

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Balázs! Miért látsz te ennyire sötéten.. a világ néha megújítja magát.. csak lehet nem a mi életünkben....
Szépen írsz...
Üdv.: Rezső

Regisztrált:

Összes értékelés:

Cal:
Azért néha jó nyalogatni a sebeinket, és ha nincs aki felhánytorgassa/siránkozzon soha nem veszik észre magukat... Bár így se, de ez igazán részletkérdés. Követni azért nem foglak, meg van a magam útja :P

Deiphobae:
Én már néha a reményt is feladom, úgy gondolom néha, az ember azért született/jött létre, hogy tönkretegyen mindent, nem pedig azért (naivan), hogy valami jót tegyen, alkosson, még szebbé tegyen :( És szerintem teljesen mástól ember az ember, de hosszú lenne kifejteni :)

Köszönettel mind a kettőtöknek, Balázs