HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45254

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-10-30

Hol van az a nyár

Hajléktalan álmodozása

Sivár vasárnap délután... Amikor elfogyasztotta korábbi szomszédja kidobált ebédmaradványait, a kopár erdőszélen heverészik, nézi az erdő sárgulni kezdő faleveleit, s az égen futó bárányfelhőket... Szemét lehunyja, képek jelennek meg előtte a múltból, amikor egy ilyen augusztusi délután kisfiával kirándulni jött ide, egy ragyogó napsütötte vasárnap...
Erdőszélen, patakparton kötöttek ki, horgászbotokat vittek magukkal, kisfia a parton, vízben ficánkoló halakat figyelte, utánozta a patakparti békák ugrándozását. Nagyokat kacagott.

Nagy sóhaj hagyta el ajkát... Most nagy távolság választja el őket egymástól, minden tekintetben, azt se tudja, mi van fiával és unokáival; hosszú ideje nem látta őket.
Magát szégyelli, amiért ilyen helyzetbe került, pedig igazán nem is tehet róla.
Milyen jó rágondolni saját gyermekkorára, amikor még a mamája gondoskodott róla. Nem volt gazdag, de szorgalmas, munkahelyén helyt állt, szerették és megbecsülték. A kapott fizetését mindig gondosan beosztotta, s amikor elérte azt a kort, rábeszélte fiát, hogy érettségi után tanuljon tovább. Azt mondta neki: ne félj, én segítlek addig, amíg megszerzed a diplomád. S ő megköszönte, jelentkezett. Elég pontszámot kapott, de a sok jelentkező miatt úgy vették fel a Műegyetemre, hogy csak a következő évben kezdheti meg a tanulmányait. Nagyon örült, mivel egy évig munkát vállalhat, amit félre tehet a tanulmányaira, annyival megkönnyíti édesanyja helyzetét.

Az egyetemen lassan telt az idő, sikeresen befejezte, édesanyja büszke volt rá, hogy diplomát szerzett. Jó állást kapott a fővárosban egy nagy informatikai cégnél, szép jövedelemmel honorálták minden hónapban. Gyűjtögette a pénzét. Nem tartott sokáig legény élete, megismerkedett egy kedves lánnyal, s hamar összeházasodtak. Előbb csak egy szobát béreltek, majd takarékoskodni kezdtek, s az akkori törvények szerint gyermekvállalással kölcsönt is kaptak úgy, hogy nemsokára saját házban raktak fészket. Boldog apaként várta születendő kisfiát, s nagy reményeket fűzött családja jövőjéhez, mert bízott a jövőben.

Jó körülmények között éltek, felesége is munkát vállalt a gyes letelte után. Minden évben nyaralni mentek. Szerettek a Balaton melletti üdülőkben pihenni, karácsonyi szünetekben pedig, Sopronban töltöttek el néhány napot.
A fiú felnőtt, leérettségizett. Apját követve, őt is az informatika érdekelte.

Azután történt a nagy politikai váltás. Örvendett az ország lakosságága, végre, megszabadultak az idegen katonáktól, a szovjetektől, s idegenek vezénylésétől...
Nem telt el sok idő, amikor az öröm ürömmé vált, mert a váltás nem úgy sikerült, ahogyan legtöbben szerették volna.

Az ország megszabadult egy idegen hatalomtól, de a gazdasághoz nem értő vezetők hagyták eltékozolni a korábban elért sikereket, a jól működő gazdaságot tönkretették, megszüntették a nagygazdaságokat, gyárakat, üzemeket fillérekért eltékozolták, s lassan, de biztosan futott az ország szekere a lejtő felé...
A négy éves ciklusok sem úgy működnek, ahogyan kellene. A vezércsapat vagy nem úgy áll hozzá a kormányzáshoz, ahogyan kellene, megfontoltan, a legértelmesebb szakemberekkel társulva. Amikor megfelelő emberek kormányoznának, akkor pedig az ellenzék igyekszik minden, még a legjobb intézkedéseket is elutasítani, ezért nálunk a kormánynak leginkább ellenzék helyett általában ellensége van.

Ezzel járt, hogy egyre többen kerültek utcára, mert a munkahelyek kezdtek tönkremenni.
Lassan az ország virágzó mezőgazdaságát is sikerült teljesen leépíteni, most a korábban szorgos munkával gondosan megmunkált földeken, a cukorrépa- és búzatáblák helye parlagon hever és allergiát okozó, Amerikából importált fű teszi tönkre az emberek egészségét.

A válság mellett e tények is hozzájárultak ahhoz, hogy az uniós országok sorában az utolsó helyeken kullogunk, ez az oka annak, hogy munkahelyek alig-alig létesültek az elmúlt rendszer után megszüntetettek helyébe, ezért egyre többen kerülnek utcára. Most is nő a szegények, éhezők száma. Ezért nem lehet a jelenlegi súlyos helyzetet kizárólag a válságra hárítani.

A mi emberünk arra ébredt egy szép napon, hogy a cég, ahol dolgozott, tönkrement, s elbocsátották az ott dolgozókat, köztük őt is. Ijesztő volt számára, nem kapott mindjárt más munkát, mert egyre több cég lehúzta a rolóját, leállt.

Csak fél év múlva kapott új állást, de az sem tartott sokáig. Addig felesége fizetéséből szűkösen megéltek.
S eljött az idő, hogy a gondok kikezdték az idegeiket, a kapcsolatuk annyira megromlott, hogy elváltak. A nagyfiú pedig nem tudta elviselni szülei válását, egy Németországból idelátogató emberrel megismerkedett, aki meghívta őt, hogy látogasson el hozzájuk. Elfogadta az ajánlatot és körülnézett az idegenben; megtetszett neki a kinti élet. Hazajőve nekifogott elsajátítani a német nyelvet, s nemsokára itt hagyta szüleit és hazáját, azóta is ott él családjával együtt.

Mire a nap lemenőben, az apa elmerengett a múlton. Szétfoszlott minden reménye, a lakásukat el kellett adni, annak ráeső részét lassan, az évek során fölélte. Rosszul gazdálkodott vele, kellett volna egy hajlékot biztosítani magának belőle, mert telt volna rá, de nem tette. Próbálkozott a pénzét megforgatni, megbánta, mert elúszott a készlete. Hiába minden, a megtörténteket nem lehet visszacsinálni! Eszi a hajléktalanok keserű, sokszor penészes kenyerét.

S hol van az a nyár? ...amikor úgy sütött rá a nap, mint azon a gyönyörű nyári délután, s nyugodt boldogságban éltek, mikor még a családjával, vasárnapi ebéd után járt erre az erdőszéli patakparton...
Ahogyan minden, ez a nyár is, lassan elköszön és közeleg a kegyetlen tél, a hajléktalanok rémálma. S a nyárral együtt örökre elmúlik még a halvány reménye is annak, hogy valamikor jobb sorsa lehet.

2012. augusztus 12.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-13 17:08:35

Évikém!
Ndm tudom, milyen oklevélről van szó. Megkérhetnélek, hogy írd meg levélben, mert én semmit sem tudok róla...
Köszönöm, hogy olvstad a versemet.
Szertettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-06 19:18:52

válasz T. Pandur Judit (2012-11-06 19:10:56) üzenetére
Kedves Judit!
Így a címől nem tudom, olvastam-e a jelzett novelládat, de meg fogom nézni, mert nem szeretek lemaradni egyikről sem, amit fölteszel. A fogytkozó állások - a cégek megszűnése miatt ugyanúgy rosszul hat az értelmiségiekre, mint másokra. Az én "hősöm" is egy remek fővel megáldott valaki volt, persze, azzal a életvitellel, amit hozott a rossz sorsa, talán már az sem olyan, mint amilyennek lennie kellene.
Örülök, hogy nálam jártál.
Kata

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2012-11-06 19:10:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Úgy gondolom, hogy minden alkotó előbb-utóbb felveti az írásaiban a hajléktalanság témáját, mert lépten-nyomon belebotlik a városokban.
A rendszerváltással padlóra került értelmiségi rétegről már én is írtam egy novellát "Undorító féreg" címmel, bár az én főhősöm nem hajléktalan, de az ő sorsa a te írásod tükörképe.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-06 16:57:59

válasz Lyza (2012-11-06 12:00:14) üzenetére
Drága Lyza! - Igazán kedves Tőled, hogy meglátogttál. Már hogyne ábrázoltam volna élethűen, hiszen annyi, de annyi hasonló esettel találkozhatunk lépten-nyomon. S én - aki olyan körülmények miatt, ami van, kerül hasonló helyzetbe, mindegyiküket meg tudom értni. Arra gondolok, csak nehogy közvetlenül is érintsen... S nem bírom elviselni az éhezők, fázók és nyomorgók sorsát.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-06 16:52:50

válasz Gyömbér (2012-11-04 18:38:55) üzenetére
Kedves Gyömbér!

Jól mondod, és az egészben az a legsajnálatosabb, hogy nem történik semmi az érdekükben és egyre többen jutnak olyan helyzetbe, ahonnan aztán nem találnak kiutat.
Közönöm, hogy olvastad és elmondtad a véleményed.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2012-11-06 12:00:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Katám!
Kifogyhatatlan sajnos ez a téma... Remekül ábrázoltad, hogyan csúszott egyre lejjebb és lejjebb ez a férfi, amíg hajléktalan lett. Gratulálok empátiádhoz és a prózádhoz is... Lyza
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2012-11-04 18:38:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Épp tegnap beszélgettem valakivel e témáról, amit Te is nagyon szépen megfogalmaztál.
Igen, sajnos van ilyen, és egyre több...és több...

Gratulálok az íráshoz!

Üdvözlettel: Gyömbér
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-03 23:14:23

válasz M Ilka (2012-11-02 21:43:58) üzenetére
Azt hiszem, én is úgy vagyok, borzalmas lehet, ha valaki utcára kerül. Hogyn lehet úgy, ott élni... Fagyoskodni egy utcai padon, vagy Budapesten láttam utóbuszbúl, hogy egy-egy üzleti bejárat ajtajában, egy paplanba csavarva alszik valki hideg télben. Juj, még most is borzadok, ha eszembe jut.
Mi lesz itt az emberekkel?
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-11-02 21:43:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Véletlen vagy mi ez? Ma ilyen hajléktalan estem lett? Most olvastam Idánál is éppen erről a témáról.

Az a baj, míg valaki nem lesz az, el se tudja képzelni milyen az, hogy reggel nem mos fogat, nem iszik egy meleg kávét, nem keni meg a kenyerét valamivel, és nem indul el dolgozni...
Olyan népirtás szaga van számomra amikor ilyenekről olvasok.
Szeretettel: Ilka
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-02 18:11:50

válasz Millali (2012-11-02 10:44:20) üzenetére
Kedves Lali!

Sajnos, hogy mi nem sokat tehetünk annak érdekében, hogy javuljon a helyzet, s akiknek tenni kellene, azok nem úgy állnak a kérdéshez, ahogyan kellene.
Köszön az értő és együttérző véleményedet.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-11-02 10:44:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Szomorú történeted sajnos egyre több családnál válik aktuálissá. Mi, akik átérezzük ennek a tehernek a súlyát, egyre csak azon gondolkodunk, hogy tenni kell ellene. Sajnos akik tehetnének is valamit, azok nem gondolkodnak és nem érzik át a rájuk ruházott felelősséget.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 22:47:48

válasz Klára (2012-10-31 21:59:21) üzenetére
Kedves Klára!
Igen, tudom, hogy kicsit megtévesztő lehet, amikor én is kinyitom, már kezdem dúdolni a szövegét... De ide is illik, hogy keserű sorsában a szép emlékire gondol. S bármilyen szomorú sors, de nagyon aggasztó, hogy nem fogynak az arányok, inkább dagadnak.
Köszönöm megjegyzésedet, javítottam az otthoni példányon már javítottam szovjet vezénylésre, de csak azért mert a szóismétlés miatt, mivel akkor, az itteni kormányt még idegenek (bizony, a szovjetek) irányították. Itt is ki fogom igazítani, mert én is több helyen találtam benne változtatni valót. Gyorsan készült. Ilyen kritikát mindig, Neked is megköszönöm.
Örülök, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2012-10-31 21:59:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

A címről egy régi-régi sláger jutott eszembe, de amit olvastam alatta, az bizony egészen más hangulatot áraszt. A hajléktalanság rendkívül szomorú állapot, s ahogy a mai állapotokat nézzük, elérhet bárkit. Egyre kevésbé hiheti bárki, hogy ezek az emberek kizárólag maguknak "köszönhetik", hogy idáig jutnak, vagy hogy ebbe az állapotba ne kerülhetne bárki.
Jól érzékeltetted ennek az embernek a sorsán keresztül a hajléktalan sorsot.
(A politikai váltásnál azt írtad véletlenül, hogy az ország lakosságága)

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 19:13:56

válasz Kankalin (2012-10-31 13:19:43) üzenetére
Szia Kankalin!
Tudom, nem szívderítő anyagot raktam föl. Azonban a napokban akadt kezemben egy rövid jegyzet, hogy erről írnom kell. S aztán tegnap kibővítettem valamennyire, s nem volt rá időm, hogy többször átbogarásszam, mert elég rosszul is látok, s tudod: az ember saját hibáját nehezebben veszi észre.
Köszönöm, hogy észrevételezted, én örülök neki, mert ki tudom javítani. Valamelyik nap elvégzem.
Még néhány éve sokszor jártam Bpesten, s szörnyűséggel láttam, hogy nagy forgalmú utcák kapualjaiban egy paplanba csavarva alszanak... S a Metró-aluljárók is tele vannak nyomorgó-kéregetőkkel, s legfájdalmasabb, ha gyerekekről van szó. Nekem is sírhatnékom támad ilyenkor.
Én is úgy vagyok vele, hogy pláne, vacsoránál, ha eszembe jutnak, megkeseredik számban a jó falat.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 18:51:57


Mélyen szomorú, hogy itt tartunk: ennyi ember kerül - és nem saját hibájából - ilyen szánalmas helyzetbe. Mi lesz ennek a vége? Mert ezt a helyzetet nem lesz könnyű helyreigazítani. Igazad van, hogy sajnos, már tömegjelenség.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 18:44:30

válasz Selanne (2012-10-31 09:11:45) üzenetére
Kedves Marietta!
Én sem hittem benne, amikor abban az "átkosnak" nevezett időszakban hangoztatták a kapitalizmus hibáit... Ki gondolta volna, hiszen nagyon vártuk sokan a változást, hogy ilyen súlyos helyzetbe kerülünk, s ennyi ember veszíti el a kenyérkereseti lehetőségét...
Köszönöm, hogy itt jártál
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 18:40:43

válasz Kőműves Ida (2012-10-30 22:22:11) üzenetére
Kedves Ida!
Én is olvastam már hasonlót, hogy nem elég a nyomorgóknak a számkivetettségük, ráadásul még kitiltják őket a városokból. (Micsoda nagy bűn, hogy "rontják" a helység "szépségét", ahelyett, hogy illetékesek igyekeznének rajtuk segíteni.) Nem sokat ér, ha a járó-kelők némi "aprót" dobnak számukra. Most már keveset tudok Budapesten járni, de amíg tudtam, mindig találkoztam sajnálatra méltó emberekkel, s amikor tehettem, pogácsát osztogattam.
Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk sok mindenben. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-10-31 18:33:58

válasz Istefan (2012-10-30 20:52:09) üzenetére
Kedves István!
Tudom, nem csak nálunk vannak hasonló helyzetben (vagy jobb így: helyzet nélkül) emberek, akik valamilyen oknál fogva ellehetetlenültek. Sajnos, még gyerekek is fáznak és heznek nálunk és másol is. S számomra az a legszomorúbb, hogy egyelőre még reményünk sincs a javulásra.
Köszönöm, hogy itt jártál és véleményezted az írásom.
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5853
Időpont: 2012-10-31 13:19:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kata! :)
Úgy alakult, hogy ma bőgős napom van. Valószínűleg a holnap is közrejátszik, de valahogy véletlenül, vagy nem véletlenül, vakon is megtalálom azokat az írásokat, amelyek könnyeket fakasztanak.
Így jártam itt is. Amit leírtál, szerintem sokakat érint, a szele mindenképpen. El is gondolkodtam például azon, hogy a kicsit is meg kell becsülnöm, mert ki tudja...
Néhány helyen találtam szóismétlést, a vége felé az "ajánlatot"-nál egy t-vel többet nyomtál, amúgy pedig a második felét kicsit bővebben írhattad volna, mert szerintem nagyon hamar befejezted, legalábbis még olvastam volna tovább. Persze ez csak az én véleményem, jelenlegi érzelmeim errefelé befolyásoltak. :)
Tanulságos olvasmányt írtál, Kata. :)
Szeretettel: Kankalin

Azért ez is eszembejutott az írás kapcsán:

http://www.youtube.com/watch?v=gwlxxGckuIs
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2012-10-31 09:11:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

1978-ban amikor kint voltam nyugaton, a nagybátyám mondta, ne várjátok annyira a kapitalismust, mert kemény dolog. Most stabil a munkátok otthon, tisztességgel meg lehet élni. Ha nem is dőzsölve. Itt munkanélküliség van. Mondta, ezt anno.
Én pedig azt gondoltam, mese-mese mátka... amit mond.
Mostanában, elég sokszor eszembe jutnak mondatai.

Elkeserítő.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-10-30 22:22:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Nagyon szomorú történet és az állapot, amiről írsz. Úgy látszik egy rugóra jár az agyunk, mert magam is írtam hasonlót, majd egyszer feltöltöm.
Szomorú dolgok ezek, sajnos egyre több a hajléktalan a kéregető, nehéz megállni, de sajnos, mindenkinek nem tudunk segíteni. Szervezetten kellene tenni értük, de sajnos üldözöttek, s büntetést rónak ki rájuk. Szomorú az írásod, de hatalmas lélekre vall.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2012-10-30 20:52:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Szomorú, de sajnos nagyon komoly társadalmi problémát tárnak fel ezek a gondolatok és valójában belátható időn belül, remény sincs rá , hogy változzon a helyzet. De ez nem csak a magyar hajléktalan számára érvényes! Szeretettel: István

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)