HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1845

Írás összesen: 46512

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2012-11-14

Örök fiatalság

A fiatalság mánia talán egyidős az emberiséggel. Már az emberiség történetének első epikus művében - a mezopotámiai sumér kultúrából fennmaradt - Gilgames eposzban is szerepel az örök ifjúság füve. A legendák szerint Kleopátra is ezért fürdött szamártejben, Báthory Erzsébet pedig - a rosszakarói szerint - szűzlányok vérében. A középkor alkimistái aranyból próbáltak örök fiatalságot adó elixírt készíteni.
Elgondolkodtató kérdés, hogy mikor is kellene bevennünk - ha létezne - ezt az elixírt.
Amikor gyerek voltam, mindig idősebbnek akartuk feltüntetni magunkat. Így próbáltunk bejutni a korhatáros filmekre a mozikban, irigyelve nagyobb termetű társainkat, akikről el is hitte a jegyszedő, hogy már elmúlt tizennégy éves. Év vesztesnek, vagy visszabuktatott diáknak hazudtuk magunkat, hogy a nagyobb gyerekek bevegyenek maguk közé a játékba, és megosszák velünk a felnőtt világ titkait a csókolózásról, a szexről, a kisbabák születéséről. Aztán később meg azért, hogy megihassunk egy pohár sört, vagy egy vermutot a presszóban a barátainkkal.
Micsoda bosszúság volt, hogyha fiatal felnőttként gyereknek néztek bennünket! Már húsz éves elmúltam, és férjnél voltam, amikor még mindig tőlem kérték el először a rendőrök a személyi igazolványomat az éjszakai szórakozóhelyeken tartott ellenőrzéseknél. Azonnal készítettem is ki az asztalra, amikor beléptek a terembe, hogy ne kelljen keresgélni, annyival is kevesebbet kelljen égnem a kíváncsi tekintetek kereszttüzében.
Amíg fiatalka önmagunkat igyekeztünk felnőttebbre fazonírozni, addig a nálunk valóban idősebbeket milyen iszonyúan öregeknek láttuk! Húsz évesen, a harmincas éveiket taposókat már éltes nyanyáknak láttuk, és negyven fölöttieknek már az életkorukat sem tudtuk megbecsülni. Öregek voltak mindannyian a szemünkben, mindegy, hogy ötven, hatvan, vagy hetven évesek voltak. Aztán ahogyan teltek felettünk az évek, egyre kevésbé láttuk időseknek a nálunk idősebbeket, és fiatal gyerekeknek kezdtük látni a nálunk zsengébb korosztályt.
A látásunk csak abban az egy dologban marad változatlan, hogy magunkat az évek múlásával is, mindig fiatalnak látjuk. Talán az első megdöbbenés ezzel kapcsolatban akkor ér bennünket, amikor először "csókolommal" köszönnek nekünk, vagy először szólítanak bennünket néninek, vagy bácsinak. Később aztán jönnek ennél nagyobb sokkok is az életünkben. Nekem az első ilyen egy szép, verőfényes nyári napon történt, amikor a Nyugati-pályaudvarnál leszálltam a villamosról. Saját megítélésem szerint tempósan sodródtam a tömeggel, amikor a hátam mögött haladó - húszas éveiben járó - fiatalember rám szólt: "Igyekezzen már mama!" mondta barátságosan, és hinni sem akartam, hogy hozzám beszél. Hiszen én fiatal vagyok, és fürgén sietek a dolgomra. Micsoda modor ez? Aztán hozzá kell szoknunk ahhoz - bár nem nagyon tudunk -, hogy a környezetünk nem azt a fiatal teremtést látja bennünk, akit mi látunk a tükörben, és érzünk odabenn a lelkünkben.
A minap egy régi, kedves ismerősömmel beültünk egy cukrászdába beszélgetni. Délfelé járt az idő, és kiderült, hogy ebédet is felszolgálnak. Megkaptuk - a valóban csábító, minőségi menüvel - az étlapot, azonban tétováztunk felette, mert eredetileg nem akartunk ebédelni, csak egy süti volt betervezve. A kedves, fiatalka pincérnő félreértette a tétovázásunkat, és barátian felajánlotta, hogy egy adagot is kihoz nekünk két tányérban elosztva. Úgy gondolta, hogy már túl idősek vagyunk ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak a mai világban egy menüt. Amikor már készültünk távozni, és az ismerősöm megcélozta a mosdót, én elkértem a számlát, ami két aranyárban forgalmazott ásványvíz miatt felülmúlta az általam várt összeget. Amíg a számlát tanulmányoztam, hogy megtaláljam az okát az eltérésnek, a pincérlány a segítségemre sietett. "Felolvassam a végösszeget?" - érdeklődött kedvesen, azt gondolván, hogy mivel nem lát rajtam szemüveget, nem tudom elolvasni a számlát.
A dolog fordítva is működik, mert én még aznap majdnem szervusszal köszöntem vissza az utcán egy fiatal nőnek, aki csókolommal köszönt nekem. Hirtelen ránézésre középiskolásnak saccoltam őt, még szerencse, hogy nem volt egyedül. Egy babakocsival volt, amit még egy három év körüli kisfiú is segített neki tolni. A gyerekek miatt nyilvánvaló volt, hogy tévedésben vagyok az életkorát illetően, így a bakit elkerülve illendően jónapottal köszöntem neki.
Nem régen Hollókőn járva betértem a babamúzeumba, ami a nevével ellentétben nem egy játék-baba gyűjtemény, hanem egy népviseleti gyűjtemény, amelybe babák vannak felöltöztetve. Itt szembesültem vele, hogy régen a ruhák mutattak utat a viselőjük életkora tekintetében, mert ugyanarról a vidékről több népviselet is volt a babákon. Más volt a kislány ruha, a fiatal lány ruha, a menyasszonyi ruha, a menyecske ruha, és az idős asszony ruha. Egyből látni lehetett, hogy a viselője mennyi idős, és milyen családi állapotú. A ruhák a bölcsőtől a koporsóig keretekbe szorították a viselőjüket, és nemcsak a ruhát, az életkort is méltósággal kellett viselni. Az idős kort tisztelet övezte. Gyerekkoromban a nagymamám mindig idősebbnek mondta magát, mint amennyi valójában volt, és büszkén zsebelte be az elismerést, hogy még milyen jól néz ki, senki meg nem mondaná róla, hogy már ennyi idős.
Ma már a ruhák nem segítenek az életkor tekintetében, szinte bármelyik életkorban felvehetünk bármit, anélkül, hogy a közösség megbotránkozna, vagy elítélne minket. Teljesen természetes, hogy nagymama korú nők fürdőruhát vesznek fel, sortban, spagetti vállpántos topban járnak.
Hiába múlnak felettünk az évek, próbálunk nem változni, a külsőnkben is fiatalok maradni. Persze régebben is megtették a nők, ami tőlük tellett, az öregedés jegyeinek eltüntetésére. Fiatalon sok alsószoknyát viseltek, aztán ahogyan a korral terebélyesedni kezdtek, úgy fogyatkozott a felső szoknya alól az alsószoknyák száma. A hajukat a fejtetőre tűzték kontyba, s amikor ritkulni kezdett a hajuk, kisebb lett a konty, de feltűzve eltakarta a fejtetőt. Amikor őszülni kezdtek kendőt kötöttek a hajukra, elfedve azt. A haj megfogyatkozásával egy időben burjánzásnak induló idős kori szemöldököt kitépdesték. /Fiatal lány koromban azt hittem a teljesen kitépkedett, és szemceruzával, vagy tussal megrajzolt szemöldök, csak egy ostoba divat. Nem sejtettem, hogy idővel a szemöldököt nem lehet majd kordában tartani, és ezt a lépést inkább az elfogadhatóbb kinézet diktálja, nem a divatőrület./ A keskenyedő ajkat a városi nők vastagabban meghúzott rúzzsal, a vidékiek, meg a szigorúan összepréselt ajkaikhoz illő szigorú tekintettel kompenzálták, mert másképpen vállalták fel az időskort a vidéki emberek, mint a városiak. Az idős vidéki asszonyok lenézték a festett hajjal, a száj körüli ráncokba elkóborolt, és a természetellenesen hófehér műfogakra kenődött vörös rúzzsal páváskodó városi társaikat. A nagymamám csak maskurádéknak nevezte őket, a homloka fölé húzott, a ráncokat jótékonyan árnyékoló fejkendő takarásából.
A férfiak kalappal, sapkával fedték a ritkuló hajukat, mellény alá, kötény alá rejtették a pocakjukat. Bajusszal takarták a szájukat, a fogyatkozó fogaikat elrejtve.
Ezektől a praktikáktól ugyan senki nem látszott a koránál fiatalabbnak, de a fiatalság mánia még nem is volt ekkora körülöttük, mint manapság.
Mostanra a fiatalság látszatának megőrzésére vannak kegyes kis trükkök, és durva beavatkozások. A kegyes kis trükkök közé került, vagy tíz éve, hogy egyszerre csak olyan portré képek készültek a színészekről, újságírókról, híres emberekről, hogy "nem fértek bele a képbe". A fejtető levágása az ilyen képeknél szinte már reflex lett, elleplezve a ritkuló hajkoronát, és ezzel fiatalosabb karaktert adtak az arcnak. Másik kis trükk, hogy az újságokban, magazinokban - ahol még egyáltalán számít az, hogy ki írta a cikket - az újságírókról leközölt fényképek nem változnak évtizedekig sem. Aztán amikor az újság kirukkol egy aktuális sajtós rendezvénnyel, az ott készült fotókon szinte lehetetlen felismerni a gárdát, akik felett időközben már jócskán eljárt az idő. A kegyes trükkök közé sorolom a fotoshoppos képeket is - egyébként olcsóbb, és egészségesebb, mint a plasztika sebész szikéje -, és csak jól mulatok rajtuk, ha személyesen is ismerem az illetőt, akiről az újságban, vagy az Interneten megjelent kép készült.
A fiatalság álarcának megőrzésére iszonyúan rávetette magát a szépségipar. A minden fürdőszobát elárasztó - ki tudja pontosan mit is tartalmazó - krémeken kívül, se szeri, se száma a durva beavatkozásoknak, amelyek azt ígérik, hogy nem látszol annyi évesnek, amennyi vagy. Például lézeres kezeléssel lehámlaszthatók a bőr felső rétegei, hogy ennek hatására új, ráncmentes kötőszövet épülhessen, s egy-két hónap alatt éveket fiatalodjon az arc. A ráncok feltöltése is nagy divat. Injekcióznak hyaluronsavat a bőr alá, botoxot (higított botulinum toxin), ami eredetileg szélsőségesen mérgező, és megbénítja a mimikai izmok működését. Használata ijesztő méreteket öltött és roppant széles körben terjed, még az arckrémekbe is belekeverik, annak ellenére, hogy a szer hosszú távú hatásai voltaképpen nem ismeretesek. Az arcfelvarrás is megszabadít, előbb a ráncainktól, azután a saját arcvonásainktól is, mivel a beavatkozás után is - szerencsés esetben - tovább öregszik az illető, de a gravitációnak engedelmeskedő arc már egy eltorzult változat, ami végül már csak egy maszkra hasonlít.
A hamvas fiatalság látszatának megőrzése érdekében szednek hormonokat, enzimeket, gyúrnak, és hajat ültetnek be, vagy a férfiak kopaszra borotvált fejjel leplezik a fogyatkozó hajukat. A szépségipar minden reklámja erről szól, azt sugallja, hogy csak akkor lehetsz sikeres az életedben, ha fiatal maradsz.
Most már csak az a kérdés, hogy kinek a kedvéért akarunk örökké fiatalok maradni? Az újságírók az olvasók kedvéért, akiknek nagyon mindegy hány éves kori fotó van az újságban a szerkesztőségről, csak ne az unalomig rágcsált témákat, és a hirdetési oldalakat jelentetnék meg benne? A színészek a nézők kedvéért, akik úgyis látják élőben a színészeket a színházban, és már előre tudják milyen lesz öreg korában - hiszen egy-egy szerepe alkalmával idősre sminkelik? Mi többiek meg a kollegák kedvéért, akik velünk együtt öregszenek? A szomszédok kedvéért, akiknek ugyan mindegy, hogy nézünk ki, ha nem éjjel barkácsolunk, és betartjuk az együttélés írott és íratlan szabályait? Vagy az ismeretlenek kedvéért, akik ránk sem néznek az utcán?
Saját kedvünkért nem kell fiatalító kúrákkal gyötörni az arcunkat, mert mi örökké fiatalnak látjuk magunkat - előbb a tükörben is, később a tükröt mellőzve már csak a lelkünkben. Fiatalnak lát örökké a társunk is, és a barátaink is, akik fiatalon ismertek meg. Lehetünk bármilyen idősek, ők ha ránk néznek, a mostani vonásainkba belelátják a fiatalkori külsőnket. Most is úgy beszélnek velünk, úgy nevetnek velünk, olyan őszinték velünk, mintha nem teltek volna el az évek fölöttünk. Őrizzük meg a fiatalkori társunkat, barátainkat. Ez egy kicsit nehezebb, mint egy ráncfelvarratás, viszont jobban megéri.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-08-31 13:40:22

válasz Kankalin (2014-08-26 20:20:59) üzenetére
Kedves Kankalin!

Örömmel olvastam, hogy tetszett ez a jegyzetem. Reméltem is, amikor megírtam, hogy sokak számára ismerős lesz a múlt, a jelen, és a trendek.
Az, hogy élmény volt a számodra az olvasása, az megerősít abban, hogy nem unalmas összefoglalni azt, amit mindenki tud, csak talán nem összegzi így.
Az éneklést magam is nagyra tartom, kár, hogy lassan kihaló félben van, mert inkább hallgatják a zenét manapság, mint "csinálják". Én még a beszéd kialakulását is a zenéből vezettem le, a "Teli torokból" című elbeszélésemben!
Próbálom majd szellősebbre venni a mondókámat a jövőben. Köszönöm az olvasást, és az értékelést!

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6113
Időpont: 2014-08-26 20:20:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
... A tegezés örök probléma (egyeseknél). Nálam nem, mert a tanítványaim kivételével mindenki tegez. Ha az utcán "szia"-val köszön egy fiatal, jót derülök rajta, mert élvezem. Jelzés ez. Nem is annyira a korról, talán inkább a közvetlenségről. Ez fiatalít, Botox nélkül is. :)
Teljesen pozitív lettem írásod végére, összefoglaltam azt, amit eddig csak magamban gondoltam erről a témáról.
Hogy ki marad örökké fiatal? Vannak természetes fiatalító szerek. Például a zene. Nézd meg Szikora Robit, vagy Nagy Ferót... sorolhatnám. ..
És hogy mennyit ér a mosoly? Sok-sok évet. :)
Szépségtanács: mosolyogjunk sokat, tárjuk ki lelkünket, énekeljünk, hallgassunk sok zenét, mert a tiszta szépség belülről árad, nem kell csinnadratta.
Köszönöm az élményt, jólesett. :)
Csak egy dolog: ha lehetne, néha nyomj egy-egy entert a bekezdéseknél, mert még ily fiatalon is nehéz eligazodni a szövegben. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6113
Időpont: 2014-08-26 20:20:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! :)
Húúú, de jó ez a jegyzet! Örülök, hogy ráleltem. Nem azért, hogy konzerválódjak, hanem elgondolkodtattál, magaddal vittél oda, ahol már voltam, vagyok, meg leszek is.
Újra éltem tinikorom, értékelem a jelent. Nyilván én is idősebbnek szerettem volna látszani egykor, sőt! Tettem ezt-azt azért, hogy ez így legyen; na és a kegyes hazugságok... :)))
Nagyon tetszik, hogy beékelted a múltat is, mert megjelenítetted az akkori értékrendet, megmutattad, hogy mennyit változott a világ. Az iránytévesztést is láttattad. Manapság vannak fiatalító szerek, sajnos húszévesek is alkalmazzák. A tiszta szépség lenne fontos, de nem látják a smink, a máz mögül. :)
Nagy kérdés, hogy ki marad örökké fiatal. Szerintem az, aki nem foglalkozik vele...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-02-28 22:28:10

válasz Lyza (2013-02-28 05:18:49) üzenetére
Kedves Lyza!

A tevékeny élet, és az érzelmek gazdagsága szerintem többet ér a fiatalság megőrzésében, mint bármilyen műtét. :)
Vakoljunk? Vakoljunk! ;)

Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2013-02-28 05:18:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Juditom!
Remek cikket olvastam tőled, amely örök téma... valóban így van, ahogyan leírod.
Ma már minden a rendelkezésre áll a fiatalításra a szépségiparban, de a kor előrehaladtával,
érdemes magunkat kitenni különböző műtéteknek, beavatkozásoknak, pirulák szedésének, ha a sejtjeink már elhasználódtak, vagy elindult a folyamat? Nem azt mondom, hogy "vakolással" az apróbb hibákat ne tüntesse el az ember, de felesleges a többi...
Gratulálok! Lyza
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-28 00:04:18

folyt./ A tartósan 48°C feletti hőmérséklet ugyanis megöli az enzimeket, tehát a főzési hőmérséklet az étel enzimjeinek 100%-át megsemmisíti. Az eredmény a teljesen enzimhiányos étrend, amit manapság fogyasztunk. A következmény saját enzimkészletünk gyors kimerülése, melynek leginkább mirigyeink, főbb szerveink látják kárát. Emellett a vegyi anyagok, élelmiszer-adalékok ugyancsak iszonyatos mennyiségű enzimet vonnak el véges készletünkből. Születésünkkor mindannyian egy korlátozott mennyiségű enzim-energiával jövünk világra. Ennek az adagnak ki kell tartania életünk végéig. Minél gyorsabban használjuk el enzim-készletünket, annál rövidebb ideig élünk, ennek ellenére életünk során mindvégig meggondolatlanul pazarlunk. Egészségünk megőrzéséhez a táplálékokban rejlő enzimekre is szükségünk van, melyeket az "élő ételekből", a nyers zöldségekből, gyümölcsökből, csírákból, hőkezelés nélkül készült ételekből, pasztörizálatlan tejtermékekből nyerhetünk.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-27 23:51:45

válasz Könyves (2012-11-24 20:11:12) üzenetére
Az egészség megőrzése valóban fontosabb, mint a fiatalság külső jegyeinek hajszolása. Amíg ezerféle fogfehérítőt, hajfényesítőt, szemránckrémet stb. ajánlanak naponta, addig szinte nem is esik szó arról, hogy a nagy fáradtsággal elkészített főtt ételeink milyen iszonyúan egészségtelenek. Minden élő szervezet a természetből sütés, főzés nélkül veszi fel a tápanyagokat. Csak az ember az, aki addig alakítja át ezekkel a módszerekkel a táplálékát, hogy már inkább méreg a számára, mint étek. A világon a leghosszabb ideig élő népek csak kb. 25%-ban fogyasztanak főtt ételt, nyers táplálékon élnek főleg. A büszke házasszony amikor feltálalja a vasárnapi ebédet, amivel hajnal óta gürizik a konyhában egy vitamin és enzim hiányos táplálékot etet meg a családdal. Az emésztőenzimek dolgozzák fel táplálékunkat, s a nyers ételekben található táplálékenzimek azok, melyek segítik / segítenék élelmünk tökéletes megemésztését. /Folyt./
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2012-11-24 20:11:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Fiatalon az ember sürög-forog, pattog, pörög, és él bele a nagyvilágba, aztán ez egyre csendesebb lesz, más célok lesznek a fontosak, megnyugszik, gyereket nevel, terelgeti a családot az élet ösvényein, végül a gyerekek kirepülnek, és csend lesz. Újra lehetőség van (vagy lenne) a pörgésre, arra, hogy szabadon, kötöttségek nélkül élje az ember az életet ismét úgy, mint hajdanán... de ez csak akkor megy, ha egészséges tud maradni. Azt hiszem ez a legnehezebb, az egészség megőrzése.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-19 19:59:58

válasz Zarzwieczky (2012-11-19 14:35:07) üzenetére
Kedves Zarzwieczky!

A szűz lányoknak nem olyan forró a vérük, mint azoknak, akikkel Te kerültél kapcsolatba. :)
A vér hőmérséklete, pedig nagyon fontos egy kúránál! :D

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2012-11-19 14:35:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Élvezetes és olvasmányos írás! Rájöttem hogy Báthory Erzsébet receptje - amit alkalmazni próbáltam - miért nem hatott nálam! A szűzeknek mondott lányok nem voltak azok csak úgy adták el magukat,és azért nem hatott.Grt.Z
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-17 20:28:11

válasz pirospipacs (2012-11-17 15:47:42) üzenetére
Kedves Pipacs!

A papírunkat nem kell mutogatni! :)
A testünk működésének megváltozása pedig az egyes tápanyagok, vitaminok hiányától van. Itt egy nagyon érdekes cikk:
http://antalvali.com/mo_az_emberi_elet_120-140
120-140 évet élhetnénk egészségesen HA be tudnánk tartani azt, amit Dr. Joel Wallach leír ebben a cikkében. Sajnos nem csak a papírunk dolgozik a hosszú fiatalság ellen, hanem az egész élelmiszeripar, vegyipar, sőt az orvostudomány is. :(
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-17 19:04:03

válasz antonius (2012-11-17 07:19:04) üzenetére
Kedves Antonius!
Én nem érzem elvesztegetett időnek azt, amikor nem írok, mert ahhoz, hogy legyen miről írni, ahhoz élmények is kellenek... ;)
Köszönöm az észrevételeket, sajnos én még más hibákat is felfedeztem benne, később javítani fogom. /Most javítottam ki a "Légy férfi!" című jegyzetembe becsúszott hibákat - mert már nem olyan nagy az olvasottsága - így nem zavaró, ha egy ideig nincs fenn az oldalon./
A "fogyasztói társadalom", az "eldobó társadalom" fenyegetése, hogy embertársi kapcsolatainkra is átcsaphat ez a mentalitás, amely használat után eldobja azt, ami már nem szolgálja kedvét. A mindenek feletti önmegvalósítás kergetve azt hisszük, hogy a boldogság titka az egyre féktelenebb önzés, ami eldob mindent és mindenkit, aki épp nincs "hasznunkra". Az írásom végén egy másik oldalát mutattam meg ennek, a megtartott, ápolt kapcsolatok értékét. Örülök, hogy tetszett Neked!
Judit
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2721
Időpont: 2012-11-17 15:47:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az a helyzet, hogy hiába nézünk ki fiatalabbnak, így is úgy is papírunk van a korunkról. :)) Bár a is munka fiatalon tart, de a testünk sajnos már nem úgy engedelmeskedik, akkor sem ha sokan a divattól várják a megváltást, és teszem azt miniben róják az utcákat a hatvanasok. :)
Az üzlet pedig, ebben is üzlet, hát miért is ne halmoznák el a piacokat a csodaszerek és csodakezelések?
A záró szakaszoddal is teljességében egyetértek.
Jókedvűen olvastalak, tehát nekem már megérte. :))
pipacs
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2012-11-17 07:19:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A gondolatot, hogy elvesztegetett idő minden óra, amit mással töltesz, nem írással, újra megszülte éles eszem. :-)
A szőrszálaim:
"Elgondolkodtató kérdés, hogy mikor is kellene bevennünk - ha létezne - ezt az elixírt?" Szerintem ez egy állítás, (azt állítod, hogy a kérdés elgondolkodtató) ezért pontot tennék a mondat végére.

"...senki sem meg nem mondaná róla, hogy már ennyi idős." Vagy a "sem" szócskát hagynám el, vagy a szórenden változtatnék.

Hadd idézzek egy olyan mondatot is a sok közül, amiben gyönyörködtem:

"A nagymamám csak maskurádéknak nevezte őket, a homloka fölé húzott, a ráncokat jótékonyan árnyékoló fejkendő takarásából."

Tetszik a munkád. Különösen a befejező, vakító igazságokat tartalmazó, lírai melegséget sugárzó, szépen megfogalmazott gondolataid hatottak rám.

Gratulálok. a
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-17 00:25:23

válasz sailor (2012-11-16 13:28:41) üzenetére
Kedves Tengerész!

Azért én örülök, hogy nekem is elmondtad, hogy mi a véleményed erről a jegyzetről. :)
A sajtóműfajok elmélete szerint a jegyzetet áthatja az írója személyisége. Aki a jegyzeteimet olvassa: engem olvas. :D

Köszönöm, hogy nemcsak olvastad, hozzászólást is írtál.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-16 19:35:18

válasz Zagyvapart (2012-11-16 10:21:01) üzenetére
Kedves Feri!

Nem jó a tükör, amit használsz! :)
Egyébként két féle ember van: aki már megöregedett, és aki szeretne megöregedni...
Az általad idézett mondás is az élet aranyigazsáágai közé tartozik. Valóban a fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még szerintem sem öreg valaki, hogy megélt valahány évet!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-16 17:13:57

válasz szusi (2012-11-15 17:51:08) üzenetére
Azt gondolom Szusi, hogy a mozgás az élet motorja. A mozgás pedig magában hordja a változást. Az életünk is folyamatos változás, és ebben benne van az életkorunk változása is. Sajnos az életkor előrehaladtával sokan lemondanak a mozgásról. Elvannak a négy fal között, a tévé, vagy a számítógép előtt, esetleg egy könyvvel, vagy magazinnal a fotelban.
A nyolcvan éven felüli szomszéd néni a tavasszal beteg lett. A szomszédok felvállalták a bevásárlást, az orvos kijárt hozzá, a pap is eljött hozzá, mert nem tudott elmenni a templomba. Amikor meggyógyult már nem akart sehová menni. Továbbra is elvárta, hogy bevásároljunk neki, házhoz jöjjön az orvos, a pap. Ő meg otthon ül begubózva, és panaszkodik, hogy milyen unalmas. Hiába próbálom rábeszélni, hogy jöjjön-menjen, mint mielőtt beteg lett, nem mozdul. Tetszik neki, hogy minden házhoz jön. Egyre lassul a mozgása, egyre rosszabb a kedve, de nem hiszi el, hogy ez a mozgás nélküli élet, a vég kezdete a számára. Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2012-11-16 13:28:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedes Judit!
Nagyon tetszett!
Írásod tele rengeteg ´meglátással´,elemezéssel!
Mindent észreveszel és mindenröl megvan
a magad véleménye!
Stílusod...sokoldalú,élénk,fantáziadús!
Eléred az olvasót!
Aki olvasta,regál rá...
mégha csak magának is mondja el mit gondol!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor


Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-16 11:59:47

válasz Kőműves Ida (2012-11-15 17:49:19) üzenetére
Kedves Ida!

Azért én nem bánom, hogy nem kell nyakig zárt fekete ruhában megsülni nyáron is annak, akinek már elmúlt a menyecske kora. :) De azért szépek voltak azok a népviseletek, szépek voltak bennük a lányok, asszonyok, szebbek mint a haski pólóban és a seggre csúszott gatyában. Ausztriában még most is vidéken a népviselet az ünneplő ruha, büszkén viselik, boltokban árulják, és bárki felveheti a tájra jellemző dirndli ruhát, vagy tiroli nadrágot.

Igazad van, egy mély ruhakivágással egy fiatal nő férjet, egy idős asszony meg náthát szerezhet magának! :D
Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-11-16 10:21:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Bizony a fiatalság, és a szépség is múlandó, és ez így is van jól, még egy közhellyel megtoldom, "mindenki annyi idős amennyinek érzi magát."
Ami pedig azt illeti, én ugyan nem látom fiatalnak megam a tükörben, de megbékéltem a gondolattal, hogy öregszem, a fiatalság különben sem érdem, hanem csak állapot, nagyon is múló állapot. Egyébként a cikked tetszett.

Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-16 00:01:05

válasz Selanne (2012-11-15 09:59:05) üzenetére
Kedves Marietta!
Már annyiszor olvashattuk az újságokban, hogy megtalálták az örök fiatalság szérumát, az örök fiatalság titkát, az örök fiatalság forrását, az örök fiatalág receptjét, stb.
Azonban ezekben a cikkekben folyton összekeverednek az örök élettről szóló kutatások információi, és a fiatalos külső megőrzéséről szóló kutatások információi.
Ha szó szerint vesszük az örök fiatalságot /Pld. Gilgamestől nem lopja el a kígyó az örök ifjúság füvét/, akkor tegyük fel huszonöt évesen meginnánk egy elixírt, és mindig huszonöt évesek lennénk. Már felnőnének a gyerekeink, már unokáink lennének, már dédunokáink lennének, és mi még mindig huszonöt évesek lennénk. A születésünktől eltelne már száz év, és még mindig dolgoznánk, még mindig gyerekeink születnének /vagy még mindig védekezhetnénk a gyermekáldás ellen/. Elég különös világ lenne... Vajon tényleg olyan nagyszerű lenne? Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-15 18:59:29

válasz Jega (2012-11-14 23:31:19) üzenetére
Kedves Ibolya!
Nem szeretünk az öregedés, az elmúlás kérdéskörével foglalkozni, hiszen egész létünk az élet körül forog. A harmincötödik érettségi találkozón, rég nem látott társakkal szervezett összejöveteleken, csodálkozva látjuk, mennyit öregedtek a többiek... mi alig, hiszen magunkat fiatalnak látjuk... A settenkedő öregedés pedig a születésünktől fogva mellettünk lépeget, bár minden igyekezetükkel szeretnék elgáncsolni a legtöbben. Igazad van, nem csak a nők, a férfiak is. :) Egyesek bármit felkennek, bevesznek, megtesznek, hogy a fiatalság látszatát keltsék.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-15 18:04:42

válasz Finta Kata (2012-11-14 22:11:28) üzenetére
Kedves Kata!
Amikor én fiatal lány voltam, az anyáink öltözködését utánoztuk. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor az első nejlon harisnyát megkaptam! Hát még milyen nagy öröm volt az első a tűsarkú cipő, az első szemfesték, vagy az első táncruha! Ma már ez totál nevetségesen hangzik, mert most az anyák utánozzák a lányaik öltözködését. Tapadós farmerokat, szűk felsőket, és csili-vili kiegészítőket viselnek, amik egy több szülésen átesett, középkorú nőnek nem biztos, hogy jól állnak.
Egy piros blúz... elgondolkodtattál... én még az itteni fotómon is abban vagyok...
Lehet, hogy le kéne venni... mármint a képet... :D
Judit

Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-11-15 17:51:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Azt gondolom Judit, hogy az orvostudomány fejlődésével, jóval meghosszabbodott az átlagéletkor. A kor előre haladtával változunk külsőleg (belsőleg) magunk is. Van, aki ezt képtelen tudomásul venni, pedig nem nagyon van más választása. Ideig-óráig mesterségesen "kijátszhatja" az idő múlását, de attól, hogy 60-nak látszik, még 70 marad...és, persze az sem mindegy, hogy mitől látszik 60-nak. A megoldás nem a visszafiatalítás, hanem az elfogadás, és az aktuális életkor élvezete kéne hogy legyen. Nem tudom, hogy hány évre vagyunk átlagosan programozva, és azt sem lehet tudni, hogy kinek, mikor szakad meg az életfonala, és mi okból. Ezért, aztán tök mindegy, hogy meddig élünk, a lényeg, hogy ameddig élünk érezzük jól magunkat a bőrünkben és ez nem kor, hanem, mentalitás kérdése.
(Miért nem lehet ilyen jó cikkeket olvasni a normális magazinokban? Talán azért, mert már nincsenek "normális" magazinok!)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2012-11-15 17:49:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Alaposan körbe jártad a témát, szokásodhoz híven. Vissza idézve a múltat, hááát, valóban, majdnem minden így zajlott, ahogyan leírtad. Az én jelszavam: csak mindig természetesen!
Nem leszünk sem idősebbek, sem fiatalabbak, semmiféle kencétől, mint amilyenek vagyunk. Az is nagyon fontos, hogy mit érzünk ott legbelül. Talán másnak nincs is jelentősége...
Élmény volt olvasni merengésedet az életről, s annak titkairól.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-11-15 17:04:02

válasz Istefan (2012-11-14 20:59:50) üzenetére
Kedves István!

A legnagyobb üzletek közül való a fiatalság, a szépség, és az egészség ígéretével csábítani az embereket. Ez adja el a legtöbb magazint, a legnézettebb tévé műsorokat, a legtöbb kozmetikai terméket, és kezelést. Kutatók, biológusok, és genetikusok százai dolgoznak azon, hogy megálljt próbáljanak parancsolni az időnek.
Miközben mindent szeretnénk megszerezni, ami ezeken a területeken csak kapható, betegre gyötörjük, hajszoljuk a szervezetünket a legújabb cuccok megvásárlásáért. Pedig minden haláleset oka valamely szerv túlzott elhasználódása, kopása. Egy láncszem szakad el, és a gyöngysor felbomlik, egyetlen szerv meghibásodása roppantja össze az életet.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2012-11-15 09:59:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A művi dolgok mögött, ott lapul a valóság. Szépen levezetted a kezdetektől, a végéig. Lehetőség, trükk mindig is volt, mint olvasható a cikkben, régebben úgy, ma így.
A szelíd ráfordítás önmagunkra, ápoltságot sugall, kellemes komfort érzetet ad, az ápolatlanság, taszító. Az évek haladnak rendületlenül, aki képes ezt elfogadni, mentálisan egész, az sugározni is képes. A mosolygós ember minden csiriviri ellenére láthatóan képes kort is meghazuttolni. A besavanyodás, öregíthet.
Magam is meglepődtem az első, néni, és csókolom szavakon annó, ez futó meglepettséget okozott, szép ez így , ahogy van. Szeretem a koromat, sőt egy kedves ismerősöm, aki manapság a 60-at is jól elhaladta, a legszebb éveit éli, elmondása szerint tehát...? :-)

Jól éreztem itt magam nálad újból. :-)

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-11-14 23:31:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát kedves Judit, mi nők hiúak vagyunk, de szerintem a férfiak is szívesen fiatalodnának. Bármit teszünk, a biológiai óra ketyeg, és egyre több hibás sejt szaporodik bennünk. Ám, a lélek az nem öregszik, az ember szelleme fiatal marad, legalábbis sokkal később hanyatlik, de akkor már tényleg a sír szélére kerülünk. Az viszont igaz, hogy a szellemi fiatalságért is tenni kell egy kicsit.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11806
Időpont: 2012-11-14 22:11:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Szokásod szerint, ezt a kényes kérdést is jól körbejártad. Igazat adok Neked. Kinek tetszene, ha idősebbnek nézik, vagy fiatal korban le-nénizik. De tini-korban bizony, jól esik (nekem is esett), amikor barátnőmmel együtt találkoztunk egy közeli ismerős, még elég fiatal, de hozzánk képest elég idős (kb. 30 éves) férfivel, aki hozzánk jött és kézcsókkal köszöntött bennünket. Mi meg alig vártuk, hogy elköszönjön, mert majd'kipukkadtunk a nevetéstől... Egyébként óriásit nőttünk gondolatban, hogy már bennünket is "nőnek" nézett egy férfi! Én pedig szintén tini-korban, mikor megláttam egy távoli fogorvos rokonunk 40 éves feleségét piros blúzba, megrökönyödtem, hogy ilyen "idős korban" hogy öltözködik! Most pedig legjobban szeretem a világos színű blúzokat, fehéreket is, mivel jobban áll az arcomhoz... S fütyülök a világra, mások mit gondolnak erről...
Jól kivesézted az örök ifjúság témáját.
Szeretettel: Kata

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1630
Időpont: 2012-11-14 20:59:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit! Olyan örök igazságokat írtál, amelyek lepipálják az örök fiatalságot! Szerintem, ha az ember meg tudja őrizni lelkének fiatalságát, az bőven elég, kár a testét is macerálja, úgyis hiába teszi! szeretettel: István

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Újévi rókavadászat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kérdések címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Múlt morózus árnyait átkozom című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Isten ott van című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Közel című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A hold ágyában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fák vagyunk című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Strandon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)