HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2012-11-18

Lelépés a ktonatiszti pályáról


Az "a" betűt akarattal felejtettem ki, hogy katonásabb hangzása legyen a szónak, ha már a katonaságról mesélek!

Mivel szabad ember vagyok, ezért az elveim is szabadok, a szám is szabad és úgy általában minden testrészem az, kivéve egyet, amelyiket az asszony lefoglalt saját használatra. De nem olyan gyerek vagyok én, aki ne tudna ebből a foglaltból is kiszabadulni néha-néha, hiszen sokkal kegyetlenebb kutyaszorítóból is kiszabadultam, méghozzá élve!
Soha életemben nem szerettem parancsot teljesíteni, voltak is ezért nem kis gondjaim, de ez egy normális dolog, hiszen a szabadság mindig is bajt okozott, a történelem folyamán. Ott volt például Spartacus, szabad akart lenni, ebből kifolyólag komoly problémák adódtak, végül is a teste nem lett szabad, de a lelke igen! Vagy Kunta Kinte, aki majdhogy a vesszője nélkül maradt a szabadság miatt.
Nos, hála Istennek nekem nem okozott épp ekkora gondokat, egyelőre a lelkem együtt van a testemmel, igaz néha-néha rövid elválnak, hogy külön-külön is élvezzék azt, ami nem szabad,de utána újra összejönnek. És ráadásul a vesszőm is megvan még!
De rátérve a történetre, elmesélem a kulisszatitkot, vagy titkokat, melyek leléptettek a katonai pályáról.

Miután felvételiztem a műszaki egyetemre sikerrel, az akkori divat szerint azonnal elvittek katonának, hogy tisztet faragjanak belőlem. Ez félig-meddig sikerült csak, mert a káplári rangnál tovább nem sikerült a faricskálás. De sebaj! Hiszen azzal biztattak, hogy majd ha befejezem az egyetemet, akkor ha akarom ha nem, úgyis is tiszti rangot kapok. Ettől aztán teljesen megnyugodtam. Annyira, hogy gondoltam, akkor nyugodtan élvezhetem a szabadságot az egyetemi évek alatt, hiszen úgyis mindegy, no meg elég lesz majd korlátok között élni, amikor újra katona leszek.

Élveztem is aztán, de nem csak a kötetlen életmódot, hanem mindenfélét és annyira vittem, hogy a végén már többet élveztem, mint tanultam. Ez annyira fárasztó volt, hogy kénytelen voltam pihenni is néha-néha vizsgaidőszak idején, aminek következményeként három év elteltével erről a pályáról is lelépésre kényszerültem. Igaz ennek kiváltó oka nem kimondottan a sok élvezet volt, ez csak közvetve játszott szerepet, de ez már más történet.

Hanem a katonaság várhatott kitárt karokkal, hogy keblére öleljen! Velem jól megjárták!
Nekem meg aztán pláné nem hiányzott az ölelés, hiszen annyi kitárt kar kínálta az ölelést, hogy a hadseregéről meg is feledkeztem.
Igen ám, de katonáék nem feledkeztek meg és egyszer csak mit ad Isten, meghívót kapok, hogy jelenjek meg egy bizonyos dátumon, mert szeretnének egy kicsit elcsevegni velem. Figyelmeztetésként még azt is odaírták, nehogy véletlenül megfeledkezzek a találkáról, mert szökevénynek nyilvánítanak és akkor haditörvényszék elé állítanak, annak ellenére, hogy civil státusom van.
Na a mindenit!- gondoltam- ezek a végén szerelmesek lettek belém! Ami mondjuk, más esetben hízelgő, de az ők esetükben nem igazán volt az.
Mivel lehetőségem rengeteg volt, de csak egyet választhattam, hát azt választottam és elmentem a találkára.

Itt aztán kiderült, adnának még egy esélyt tanulmányaim folytatására, azaz ha elkötelezném magam, hogy csakis katonai körökben fogok mozogni azután. Ebben az esetben minden akadályt úgy eltüntetnek előlem, mint záporeső a délibábot. Úgy első hallásra nem volt megvetendő az ajánlat, de amikor arra gondoltam, hogy azontúl agyő szabadság és parancsmentes élet, valahogy nem volt szívem ilyesmibe belemenni, mert sajnáltam magamat.
Már épp válaszolni akartam, de mielőtt kimondtam volna a számomra boldogító "nem" -et, a velem szemben ülő tisztsorozat szóvivője a nyelvem hegyére fagyasztotta a legkisebb nyikkanást is. Száraz tényként közölte, hogy a választ csak hat hónap múlva kell megadjam, mert egyoldalúan döntöttek, hogy ennyi ideig szép katonaéletet fogok élni zsoldosként. Ha nem fogadom el, akkor a haditörvényszék dönt a továbbiakról.
-Hogy ezek mennyire szeretnének felettem törvénykezni, a guta legyintse meg őket féloldalról!- zsörtölődtem, de csak úgy gondolatban, nehogy meghallják és megsértődjenek érte, mert a végén azért is odaállítanak valahova.
És ha már ilyen szépen megegyeztünk, mit tehettem volna elfogadtam az ajánlatot és két hét múlva beléptem a hadseregbe majdnem önkéntesen.

Egy titkos katonai építményhez vezényeltek, itt kezdtem pályafutásom a katonai szektorban és itt is fejeztem be hat hónap múlva, méghozzá élve, csak egy pár kilóval kisebb súlycsoportban. De a legfontosabb az volt, hogy nem fosztottak meg a rangomtól, ami nagy szó, mert bevallom, voltak esetek amikor megérdemeltem volna.

Mivel bizonyára szabad akaratból és nem parancsra születtem, nem örököltem olyan kromoszómát, amelyik a parancs teljesítését belém vitte volna. Így aztán amikor csak lehetett, szépen és finoman kicsúsztattam magam a parancs teljesítése alól, de mindig csak úgy, hogy ne sértsek meg senkit, mert a hadbíróság mindig ott lógott a fejem fölött. Nem egy szál szőrre volt akasztva, mint Damoklész kardja, hiszen a katonaságnál annyi parancsnok van, hogy csuda! És ha csak az egyiket megbántja az ember, már egy szál szőrt el is vágott a feje fölött loginyászó ítélőbíróság tartó szálaiból.
Szerencsés voltam itt is, hogy szerettem a bort(ma is szeretem, félreértés ne essék!) és sose kellett tapogatózzak a sötétben, mert szemem megszokta a sötét lebújok félhomályát. Egy ilyen helyen ismerkedtem össze az egészségünket karbantartó katonaorvossal. Teljesen véletlenül történt, mert mindketten civil álruhába bújtunk, hogy ne ismerjenek fel, mert ugyebár a civilek között két civil nem feltűnő. De nem is tisztelik úgy őket, mint a katonákat!

Ugyanazon asztalnál ültünk, mint két idegen, mígnem az egyik félrészeg vendég ismeretlen okból az asztaltársamat kezdte macerálni, aki finom kis vézna emberke volt és észrevettem rajta, hogy nincs kedvére a dolog. Látszott rajta mennyire szenved, ezért kezelésbe vettem az ügyet és kiiktattam a forgalomból a kötekedőt, ajánlatot téve a kollégának, hogy nem ártana más helyet keresni, mert sose lehet tudni nincs-e sok rokona a szendergésbe merült atyafinak.
Taxiba ültünk és átmentünk egy másik negyedbe, mert szégyen a futás igaz, de mi angolosan távoztunk, ebben meg semmi szégyen nem vala.

Itt aztán annyira összebarátkoztunk, hogy azontúl állandó kliense lettem az orvosi rendelőnek. Ha egy parancs nem tetszett, egyből olyan beteg lettem, hogy azt a legnagyobb jóindulattal se teljesíthettem és senki nem tudott semmit kommentálni! Nem is tudtam addig, hogy milyen hatalma van egy katonaorvosnak! Hiszen az összes tisztet a kezében tartotta, mert egy nem megfelelő minősítés az orvos részéről, a karrier végét jelenthette bárki számára.
Így vészeltem át a hat hónapot, sokat betegeskedtem, gyengélkedtem, igaz ez nem akadályozott meg abban, hogy ne kísérjem el az orvost egy-egy kiruccanásra, ahonnan aztán beruccanva értünk haza és volt úgy, hogy másnap tényleg beteg voltam.

Azt nem írom le, mit csináltam a betegeskedésen kívül, mert hadititok az atombunkerekről adatokat nyilvánosságra hozni, meg azt se veszik jó néven, ha leírnám hányan dobták fel a talpukat és mind természetes halálnak halálával haltak meg!

Minden esetre, a próbaidő lejártával, ridegen közölték velem, hogy egy ilyen beteges egyént nem kíván a katonaság magáénak tudni, mehetek amerre jólesik, tartalékos lettem káplári ranggal. Nekem se kellett kétszer mondják, mert úgy haza jöttem, mint akit sós golyóval ülepen lőttek, igaz nem vakarózva, hanem ficánkolva örömömben és soha többé eszembe nem jutott az elszalasztott katonai karrier.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-12-08 13:30:53

Egyel talán nem volt vicces a helyzet kedves Judit és csak annyi volt a szerencsém, hogy nem vettem nagyon a szívemre a helyzetet,(no meg az orvos) így valahogy megéltem olyan embertelen körülmények között, ahol naponta adta be a kulcsot egy két gyengébb idegzetű egyén. Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2012-12-06 00:10:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István! Bár humorosra fogtad a dolgot, de azért ez nem volt annyira vicces. Gondolom nem csak az én fiam életét siklatták ki könnyű kézzel ezzel a kötelező katonasággal már a genszterváltás után... Befejezte az iskolát, lett egy jó állása, és behívták katonának. Az állás elfüstölt, felvettek helyette mást. Amikor vége lett a katonai hajcihőnek, évekig munkanélküli volt! Köszike! Azt nem is lehetne pénzben kifejezni, hogy mennyi kárt, és bajt okoztak az ő /és más/ életében! Ráadásul amire kiképezték az az első világháborús lövészárok-harcászat volt. Egy modern háborúban nincsenek frontok és nincs hátország. A lövedékeket GPS irányítja centiméter pontossággal. Amelyiket pedig nem, az olyan, hogy több kilométeres körzetben kő kövön nem marad, nem számít, ha száz méterrel mellémegy.
Judit
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-11-21 21:08:27

Hál Istennek, hogy jól vagy, ennek igazán örülök!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-11-20 08:43:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Istefan (2012-11-19 22:00:47) üzenetére
Jól, mert aztán letettek rólam. De, miután leszereltek és elvégeztem az egyetemet, újra elkezdtek küldeni nyomtatványokat, amelyeket ki kellett volna töltenem, h tartalékos tiszti iskolára vezényelhessenek. Volt egy olyan kérdés: vannak-e külföldön rokonai? (Mármint az imperijalista országokban értették alatta ők) Hát voltak! Szerencsémre! Szép számmal, az USA-tól kezdve Svájcig. Beírtam mindet. meg azt is, h buzgó templomba-járó vagyok, igen! (Nem voltam teljes mértékben az!) Na ezen tökre besértődtek, mert nem kerestek többet. Állati nagy mákomra!
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-11-20 00:44:35

Egy kicsit nehéz eset voltam és bizonyára azt gondolták, könnyítenek rajtam, ezért lehetett a súlycsökkenés. Egyébként úgy látszik örököltem ezt e karriermegszakítást, mert apám már a főhadnagyi rangot is megkapta, de hiába, úgyis félbeszakította. Habár az is lehet, csak azért tette, hogy én megszülethessek és legyen ki tovább vigye az örökséget! Köszönöm kedves Ida, hogy értékeled egy majdnem veterán irományát. Szeretettel:István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2012-11-19 22:11:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves István!

Még jó, hogy megúsztad néhány kilóval kevesebbel... Nem csodálkozom rajta, hogy nem sajnáltad az elszalasztott karriert.:)
Ez is tetszett nagyon!

Szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-11-19 22:00:47

Nem reklámozom én a vesszőm kedves Bödön, csak megjegyeztem, hogy megvan és nem veszítettem el, nehogy azt gondolja valaki:-na ez is addig kereste a szabadságot, amíg elvesztette a vesszőjét és most ha megvan a szabadsága, a vesszőt keresi! Egyébként a nyolcvanas években töltöttem le mindkét katonai szolgálatot, nem a magyar hadseregben és sajnálom, de nem mondhatom meg, hogy hova vezényeltek, mert eskü tapasztja a számat és azt nem ajánlatos még ma se kidugaszolni. Annyit mondhatok, hogy a mínusz tizennyolcadik emeletig, volt engedélyem alászállni, abban az épületben, ahol szolgálatot teljesítettem, alább nem mehettem, gondolom féltek nehogy döngessek a pokol kapuján! Üdv. István Apropó most h vagy Bödön?
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-11-19 21:46:44

Kedves Deiphobae! A kötelező katonai szolgálatot én letöltöttem becsülettel, másodszorra már zsoldosként betegeskedtem, fizetett katona voltam, csak nem tetszett bizonyára, hogy túl sok betegpénzt kellett fizessenek. Köszi a látogatást, annak nem csak a katonák örülnek! Szeretettel:István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2012-11-19 21:36:13

Már hogyne veszítettek volna kedves Marietta! Mert egyébként megbízható ember vagyok, csak annyi, hogy nem szeretek parancsszóra tenni semmit, de abszolút semmit! Ha megkérnek bármire, megteszem, mert nem vagyok nehéz ember, de amikor parancsra kell, akkor bizonyára megkerülöm, mert kígyóhájjal szoktam kenegetni magam. Köszönöm! Szeretettel: István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-11-19 15:25:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2012-11-19 15:24:10) üzenetére
Jaj Bödön, h vagy: KÓTERBEN!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-11-19 15:24:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Na, az elején azt gondoltam, kit érdekel a te agyonreklámozott vessződ, de aztán rájöttem, a lányokat, asszonyokat biztos, aki olvas róla, az megpróbálja elképzelni, s ha sikerül, nyert ügyed van De aztán láttam mi mindent és hogyan játszottál ki, csakhogy tartalékos káplár maradhass. Felmerült bennem, hogy melyik hadseregben, és időszakban voltál katona, hogy káplár volt a rendfokozatod? A sztori jó. Én máshogy úsztam meg. A szolgálatvezetőnk, aki bírta a búrámat, könyörgéseimre (mit lehet tenni, hogy ne) . kiderítette, h mivel sokszor voltam a kóterbe, nem vagyok méltó... Üdv. én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2012-11-19 12:52:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia István!

Most akkor veszítettek veled, vagy nem? :-)) Tetszett ez az írásod is.

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)