HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-12-03

Találkozásom az UFO-val

Hatalmas parcellák voltak a határban, természetesen mind szövetkezeti tulajdonban lévő földek. Egy ilyen parcellának a sarkából volt levágva öt hektár, az volt a mi birtokunk, közepén állt sok fával körülölelve a tanya. Nagy birodalom volt ez nekem, már amekkora akkor voltam. Rám is parancsoltak a szüleim, hogy a mi birtokunkon kívül nem mehetek. Nagyon korán megtanultam, hogy mi meddig a miénk, s be is tartottam a szabályokat. Szófogadó gyerek voltam.
Egyszer aztán mégis elkóboroltam valahogy. Talán három-négy éves lehettem, úgyhogy abból a korból már vannak emlékeim, az a nap meg különösen emlékezetessé lett.

Ezúttal is virágot szedtem, mint annyiszor. Kószáltam a mezőn, persze csak addig mentem, ameddig a miénk volt. Egy lapály volt előttem, ahol nagy esőzések alkalmával megállt a víz, bár az már nem a mi területünkhöz tartozott. Szép, kora tavaszi nap volt, hétágra sütött a nap, de előzőleg sok eső eshetett, mert ott a lapályban, habár már nem állt a víz, de bizonyára sáros volt, amikor szántották a földet, mert azt kikerülték, illetve csak körbe szántották és a legmélyebb része parlagon maradt. Persze, hogy ott nyíltak a legszebb virágok. Nem is vettem észre, mikor léptem át a "határt", csak a virágok hívogattak, csalogattak, kellették magukat, s én mentem, hogy szedjek anyának egy csokorra valót. Már egy egész bokrétával megrakottan jöttem visszafelé, amikor ott a domboldalon felfigyeltem valami repülő alkalmatosságra. Azt hihettem, hogy repülőgép, legfeljebb furcsállottam, hogy nem zúg. Akkor, az ötvenes évek végén még ritkaságszámba mentek a repülőgépek is, jó ha elszállt a fejünk felett hetente egy, kettő, amit minden alkalommal megcsodáltunk, hiszen hangos zúgásukkal felhívták magukra a figyelmet. Ez nem zúgott, sőt, ott állt felettem. Csak néztem, ilyen fura repülőgépet még nem láttam. Úgy nézett ki alakra, mint mikor két tányért összeborítunk, két mélytányért... Édesanyám akkor indult a keresésemre, kiabálta a nevemet, s én visszakiáltottam, hogy itt vagyok, de közben nem vettem le a szemem a repülő tárgyról. Újra kiabáltam édesanyámnak, hogy jövök, s elindultam, de néztem a repülő alkalmatosságot, ami akkor szintén elindult, előbb lebegve fel-le, fel-le... majd iszonyú gyorsasággal eltűnt a semmibe. Akkor már futottam, lihegve kérdeztem édesanyámat.
- Anya, láttad? Mi volt ez?
- Mi a csudát láttam volna? - kérdezett vissza.
- Hát a repülőgépet? - s mesélni kezdtem, hogy milyen fura repülőgép volt, és hogy állt a fejem felett a levegőben. Persze nem hitte, hát hiszen a repülőgép zúgását neki is hallania kellett volna, s ő bizony semmit sem hallott. Hiába is mondtam, hogy nem zúgott, hogyan is hittek volna nekem, amikor minden gép zúg. Így hát szüleim eldöntötték, hogy nem volt ott semmilyen gép sem, biztosan csak képzelődött a gyerek, s többé nem is beszéltünk róla.

Elmúlt már bő két évtized, amikor én már városon éltem, s akkor egy napilapban megláttam azt a bizonyos repülő alkalmatosságot egy fotón. Persze, akkor már hallottam mindenféle repülőtányérról, UFO-ról, földönkívüliekről, a szemem mégis megakadt a fotón. Élesen élt bennem a kép gyermekkoromból, és felismertem, hogy pontosan ilyent láttam én is akkor ott a domboldalon. Hát ezért nem zúgott, az nem repülőgép volt, ahogyan azt akkor hittem.
Gondosan eltettem az újságot, és amikor legközelebb hazautaztam, vittem magammal.
Akkor már a szüleim is hallottak repülőtányérokról, sőt édesapámat nagyon érdekelte, s hitte, hogy vannak még valahol nálunk civilizáltabb emberi lények az űrben. Sokszor hangsúlyozta, hogy hát képzeljétek csak el, hány naprendszer van a kozmoszban, ilyen, mint ez, ahol a mi Földünk található, szinte kizárt, hogy egy másik naprendszerben nincs élet, ha ebben a miénkben nincs is másutt. Az ő elmélete szerint, minden naprendszerben található egy bolygó, ahol létezik valami formája az életnek, emberi, vagy más lények, azt ugye nem lehet tudni.
Megmutattam nekik a fotót, pontosan ilyet láttam akkor, gyermekkoromban! Nem emlékeztek semmire. Ez volt számomra megdöbbentő! Erősködtem, hogy de hát én akkor is szóltam, csak nem hittétek, mert nem hallottátok a zúgást, de azt is elmondtam, hogy nem zúgott!...
- Lehetetlen, hogy nem emlékeztek rá!?... - Bizony nem emlékeztek. Már-már azt hittem, hogy álmodtam az egészet, de visszagondolva, ma is elevenen él bennem a kép, előttem a domboldal, és felfelé nézve ma is látom a repülőtányért a fejem felett, aztán libegve elindul, majd hirtelen a semmibe vész. Egy álom nem marad meg egy életen át ilyen elevenen, az kizárt.
Szegény édesanyám, bepánikolt, mert akkor már elhitte, hogy láttam valamit, és csaknem sírva fakadt, hogy Uramisten, mi lett volna, ha akkor elvisznek engem, és sohasem tudják meg, hogy hová lettem? Szegénykém, egészen beleélte magát, alig tudtam megvigasztalni, de hát itt vagyok, nem vittek el, régen volt, most már ne siránkozzon. Akkor már váltig ragaszkodott az elméletéhez, hogy ha akkor nem indul a keresésemre - mert holtbiztos, hogy meghallották a hangját és talán meg is látták őt - biztosan elvittek volna, s most nem lennék...

Akkor már megbántam, hogy előhozakodtam nekik ezzel a régi történettel, de mentségemül szolgáljon, hogy nem tudhattam, hogy ők nem emlékeznek erre a számomra, a múló évekkel egyre jelentősebbé váló eseményre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-12 22:48:07

válasz dpanka (2012-12-12 17:16:01) üzenetére

Én köszönöm, hogy olvastad, Panka!

Szeretettel
Ida
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2012-12-12 17:16:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én hiszek neked Ida! Örülök, hogy olvashattam!
szeretettel-panka
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-09 17:33:34


Kedves Patyolat!

Én köszönöm az időt, amit írásomra pazarolsz. :)
Valóban, csak egy biztos pont van, az ugyanis, hogy láttam valamit. Hogy mit, az valószínűleg már örök rejtély marad. Lehetett természeti jelenség akár, idegen civilizáció, talán... mi az, hogy esetleg mi vagyunk, a jövőből??? A múltból csak hagyján, de hogy a jövőből?
Tudod mit, úgyis sokat emlegeted Juditot, valóban remek írásai vannak. Nos, olvasd el a "Valtosz strand" című írását, ott aztán időutazhatsz kedvedre...
Köszönöm a látogatásod.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-08 23:13:54

válasz Haász Irén (2012-12-08 17:19:48) üzenetére

Egyetértek Veled Irén, természetesen erre is gondoltam már. Viszont, mint ahogyan azt szusinak írt válaszomban is elmondtam, hogy mennyire meglep engem is, amikor a lányom meséli a maga három-négy éves kori emlékeit a régi házunkról, amire magam is azt hittem, hogy ő nem fog emlékezni, csak meresztgetem a szemem, meg olykor leesik az állam, hogy milyen aprólékosan mesél el történeteket abból az időből, hogy szinte elképesztő. S ezt látva, hallva, miért ne hihetnék a saját emlékeimnek, amik valamiért olyan mélyen megragadtak bennem.
Mert ha csak azt látnám, hogy milyen hatalmas volt a tanyán a szoba, akkor mondanám, hogy dehogyis, én voltam nagyon kicsi...
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3233
Időpont: 2012-12-08 17:19:48

Furcsa dolog az emlékezet, különösen kisgyermek korban. Én is azt hittem nagyon sokáig, hogy 56-ra emlékszem, amikor két éves voltam, mert 54-ben születtem. Annyi maradt meg bennem, hogy sokan áldogálltak az utcasarkokon, és valami izgalom volt a levegőben, aztán felkapott valaki, és szaladtunk. S mindez a ferencvárosi Tűzoltó utcához kötődik, ami ugye a Corvin köz mellett van... Az egészben az a furcsa, hogy a város szélén laktunk, Budafokon, nagy valószínűséggel nem jártunk ott a lövöldözések idején, és senki a családból nem emlékezett hasonlóra....
Valahogy a gyermeki, korai emlékezet felépíthet magának bizonyos dolgokat, amihez aztán a hallomások hozzákötődhetnek, és kialakul egy emlék, ami lehet, hogy valami egész másból táplálkozik... Nem mondom, hogy így volt, de így is lehetett az eseted...
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-07 21:29:43

válasz T. Pandur Judit (2012-12-06 17:29:59) üzenetére
Kedves Judit!
Lehet, hogy van benne némi ráció. Én sem tudom, hogy mit lehet elhinni és mit nem. Ha valóban léteznek UFO-k, akkor is eltitkolják a nagy nyilvánosság elől, hogy ne keltsenek pánikot, ha viszont maga az ember produkálja ezeket a jelenségeket, akkor meg pláne nem lehet soha megtudni az igazságot. Én magam sem tudom, hogy mit láttam, és mit hihetek a három-négy éves önmagamnak. Egy biztos, az, amit láttam az elevenen él bennem, és ha visszagondolunk, az ötvenes évek végén az embereknek nem volt még szuperszonikus repülőgépük sem, nemhogy olyan repülő alkalmatosság, ami képes lett volna másodpercek alatt a fény sebességével, eltűnni a semmibe. Márpedig ezt az is igazolja, hogy azóta sincs ilyen járművünk. Az, hogy láttam, az viszont igaz lehet, különben, hogyan emlékeznék rá, bár megvallom őszintén, hogy azt sem értem, hogy egyáltalán miért emlékszem rá, hiszen nem tudtam mi lehet, azt hittem repülőgép, miért maradt meg ilyen elevenen az emlékezetemben? Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-07 09:48:32

válasz oroszlán (2012-12-06 17:12:14) üzenetére
Kedves Ica!
Nem volt semmi sértő a hozzászólásodban, dehogyis, nagyon örültem neki.
Azt hiszem Patyolat nem Neked szánta sorait, mert Juditot szólította meg, de ezt majd ő lerendezi...

Hogy valójában mit láttam, azt magam sem tudom, s az elmúlt 50 év sem adott rá érdemleges választ. Azt, hogy édesanyám reakcióján meghatódtál, azt külön köszönöm, valójában a leginkább az késztetett a fentiek megírására, hogy valami módon emléket állítsak ennek a történetnek s vele együtt drága szüleimnek is.
Köszönöm, hogy olvastad, és kedves soraidat is hálásan köszönöm!
Szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6227
Időpont: 2012-12-07 00:23:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Patyolat!
Én nem értek a processzorokhoz, nem vagyok műszaki ember, csak az íráshoz mondtam el a véleményem.
Kedves Ida!
Nem hiszem hogy sértő lett volna a h. sz.-om, nem volt szándékomban kedves Ida. Nem kérdőjeleztem meg írásod valódiságát. Az hatott meg, ahogy Édesanyád féltett, ezért írtam írásodhoz.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-06 21:27:12

válasz szusi (2012-12-05 18:21:30) üzenetére

Örülök, hogy leírtad azt, ami eszedbe jutott írásomról, szusi. Bizonyára teljesen egyén függő ez az emlékezés dolog. Amikor mi áttelepültünk Magyarországra, a lányom alig négy éves volt. Kicsit irigykedtem rá, hogy neki a legkönnyebb, mert ő nem fog emlékezni a régi otthonra.
Aztán a legnagyobb meglepetésemre, ő nosztalgiázik a legtöbbet, s olyan pontosan leírja, hogy mi, hol volt a házban, az udvaron a homokozó, vagy a szomorúfűz alatt, ahogyan a pázsiton játszik... Most 25 éves, meresztgetem a szemem eleget, hogy mi mindenre emlékszik...
Ezúttal én is megosztottam Veled, hogy mi jutott eszembe soraidról...
Köszönöm, hogy olvastál.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-06 20:26:34

válasz Selanne (2012-12-05 13:23:25) üzenetére

Örülök, hogy tetszett, Marietta!
Hogy mennyire volt rendkívüli, azt akkor fel sem fogtam, hiszen azt hittem repülőgép. Csak az eltűnése, az volt talán feltűnő, s az ragadt meg bennem mélyen... Mint a mesében, talán azért hiszek még ma is a mesékben.:)
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2012-12-06 19:08:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves András!

Azt nem tudom, hogy "oroszlán" mit szól a válaszodhoz, de én köszönöm. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2012-12-06 17:29:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nagyon érdekes volt az írásod! Az UFO észlelésekről már annyi mindent olvastam, láttam, hallottam, hogy már teljesen elbizonytalanodtam abban, amit régebben hittem erről. Eleinte azt gondoltam, hogy ezek fura formájú kémrepülőgépek, amiket a hidegháborúban egymás területe fölé küldözgetnek, miközben tagadják a létezésüket.
Aztán később lehetett hallani róla, hogy Amerikában nagy titokban begyűjtöttek egy lezuhant UFO-t. Akkor azon gondolkodtam, hogy ez most a sajátjuk volt, vagy valaki másé...
Az UFO begyűjtés után néhány évvel kezdtem arra gondolni, hogy egy akkora ugrás következett be a technikai fejlődésben /robotika, számítástechnika és társaik/, hogy mégis talán földön kívüli lehetett a begyűjtött UFO, és onnan jöttek a technikai fejlődés ötletei, hogy rájöttek néhány dologra, amit benne találtak. Most, hogy olvastalak Téged, inkább az utóbbira hajlok.:)
Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6227
Időpont: 2012-12-06 17:12:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gördülékeny és izgalmas volt az írásod, mert először én sem hittem el. De ki tudja a gyermeki képzelet, a fantázia és a valóság között mi a híd? Drága édesanyád féltése még mai nap is megható.
Szeretettel olvastalak: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-05 22:14:38

válasz Bödön (2012-12-05 08:55:07) üzenetére

Igazad van, Bödön! Abban az időben különösen hittem a Piroskában és farkasban. Egyetlen könyvem volt, gyönyörű képes könyv, a Piroska és a farkas. Szüleim már nagyon unhatták, de nekem megunhatatlan volt... Ez óriási... világosságot gyújtottál a fejemben. Megfejtettem valamit, amiről azt hittem örök titok marad (nem az UFO-t), valami mást. Írtam róla egy kis novellát, most nem árulom el, majd abból megtudod, hamarosan feltöltöm.

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-05 22:02:22

Szia Patyolat!

Megnéztem a fotókat azokról a szerkezetekről, nem ismertem rájuk. Különben nem hiszem, hogy azok a hitleri szerkentyűk még az ötvenes évek végén röpködtek volna. Kizártnak tartom.
Azt viszont nem értem, miért írod, hogy jobb ha nem írsz semmit... Hát hiszen, éppen azért írtam meg a történetet, hogy segítséget kapjak, hogy fény derüljön a titokra, mit is láthattam valójában, s vajon miért maradt meg olyan élénken az emlékezetemben.
Köszönöm, hogy olvastad, Gondolati szabadság katonája!

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2706
Időpont: 2012-12-05 18:21:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ida, mindig irigyeltem azokat az emberkéket, akik 3-4 éves korukból is őriznek emlékeket, mert konkrétumokra én csak általános iskolás koromból emlékszem, sajna, abból is csak kevéskére. Mikor volt általános iskolás osztálytalálkozónk hiába kérdezgették, hogy emlékszel erre vagy arra? Sajnos nem emlékeztem. Láttam a hitetlenséget a szemükben, de hát, ez van.
Bocsánat, hogy írásodról a saját "emlékezetlenségem" jutott az eszembe.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-05 15:22:01

válasz Istefan (2012-12-04 23:59:06) üzenetére
Szia István!
Semmilyen hitemben nem rendítesz meg, merthogy nincsen amiben megrendíthetnél. Nem tudom mit láttam, s az elmúlt öt évtized sem adott rá magyarázatot. Azért is írtam meg, hogy talán kapok tippeket, mi is lehetett az. Azt nem hiszem, hogy meteorológiai, vagy akár hőlég ballon volt, mert az édesanyámnak is látnia kellett volna. Az érdekessége az a dolognak, hogy a fény sebességével eltűnt pillanatok alatt, így történhetett, hogy más nem is láthatta, rajtam kívül. Nem mondom, hogy nagyon kutattam utána, annyira azért nem izgatott a dolog, de néhányszor felmerült bennem, hogy vajon mi volt az, amire öt évtized alatt sem találtam
érdemleges választ. Így hát, megírtam. Neked meg köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-05 15:10:35

válasz Finta Kata (2012-12-04 18:57:47) üzenetére
Kedves Kata!
Nem volt ennek túl nagy jelentősége addig, amíg felnőttként nem találtam szembe magam a fotóval, amin felismertem, hogy ez volt az, amit láttam kisgyerekként. Az egészben az a különös, hogy az eltelt öt évtized alatt sem találtam rá magyarázatot, hogy valójában mi is volt az. A különös az egészben az, hogy édesanyám nem látott, nem hallott semmit, pedig csak néhány száz méter választott el bennünket egymástól, s nem volt semmi, ami eltakarta volna a szeme elől. Csak arra tudok gondolni, így ennyi év után, hogy csak úgy történhetett, hogy édesanyám más irányba kezdett keresni, s mire visszaszóltam neki, s ő abba az irányba nézett, akkorra az a repülő alkalmatosság eltűnt. S vajon hogyan tűnhetett el, ha nem a fény sebességével?... Ez már valószínűleg örökre nyitott kérdés marad.:)
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel, Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2012-12-05 13:23:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Bármit láttál is, szerencsés vagy:-) Én szeretem kémlelni az eget, vágyom is, hogy láthassak valami rendkívülit, de egyelőre elkerül. mindenesetre izgi lehetett. Tetszett az írás.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2012-12-05 08:55:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elmegy a diskurzus abba az irányba, h vannak-e ufók (földönkívüli lények) vagy nincsenek? Ida írása nem erről szól. Hanem arról, h egy kislány, mit látott (vagy vélt látni) s ez milyen érzéseket keltett benne. Abszolút hiteles, jó írás, függetlenül attól, vannak-e ufók vagy nincsenek. Beszélő farkasok sincsenek, s mi mégis "elhisszük" Piroska és a farkas történetét. Üdv. én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2012-12-04 23:59:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Helló Ida!
Én is láttam hasonlót gyerekkoromban, sőt a darabjait is megtaláltuk a haverokkal. Kitűnő parittyát lehetett készíteni az elrobbant meteorológiai ballonokból, melyeket hajdanán eregettek fel különböző mérések céljából. Habár meglehet, te egy igazi repülő tányért láttál, én senkit nem akarok megrendíteni hitében! Szeretettel: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-12-04 18:57:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Bizony, abban az időben nagyon sok írás, történet keringett az UFÓK-ról. Amerikában pedig óriási építményeket és titkos helyeket létesítettek ezek kutatására. Sokan csak fölényesen legyintenek, de a történetek közt több is, annyira hihatőnek tűnt. S méiért ne lehetne más égitesteken, ma még ismeretlen bolygókon is élet? Sok mindenre nem derült még fény, s addig inkább kitaláltnak minősítik. S annyi minden ismerős ma számunkra, ami néhány évtizede is hihetetlennek bizonyult. Miért ne lehetne? Én azok között vagyok, akik hisznek benne! Középkori szokás valamit állítani, ami általunk még nem ismert. A történelem tanú rá.
Jó volt olvasni a legújabb gyermekkori emlékedről.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-12-04 16:53:53

válasz Bödön (2012-12-04 08:36:50) üzenetére
Hogy vannak-e földönkívüli lények? Azt ma még tényként nem könyvelhetjük el, hiszen a tudósok folyamatosan kutatnak, viszont biztosat még nem tudnak állítani. Bár, az ember még nem jutott el másik naprendszerbe, így tehát azt sem állíthatjuk 100%-os biztonsággal, hogy nincs. UFO-t, (azonosítatlan repülő objektum) viszont már sokan láttak, látni véltek, viszont az USA-ban találtak is egy lezuhant UFO-t (talán a 70-es években). Én magam sem tudom, hogy mi az amit elhihetek gyermeki önmagamnak, viszont láttam valamit, amit azóta nem láttam, s ha nem UFO volt, akkor mégis mi, hiszen az embereknek azóta, az 50 év eltelte óta sincs olyan járművük, ami csak úgy áll a fejünk felett, majd a fény sebességével eltűnik a végtelenbe pillanatok alatt. Tehát, ezen is csak elmélkedhetünk, ugyanúgy, mint a túlvilági életen, amiről semmi biztosat nem tudhatunk, éppen úgy, mint a földönkívüli életről.
Köszönöm, hogy olvastad. Üdv. Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2012-12-04 08:36:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez a téma mindig megmozgatta az emberek fantáziáját. De vannak-e, lehetnek-e valóban ufók, ill. földönkívüli lények. A matematikus, a fizikus és a csillagász azt mondja erre: csaknem kizárt az időparadoxon miatt. Annak az esélye ugyanis, hogy a "végtelen" időben és térben egyidejűleg létezzen akár csak két objektum, amelyen értelmes élet alakult ki, -a nullával egyenlő. De a novella azért jó! Üdv. én

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szivárvány alatt 9/9 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)