Gondolatok egy képről

A tetőre érve mindhárman sípolva kapkodtuk a levegőt. Tamás a százötven kilójával jobban mint bárki. Nem csoda, hiszen ez a teljesítmény számára egyben kihívás is. Az Atya így "civilben", a végére - pestiesen szólva - nálam is fittebbnek mutatkozott. Különben ö, mint bennszülött, kezdeményezte, hogy a kocsimat hagyjuk a városban és élvezzük a gyalogtúra örömeit. Azért kíváncsi lettem volna, hogy reverendában miként teljesítene. A néhai vár romjai között, fényképezkedő turisták hemzsegtek. Idegenvezetőik többnyire a ma még élő kelet-európai nemzetek nyelvein, megszállottan magyarázzák - a látogatók szájíze szerint - az egykori vár történetét.
Én imádok fényképezni. Két gép is van nálam. Egy színessel betöltött Minoltát és egy 1932-es, eredeti Kodakot cipelek magammal. Ez utóbbit speciális fekete-fehér filmmel.
Elbűvölnek ezek az ócskaságok. Máskülönben ez a legutolsó szerzeményem, amit ma szeretnék kipróbálni. Legjobban a tájakat szeretem lencsevégre kapni. Egy bástya tövében - jónak tűnő világos háttérrel - színesben lefotózom Tamást az Atyával. Amolyan huszonegyedik századi Stan és Pan variáció sikeredhet belőle.
Tamás a fotózást követően, mohón innivaló után érdeklődik. Tényleg nagyon meleg van. Minden izzik a gyilkos nyári napsugaraktól. A magaslat ezen szöglete hátat fordít a verőfénynek. Mégis a fény dominál a kusza felhőpamacsok dacára. Tamás elégedetlen és szomjas.
- Most még a vizet is meginnám - mondja rekedt szomjhalál hangon,- pedig köztudott hogy azok a mocsok halak a vízben kefélnek. Az Atya, - mint az egy valamire való atyától elvárható - e megjegyzést mintha meg sem hallotta volna. Valami klassz, első - világháborús távcsővel pásztázza a tájat. Én is a tájat akartam fényképezni. Szerencsémre ekkor - a romos vár tövéből - siklórepülősök rugaszkodtak el. A fényviszonyok kitűnőek. Az egyiket, ezt a Benetton-zöld színűt nem sikerült induláskor lencsevégre kapnom. A képemen csak távolodva látszik. De így is nagyszerű, mert bizonyára némi dinamikát csempészek a látványba. Főleg ha jól állítottam be, a számomra eddig szokatlan amerikai objektívet. Sajnálom, hogy induláskor közelről nem sikerült lekapnom. Sosem láttam még addig testközelből induló siklóernyőst. Volt benne valami titokzatos és félelmetes. Ez az óriási Benetton zöld, léggel bélelt paplan, alatta az izgága szakállas szervdonor-jelölt. Ő biztosan élvezi a repülést. Én félnék! Életem során többször kényszerültem repülni. Rövidebb távokon ilyenkor igyekeztem meditálni. Bebeszéltem magamnak hogy valami kényelmes földi járgányon utazok. Pedig, állítólag a közlekedési statisztikák szerint a földi balesetek a nyerők. Ha interkontinentális járatokon több órát kényszerültem elszenvedni, a légikisasszonyoknak nem kellet engem sokat unszolniuk, hogy elfogadjak minden olyan italt, ami az agysejtjeimet hatékonyan rombolja.
Tovább kattintgattam a gépeimet. Lenyűgözött ez a táj. Közben megfelelő pozitúrát kerestem, hogy magát a romos várat teljességében lefényképezhessem. Látni véltem az Atyát az isonzói távcsövével, hogyan pásztázza körbe az egész környéket. Ezt szabad szemmel és a gépemmel magam is megtehettem, csak felvételt nem volt ajánlatos készíteni így, a káprázattal szemben, fényviszonyokkal dacolva. Az Atya láthatóan élvezte a város felett viruló szőlő dombokat és az alant elterülő néhai jobb időket is megélt bácskai város látványát. Csak részben láthatta állandó "munkahelyét", egy bármely világvárosba beillő katedrálist, amelynek mozaik ablakaiban a múlt századi, jómódú ,hálás, sváb gazdák adományaiból,ott díszeleg üvegmetszetben a magyar szent korona. Sajnos, a csodálatos kukkerén nem láthatja a magyar híveket sem, akik már csekély létszámban, csak az imát mormogják el helyesen az anyanyelvükön. Ezek adatait már akár fejben is meg tudja jegyezni, annyira kevesen vannak .Nem láthatja Tamást, aki felfedezett egy szolid italkimérést. Nem láthatja azt az első látásra rendkívül csinos vörösre festett hajú nőt sem,aki az alanti parkolóban az én kocsim mellé parkol. Én sem tudhattam, hogy ez a nő, a következő másfél évben markánsan befolyásolja majd e földi életem.