Sommers Ende

Nun, da der Sommer sanft zu Ende geht
und mit ihm auch der goldnen Felder Wogen.
Der Früchte Pracht bereit zur Ernte steht,
sind Vögel schon nach Süden weggezogen.

Ermattet sinkt die Zeit der Sonnenuhren,
und Abendschatten weiten Länge aus.
Es zeigen sich des Frühherbsts erste Spuren.
Das Weinlaub flammt in Röte auf am Haus.

Der Morgen, der im Nebeldunst erwacht,
erwartet kühl der Sonne warmes Strahlen,
die sich verspätet auf den Weg jetzt macht,
die Landschaft zart und lieblich zu bemalen.

Der Sommer mag uns so Adieu nun sagen
schenkt uns die Milde der Septembertage.
_________________________________________


Vége a nyárnak

Most, hogy szelíden eloson a nyár,
mezők hullámzó aranya tart véle,
sok ízletes gyümölcs szüretre vár,
s a madarak már elrepültek délre.

Bágyadt a nap, süt egyre fukarabban,
az esti árnyak nyúlnak még tovább;
a korai ősz mindenütt nyomokban,
vadszőlő festi rőtre ház falát.

A reggel ébred párás köd felett,
s a melengető sugarakat várja,
de útra kélni a nap nem siet,
hogy fényével a tájat bepingálja.

Viszlát! - így szól a nyár, s ránk hagyja végképp
a szeptemberi napok enyheségét.

______________________________________________