Ülök a szobámban,a zenét hallgatom
Sirni volna kedvem a szeretett dallamon.
Eszemben ott jár az a szikrázón szép este,
Mikor ajkam a tiedet oly forron kereste.

Hallgasd most,édes,a te számod hallgatom
Tudod ,melyet mondtad ,szeretel oly nagyon.
A könny lassan lefut szomorú arcomon
Hadd folyon ,nem számit ,ha bánatom kiadom.

Elfog az érzés ,hogy itt vagy megint velem,
Átölelsz csendesen s megfogod a kezem.
A szemed szikrázó estcsillag az éjjben,
Mely mindig nekem ragyog odafent az égen.

A szám lejárt s a fejemet felkapom.
Az egész nem egyéb csupán egyszép álom.
A valóság súlya nagyot nyom vállamon.
Messze vagy ,oly messze s hiányzol , csillagom!