HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ValerieFeltöltés dátuma: 2013-02-12

Molnárka

Mindannyian így hívtuk: Molnárka. Ő volt a kicsi, a dédelgetni való, a folyton ágyban fekvő örök gyerek, hosszú, vézna testtel. Haja kuszán csúszkált a párnán, szemei messzi révedve ragyogtak, sápadt, vékony arcán gyakran ragadt a tekintetem.
Azt mesélték, szülés közben "baj érte", így lett ilyenné, de mi már így szerettük.

Néném szemét akkoriban sokszor láttam fényleni, és jól ismertem, mit rejt mindannyiunk elől, amikor hirtelen elfordul, és sebtiben törölközik. S mintha mi sem történt volna, a következő pillanatban már mosolygott, gyengéden átölelte, felhúzta a lányka testét, hogy megetesse, egyetlen mozdulatán sem látszott, nyűg lenne számára bármi is.
... és Molnárka gagyogott, válaszolt, csak a nénémnek kivehetően, ha meg nem tetszett valami, hát nyöszörgött, hadonászott, néha sírt is. Ilyenkor bennünket, kíváncsi gyerekeket, kiparancsolt, menjünk játszani. Akartuk is, nem is, de nem mertünk ellenkezni.
A nagy játszhatnékot mégis áttörte a zokogása, elcsukló hangja, ahogy kérleli az Istent, tegyen valamit, gyógyítsa meg a gyerekét vagy vegye el...
Néha közénk telepedett, mint valami tyúkanyó, és elmesélte, Marika átkarolta a nyakát, magához húzta, valamit elnyújtva belesikongott a fülébe, és hagyta, hogy felemelje, és szófogadóan belepisilt a bilijébe.
Emlékszem, amikor gyönyörű lányosan felöltöztette, fehér szalagot kötött a fekete, fonott hajába, és mi körbeültük, megdicsértük, mennyire szép. Csukladozva nevetett, a takaróhoz csapkodta a karját, s mikor közelebb hajoltunk hozzá, esetlenül végigsimította az arcunkat.
Molnárkának mindent szabad volt.
Ma is jól emlékszem a képre, ami már a kórházban készült róla. Oldalra hajtott fejjel mosolygott, valahogy úgy, mint mikor körbeülve örültük. Folyton vártam, mikor hozzák már haza, de hiába. Túl kicsinek tartottak, hogy elmondják, sosem látom viszont. Nem tudhattam, mikor temették, csak azt, hogy a szegényes vaságy, amin feküdt, árválkodott nélküle.

http://www.youtube.com/watch?v=SPFELw83vR4

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-08-12 14:09:59

válasz Artúr (2013-08-09 01:06:13) üzenetére
Szia Artúr!

Való igaz, a szöveg tagolása épp olyan fontos, mint a mondanivaló. Amit a sorokba írtam, valóban súlyos valóságot takarnak, olyat, amilyennel rengetegszer találkoztam.
Talán épp ezért nem "tudom" taglalni, elnyújtani a lényeget, mert a valahol mégiscsak életdráma úgy éreztem, nem tűrné el a szócsűrés-csavarást. Nyilvánvaló, marad hiányérzet az olvasóban, de tán mégsem, mert ha nem is ebben a formában, de más, hasonló életmegnyilvánulásban már volt részük. Az emberi képzeleterő egyébként is csodálatos, és a számára hiányos foltokat képes rövid időn belül behelyettesíteni, ezért mond ez a történet mindenkinek kicsivel mást és mást.
Örülök, hogy számodra mégis meggyőző volt, amit közölni akartam.

Val'
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2013-08-09 01:06:13

Szia!

Mivel rövid prózáról van szó, a váltásoknál jobban széthúznám a szöveget. Helyet hagynék, hogy sóhajthasson az olvasó. Meg is fogja tenni, mert súlyos mondatokat írtál. Nem tudom, nem túl rövid-e? Nem tudom, lehet-e még hozzátenni. No, nem sokat, mert attól giccsessé válna. Esetleg közhelyes figyelemfelkeltéssé. Azt hiszem, így jó, ahogy van.
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-16 09:22:51

válasz Jega (2013-02-15 22:15:29) üzenetére
Az élet történetei valahol ilyenek, kedves Jega!

A te Molnárkád története is megér sok "misét", s mert mindegyik ilyesfajta lét egyedi vagy az volt, kérnék valamit tőled! A képesség, amivel bírsz, a segítségedre lesz, hogy megírd a te életképedet erről. Tedd meg! Sződd bele a saját gondolataidat, mártsd bele az ujjaidat a képzeletbe és hozd ide, nekünk! Kell az érték.

Köszönöm:

Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-16 09:15:23

válasz Kankalin (2013-02-15 19:52:41) üzenetére
Szia Kankalin! :)

Hát nem tudod, hogy én "szabad" ember vagyok? :))) Olyan, mint hajdani nagybátyám, aki a zsellérföld szabadságát akarta még elemi iskolás korában is sokáig. Közel volt az ablakpárkány, sütött nap, a jóidő incselkedett, a madarak füttyét meg viszonozni kellett, hát felült a pad tetejire, aztán gondolt egyet, és kilépett az ablakon. A tanár hiába mondta - "Matyikám", nem a zsellérföldön vagy" - már csak a szavak érték utol, azok csak később hatottak. :)))
... de erről majd írok. :)))
Köszönöm, amiért mellettem ... és ha majd megismersz, megtudod, hogy visszaszerzem a "tollam" :)

Szeretettel: Val'
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-02-15 22:15:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megható történet. Tavaly nyáron temették a mi "Molnárkánkat", a szomszéd fiút, akit ugyan az édesapja megtanított járni ötéves korára, de beszélni nem tudott, csak egyetlen szót mondott ki: apa. Negyvenöt éves koráig élt családja körében,nagy szeretetben. Édesapja halála után egy évre ő is elment.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6890
Időpont: 2013-02-15 19:52:41

Szia Val! :)
Szomorú vagyok. Nem csak Molnárka története miatt, hanem azért, mert törölted azokat az írásokat, amelyek igazi irodalmi értékkel bírtak. Ez a szösszenet megkapó, megrendítő, jól szerkesztett, de "tucat". Átéltem, megcsavargatta a szívem, a mellékelt zene is térítgetett, belém is sajdult. Az egyéniséged, a lelked világosan megmutatkozik a sorok között, de ennél sokkal több rejtőzik benned. Éppen annyival több, mint amit kiradíroztál. Kár volt.
Senki nem írt itt hozzád hasonlót, egészen egyedi volt a stílusod. Most is az, csak elkevertek. Kérlek, gondold át! Ezt barátilag, és a legnagyobb jóindulattal javasolom.
Ez itt a munkád, amiben egészen páratlan vagy. Amaz pedig az író volt, aki őseink nyomdokán alkotott. Sajnálom, hogy más nem vette észre azt, amit én. Jól tudom, hogy nem könvben való megjelenésre vágysz. :)
Utálom magam azért, hogy nem tudom elég határozottan elmondani: amit töröltél, az volt az igazi érték.
Sok-sok szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 20:48:18

válasz Susanne (2013-02-13 21:02:02) üzenetére
Tudom jól, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, ami azóta is követ, még akkor is, ha mélyen belül helyet csináltam neki. Sosem nyughat ...

Jó "szolgálni az írást" így, egyszerűen.

Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel: Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 20:47:39

válasz Istefan (2013-02-13 20:59:26) üzenetére
Csak tényt, csak ami történt, és ahogy én láttam ...
Ez is én vagyok.

Üdvözöllek: Valerie

Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 20:47:06

válasz Selanne (2013-02-13 18:28:26) üzenetére
A rohanásban nem baj, ha kicsit megállunk, és időt hagyunk magunknak, hogy elhiggyük, másnak sem könnyebb.

Szeretettel:

Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 20:46:33

Tartottam tőle, ha bármi felesleges jelzőt, agyonnyűtt szót beleírok, kicsikével is másabbat, mint érzek, oda az egész!
Mégis igaz lenne, hogy valamire való irományt az élet ró a mi ujjunkkal?!
Eszköz vagyok, és talán nem csapnivaló.

Köszönöm.

Valerie

Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 19:06:10

válasz Millali (2013-02-13 17:49:50) üzenetére
Szia Millali!

Nem tévedek tán nagyot, ha ha azt írom, az élet időnként "fájdalmasan" szép a maga változatos megnyilvánulásaiban.
Nem tudhatom, hogy Ő, aki nem tudott járni, és úgy beszélni, mint mi, akik körülugráltuk és hangoskodtunk, hogyan érzett, amikor erre vágyott. Nem tudhatom, mennyire sérült lélekkel bírt, amikor olyankor sírt, amikor mi mosolyogtunk, és akkor nevetett, amikor mi hallgattunk.
Nehéz megítélni, és én ehhez nem voltam akkor sem elég okos, talán most sem.
Örülök a véleményednek.

Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2013-02-14 19:00:42

válasz Bödön (2013-02-13 16:52:21) üzenetére
Azt mondják, azoknak a nehezebb, akik "itt" maradnak. Így igaz. Gyerekfejjel sem volt könnyű elfogadni, hogy aki egyik nap volt, másik nap miért nincs.
Nem tudom, mit érezhetett szegény sokszor, de az arca sokat mesélt. :(

Köszönöm az empátiád.

Valerie
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5711
Időpont: 2013-02-13 21:02:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett az írás, sajnos sokunk életében megjelenik egy-egy "Molnárka".
Szép alkotás, ha még fájdalmas és szomorú...
szeretettel: Susanne
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1653
Időpont: 2013-02-13 20:59:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az írás jó, kár hogy ilyen szomorú! Üdv. István
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2013-02-13 18:28:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Hm... ilyenkor sóhajtok egy nagyot, és megáll a kezem.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2123
Időpont: 2013-02-13 17:49:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Valerie!

Minden tőrdöfés ellenére, azért mégiscsak csodaszép és megismételhetetlen az élet. Úgy gondolom, hogy Molnárka is így érezte.
Megindító írás egy küzdelmes sorsról.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2013-02-13 16:52:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szegény kis Molnárkát én is megsirattam! Nehéz lehetett mindannyiótoknak! De ott fenn Isten gondját viseli! Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az alkony árján... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)