HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2013-02-16

A próba (befejező rész)

Az ébredés

A reggeli napfény nem vidított fel senkit, a madarak tolakodó kíváncsisága sem váltott ki nevetést senkiből. Dávid morcosan dugta ki a fejét a fénybe, Helén fel sem kelt. A fiú egyedül rúgta a port a sziklákig, még a madarak is csodálkozó engedékenységgel tűrték a tojásrablást. Várt valami csodára, váratlan eseményre, akármire, csak ez az áldatlan állapot változzon. Szíve szerint a lány vetélésének örült volna a legjobban. Rettegett a gyermektől, a születéstől, hisz fogalmuk sem volt a velejáró teendőkről, de ha lett is volna, itt nem voltak meg hozzá a feltételek. Se meleg víz, se egy lepedő, egy átkozott kés sincs, amivel elvágnák a köldökzsinórt. Nincsenek ruhák, nincs pelenka, ha elapadna az anyatej nincs mivel pótolni. Ha megbetegedne, fogalmuk sem lenne a teendőkről. Ha mégis, és valami csoda folytán sikerülne felnevelni, akkor a boldogtalanság és a magány lenne az öröksége.
Csak nézett maga elé, minden porcikája a halál ellen tiltakozott, várt egy jelre, a lányra, hogy elinduljon, és akkor követi, nem hagyja elmenni egyedül. Együtt jöttek, a halálba is együtt mennek. Nekik ez lett megírva a sors könyvében.
Kiűzettünk a földi paradicsomból, egy idegen világba, ahol vergődünk, mint parton a hal. Próba? Milyen próba ez, ahol nincsenek eszközeink a megtelepedéshez. Nincs semmink, ami eligazítana, az évezredek, a civilizált világ elsorvasztott minden alapvető képességet az életben maradáshoz bennünk. Mi is elmegyünk a halálba a többi szerencsétlen után. Egyszer majd valamikor, talán egy millió év evolúciója során, itt is kifejlődik az ember, és sok-sok ezer év után képes lesz majd a maga civilizációját létrehozni, szép lassan. Ők majd képesek lesznek itt élni, de nekünk az idegeneknek halni kell, mert visszafejlődni már mi soha nem tudunk. Szeme a messzeségbe tévedt, minden, amit látott, riasztotta, már tudta, hogy hiába igyekszik, ez a világ számára elfogadhatatlan.
Helén semmit sem érzékelt a fiú vívódásaiból, befelé fordult, lélekben is. Feküdt naphosszat a hálóhelyükön, a félhomályban és otthon járt gondolatban, ha ébren volt, álmában, ha aludt. Nem is akart felébredni, ebbe a világba. A baba sem foglalkoztatta, úgy tett, mintha nem lenne, mert ha rá gondolt, iszonyatos lelki fájdalmat érzett. Gyűlölte és gyilkosnak érezte magát. Lelkierőt gyűjtött, hogy képes legyen a tettre, mely ellen még tiltakozott a teste. A halál eddig egy távoli valami volt, és nem foglalkoztatta. Szeretett volna örökre elaludni és ezzel minden megoldódna. Ekkor Dávidra gondolt, fájt itt hagyni, szegény mi lesz vele ebben a nagy magányban. Együtt kell megtenni, csak az a zuhanás ne lenne, attól félt, a mélységtől is, mert látja maga előtt a fortyogó vörös lávát. Össze kell szednie magát, minden erejét. Meg kell tenni. Istenem, mikor lesz hozzá elég erőm! Ó Istenem!
A napok teltek, Helén csak feküdt. Dávid könyörgött, hogy igyon, vagy egyen egy pár falatot, de a lány felé sem fordult. Megpróbálta erővel megitatni, de nem sikerült. Ült a lány mellett és nézte haldoklását. Egy reggel merev tekintettel bámulta a falat, a teste hideg volt.
Dávid kirohant, lerogyott a földre és keservesen zokogott. Napokig sírt, és amikor már nem volt könnye elindult. Átmászott a sziklás hegyen, a szakadék szélére ért, körülnézett. Milyen szép ez a bolygó, és gazdag. Ha egyszer emberlakta lesz, csodálatos világot fognak itt teremteni, azonban néhány ezer év után ezt is szemétdombbá fogják tenni, mint a Földet.
A lányra gondolt, akinek a csontjai örökre itt őrzi majd az emléküket. A próba nem sikerült, mert eleve kudarcra volt ítélve. Becsukta a szemét és mélybe vetette magát.
Hatalmas rúgással ébredt fel, hajnalodott. A vihar elvonult, csend volt és félhomály. Helénre nézett, békésen szuszogott mellette. Hihetetlen boldogságot és örömet érzett. Leosont a földszintre vizet inni, a folyóson megállt, a tekintete a vén tükröt kereste, az a helyén állt. A nappaliban Helén mamája halkan hortyogott, úgy aludt el felöltözve a kanapén. A z asztalon újság, Vastagon szedett főcím az elején, elindult az első űrhajó a Marsra, nyolc emberrel a fedélzetén, akik már soha nem térhetnek vissza Földre. Kétezer-harminc, július havának utolsó vasárnapjára virradt meg a nap azon a reggelen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2013-02-19 14:51:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Jó volt olvasni, a történetedben sok olyan dologra is leltem ami nagyon emberi. Tetszett!
szeretettel-panka
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-02-18 16:24:55

Köszönöm nektek, hogy végig követtétek ezt a fantázia történetet, mely a valóságban soha nem eshetne meg. Az írásommal szerettem volna rávilágítani arra hogy az ember a sok ezeréves civilizáció során annyira megváltozott,, hogy képtelen a semmiből újra teremteni a számára élhető világot, és nem is képes már élni a civilizáció vívmánya és segítsége nélkül. Sokszor olvashatunk arról, hogy a lelakott, kirabolt Földünket majdan elhagyja az emberiség maradványa és egy új élhető planétára költözik, hát számomra ez sz egyenlő a lehetetlennel, de az is igaz, hogy nem tudhatom, hogy mi lesz, és milyen lesz ezer év múlva az emberiség. Lehetett volna még csűrni csavarni a történetet, de azt túlzásnak tartottam, ez csak én véleményem. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2124
Időpont: 2013-02-18 16:10:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Jega!

Jó volt végigolvasni ezt a történetet. A befejezést is nagyon humánusan oldottad meg. A próba ugyan nem sikerült, de az ember az álmait nem kudarcként éli meg. Köszönöm ,hogy olvashattam, és így bizonyosságot szerezhettem a szárnyaló fantáziádról.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6084
Időpont: 2013-02-18 15:45:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Már megijedtem, kedves Ibolya, hogy kinyírod őket.:(

Végül nagyon jól oldottad meg a zárást, hiszen csak álom volt.
Azt, azért hiányolom, hogy a fiú nem törte darabokra a tükröt.:) Vagy talán ez még esély lehet arra, hogy folytasd a történetet és valóban eljussanak arra a bolygóra?
No, bárhogy döntesz is, nekem élmény volt ott járni az idegen bolygón, és nagyon ötletesen, és jól írtad meg ezt a fantasy-művedet. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2013-02-17 12:45:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Sajnálom, kedves Ibolya, hogy a történetednek elvarrta a szálát. Bár? Van lehetőség egyszer kinyitni, érdemes lenne folytatni a szülés után, és azért találkoznának valakikkel ott... No, elég Marietta:-)))

Köszönöm, az élményt!

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)