HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44956

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-02-17

Meleg tigris a fehér hóban

Július havában holdtöltétől holdfogyásig felengedett a jégpáncél a Jaaén, és a szabaddá vált vízen dörgő robajjal feljöttek a fehér emberek óriási, fekete úszó fatörzsei. Kovakövet, öngyújtót, lábasokat, késeket, szerszámokat hoztak, sok lőszert, és olaj-félét a lámpákba. Miután kitették ezeket a dolgokat a partra, a kisebb fatörzseken behordták az állatbőröket, leölt madarakat és a koent, a színes köveket, amit a jég alól kapartunk ki nekik. A nagyobb fatörzseket Hajaook-nak nevezték, a kisebbeknek a neve sonaak volt az ő nyelvükön. Nem maradtak sokáig, alig, hogy elkészültek, már fel is kerekedtek, és ugyanolyan robajjal, ahogy jöttek, elmentek. Visszamentek arra, amerre a Nap állt a reggel és az este között útjának felén. Amerre az óriási erdőségek elterülnek.

A forró napsütés lekényszerítette rólunk a szőrmeruhákat, s egyszerre csak azt vettük észre, hogy anyaszült pőrén állunk a Jaae partján a jégpáncél alól kikandikáló vastag, puha zuzmó-szőnyegen. Aakimee, és Conote berohantak a vízbe, lubickoltak, csapkodtak, sikongattak. Integettek, hogy menjek be én is. A folyó hideg volt, a sekélyes helyeken kásás, darabokban úszkált felszínén a jég. Áttüzesedett testünk egykettőre lehűlt fürdőzés közben, s akkor kimásztunk a mohára megszáradni és felmelegedni. Lefeküdtünk egymás mellé, egy tenyérnyi zöld helyre. Izgultam és féltem, mi lesz most? Még soha nem láttam. Aakimeét és Conotét meztelenül, és ők se láttak még engem. Annyira sápadtak, sárgák voltunk mindhárman, hogy az egyenesen rémes! De nem történt semmi különös. Minden ugyanúgy zajlott, ahogy éjszakánként a jute sötétjében a bőrök alatt, Aakimee szolgált Conote-nak, aztán szolgált nekem is. Fura volt végignézni, s fura volt, hogy Conote végig nézi, hogy a felesége ő utána nekem szolgál. Rég óta együtt voltak, s én is elég rég óta voltam velük. Jó barátok voltunk, s jó vadászok. Egyforma pontosan lőttünk szarvasra, fókára, őzre, rókára, medvére, farkasra, vadlúdra. Ám Aakimee sokkal hosszabban, és odaadóbban szolgált nekem, mint Conote-nak, pedig Conote a férje volt.

Jól kihasználtuk a rövid nyarat. Vadásztunk, halásztunk. Hordalékfát gyűjtöttünk a tüzeléshez. Kiástuk a zuzmó alól a csigákat, kukacokat. Találtunk eece-t is, abból is gyűjtöttünk egy csomót. Olyan meleg nap már nem akadt több azon a nyáron, mint, ami akkor volt, amikor a fehér emberek feljöttek a robajló fatörzseken, így nem fürödtünk többet meztelenül a Jaaéban, de éjszaka, a lobogó tűz mellett kibújtunk a bőrökből. Aakime minden este kötelességszerűen szolgált Conote-nak, aztán nagy lelkesedéssel nekem. Conote-ot egy idő után már nem érdekelte, elaludt, amikor ráfeküdtem a feleségére, vagy elfordította a fejét. Minden éjszaka ez volt, egészen addig, amíg meg nem jött Aakimee havi vérzése. Mire újra tudott szolgálni, elromlott az idő. Hóviharok dühöngtek, éjszakánként fagyott. Fel kellett hagynunk a nyári esték szabadban töltésének romantikus szokásával. Megerősítettük a meleg miatt megroggyant jutét és visszaköltöztünk. Nem sokra rá elmentek a madarak. Sajnáltam, mert nagyon szerettem zajos sivalkodásukat, élettel töltötték meg a Kene és a Sana sivár pusztaságát. A tél beállta előtt sikerült még lőnünk egymás után két szép jávorszarvast. Kutyánk, Uui hajszolta fel őket. Uui, nagyon ügyes hajtó volt! Meg is kapta a lábszárcsontot, és a belsőségeket. A többi húst elvermeltük télire.

A tél kemény fagyokkal, és nagy havazással köszöntött be. Hetekig ki se tudtunk szinte bújni a juteből. Eleinte nagy szemű sai esett, aztán egyre inkább átvette a prímet testvére a sii. A sii úgy fújt és sivított, mintha a Fennlakó őrjöngő lehelete volna, nem lehetett átlátni rajta, mindent befújt, mindent beborított. Élelmünk volt bőven. Volt eece, és szarvashús, amit Aakimee a jaae tűzhelyén sütött meg. A forró, párolgó húst körberakta zöldessárga eece-vel. Ezt ettük, nap, mint nap, de nem untuk meg. Az eeceével körített szarvas pecsenye ma is kedves emlékem, sajnos Amerika nagyvárosaiban, ahol most élek, nem ismerik. Egy nap aztán eltűnt a jégveremből az egyik szarvas-tetem, és lenn, vérbe fagyva találtuk meg a korhadék-erdő mellett szegény Uui-t.
-Tigris tépte szét! -mondta Conote, megvizsgálva a maradványokat.
-Itt vannak a nyomok - mutatta Aakimee, rámutatva a véres, összetúrt hóban jól látszódó lábnyomokra.
-Be kell cserkészni minél előbb, mert vissza fog jönni, s elviszi a többi húst is! - mondtam

Most utólag visszaemlékezve, tudom, nem beszéltünk ilyen szép, kerek, szabatos mondatokban. Amit én mondtam nekik, az a mi nyelvünkön így hangzott: ului sa tenerei vee! De, gesztikuláltunk hozzá, mutogattunk, s így megértettük magunkat egymással. Jobban, mint ahogy most a fehér emberek között.

Amíg a hóvihar tombolt, nem volt esélyünk arra, hogy vadásszunk a tigrisre. Telő hold idejére azonban Fennlakó elállította a szelet, elsimította a hóesést. Fényes éjszakák jöttek, élesen ragyogtak a csillagok Isten tenyerén. Éjszakáról éjszakára hallottuk a nagy, fehér hó-tigris morgását, horkantásait. Közel volt, ott kerengett juténk közelében a korhadék-erdőben. Conote mondta egy éjjel Aakimeének:
-Ne szolgálj most Aakimee. Menjünk inkább és öljük meg!
Rövid, széles hótalpainkon nesztelenül suhantunk a derengő havon az erdő felé. A csillagok éles fénnyel világítottak, a Hold nagy feje a hátunk mögött volt. Az erdő a lapály szélén áthatolhatatlan fekete gyűrűvel szegélyezte a hullámos hómezőt. Szellő se rezdült, állat se nyikkant. Amint a fele utat megtettük, Conote elvált tőlünk, s kezdett jobbra kerülni. Lassítottunk, hogy ideje legyen a tigris hátába érni.
-Nem morog ma - mondta Aakimee fojtott hangon.
-Figyel minket a dög és készül - feleltem.
-Nem számít! Így is, úgy is elkapjuk - csapott a puska tusára kesztyűbe bújtatott kezével a lány.
Conote lassan, óvatosan mozgott, már csak apró pont volt oldalt, elől. Alakja beleveszett a fák sötét falába. Semmi nem mozdult. Nem tudtuk hol lapul a tigris.
-Majd Conote kiugrasztja - mondta Aakimee. -Légy résen!

Lövésre kész puskával óvatosan közeledtünk az erdőhöz. Conotot nem láttuk. Feltételeztem, hogy már benn jár, valahol szemben velünk, a tigris hátában. Már meg lehetett különböztetni az egyes fákat, olyan közel voltunk. És, akkor egy szempillantás alatt megtörtént a tragédia. Vérfagyasztó üvöltés hasította ketté a csendet. A ritkás részen benn szétrepült a hó, s egy tömör sötét test vágódott ki alóla. Egyszerre lőttünk Aakimeével, de egyikőnk sem talált. A tigris rávetette magát a hátulról közeledő Conote-ra. Teljes erővel rohantunk az erdő felé. Ráismételtem és tüzeltem. Fülem mellett eldördült a lány puskája is. Elkéstünk. Mire odaértünk, Conote már szétlapított fejjel, mozdulatlanul feküdt a véres hóban. Szemei üvegesek voltak, a semmibe meredtek. A tigris eltűnt. Első gondolatom az volt, hogy ma éjszaka Aakimee csak nekem fog szolgálni. Aztán elszégyelltem magam, és segítettem a lánynak havat kotorni a testre.

Jól befűtöttünk, teleraktuk a tűzteret korhadék-fával. A lángok táncoló sárga fényeket varázsoltak a jute jégfalára. Aakimén nem volt ruha a medvebőr alatt. Kértem, szolgáljon nekem. A takaró sötétjében nem szavakkal beszélgettünk, hanem mozdulatokkal, gesztusokkal. Kértem, máshogy szolgáljon, mint ahogy szokott. Attól tartottam nem akarja, de akarta. Megértette, mit szeretnék és megtette. Így gyászolt. Olyan dolgokat kértem tőle azon az éjszakán, amit a mi népünk férfijai soha nem kérnek asszonyaiktól, mert szégyellik. Amerika nagyvárosaiban tanultam meg később, hogy a fehér férfiaknál és a fehér nőknél ezek nem számítanak bűnnek. Testileg, lelkileg kimerülve aludtunk el később. Elalvás előtt egy röpke, alaptalan fájdalom nyilamlott rajtam végig: Istenem, ez volt az utolsó éjszakám Aakimeével!

A megérzés sajnos igaz lett! Motozásra ébredtem. Aakimee már fenn volt. Csendre intett:
-Csitt! Itt van.
Tudtam, a tigris van kinn. Visszajött a maradék húsért! Aakimee puskájáért nyúlt. Ledobta magáról a medvebőrt. A tűzhely parazsának halvány fényében vöröslött meztelen teste.
-Ne! - szóltam rá, de már elindult. Kilökte az ajtót. Párafelhő tört be kintről. Dühös horkantást hallottam, miközben puskám után tapogatóztam. Eldördült Aakimee fegyvere. Egy velőtrázó sikoltás, egy súlyos test zuhanása. Megvolt a puska, kirohantam. A tigris Aakimee teste fölött állt, kimerevített végtagokkal, égnek csapott farokkal. Belenéztem vérszomjas zöld szemébe, és fejbelőttem. Ráismételtem és még egyszer lőttem. Belelőttem a testébe az összes töltényt a tárból. Amikor már nem mozdult, bementem a jutébe és felöltöztem. Felszítottam a tüzet. Kimentem, és behajtottam magam mögött az ajtót. Aakimee a hátán feküdt, félig rajta a nagy hó-tigris. Óriási állat volt, hat és fél láb hosszú. Fehér volt a bundája. Szájából szivárgott a vér. Egyik karmos mancsát átvetette Aakimee mezítelen csípőjén, még meleg volt, gőzölgött. Nagy nehezen lehúztam testét a lányról. Aakime nem fog többé szolgálni nekem, - mondtam magamban. Aakimee elment.

Három hétre rá, hogy egyedül maradtam, a folyó mellett lejöttek a farkasok. Kiszimatolták a húst. Napnyugtától napkeltéig harcoltam velük, amíg el nem fogyott az utolsó töltényem. Akkor elvitték készletem maradékát. Elmentek, nem háborgattak többé. Zuzmót ettem és mohát. A hótakaró alól ástam ki keservesen. Volt még egy kevés eeceém is, rács felett füstöltem. Eleinte fájt az éhség, aztán már csak egy nagy, nehéz kőtömböt éreztem a gyomromban, ami lehúzott, ami nem engedett felkelni. A fehér emberek találtak rám. Robajló fatörzsön jöttek a hómezőn keresztül. Ma már tudom: mo-to-ros-szán -nak hívják ezeket a havon közlekedő fatörzseket. Most Amerika nagyvárosaiban élek. Fehér barátaim, akik megmentettek az éh-haláltól, végighurcoltak, mint látványosságot a Keleti-parton, majd közép-nyugaton, és a nyugat városaiban. Rengeteg pénzt keresnek fellépéseikkel, ahol én vagyok a fő attrakció. Énekelek, táncolok, beszélek a közönséghez a saját nyelvemen. Ők röhögnek és csápolnak. Celeb lettem. Ha-le-vő -nek mondanak, de én nem tudom kimondani ezt a szót. A fehér asszonyok szépek és rafináltak, de egyik sem ér fel Aakimee kisujjával sem. Nem ők szolgálnak, elvárják, hogy én szolgáljak nekik. Egyszer majd visszamegyek az én hazámba a Kane és a Sana vidékére. Asszonyt szerzek magamnak a népemből, olyat, mint Aakimee volt, olyat, aki odaadó, de, aki csak nekem szolgál. Gyerekeink lesznek, megtanítom őket mindenre, amit én tudok. Aakimee, és Conote szelleme velük lesz, vigyáz majd rájuk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-09-29 20:50:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Talán egyszer...
"Klassz lehetett"...igen!

...de ´egyben félelmetes´...megint jól látod!
Sok sok ´éppen-hogy-csak´kötödik hozzá!
Pár hónap tele élménnyel!

Üd:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-09-29 20:41:13

válasz sailor (2013-09-29 20:36:34) üzenetére
Szia Sailor! Soraidból érzékelem, te tényleg ismered azt a vidéket! Klassz lehetett! És egyben félelmetes! Merre jártál, mennyi időt töltöttél ott? Lehet, h neked kellett volna/kellene erről írni! :) Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-09-29 20:36:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2013-09-29 20:28:24) üzenetére
Szia Bödön!

Sikerült tényleg ´beleélni´magad!
Igen,mikor a hóvihar tombol...és néha napokig mindentöl
elzártan...de amúgy is,az a kietlen,szinte ember-nélküli csodaszép
vad természetet ´érezni´...egy csoda!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-09-29 20:32:59

válasz Gyömbér (2013-09-28 22:09:18) üzenetére
Szia Gyömbér! Örülök, h tetszett, és azt is, h eljöttél, és elolvastad! Nem tudtam egyébként, h van egy ilyen című film, nem hallottam róla. A történet valamiről beugrott, először csak egy ötlet, illetve inkább egy hangulat volt, aztán, ahogy elkezdtem, kikerekedett! Köszönöm, szeretettel látlak máskor is! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-09-29 20:28:24

válasz sailor (2013-09-28 20:33:42) üzenetére
Szia Sailor! Jó érzés volt látni, hogy újra elolvastad ezt a történetet. Én nem jártam azokon a tájakon, megpróbáltam magam beleélni, magam elé képzelni. A részletek számomra mindig fontosak. Elképzelek egy helyszínt, és elkezdem "felépíteni" gondolatban. Ezek szerint ennél az írásomnál sikerült. Örülök, h így látod, és köszönöm, h újra megtiszteltél hozzászólásoddal! Üdv: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2013-09-28 22:09:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Többszörösen is jó írás. Nagyon tetszett.
Tudod-e, hogy van egy hasonló című film? Tigris a hóban. De az más...

Szóval, gratulálok!

Gy.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-09-28 20:33:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Megint olvastam,mert újra eszembe jutott-ak a részletek és az a valami,
amit egy müben hitelesnek mondunk!

Jártam ´arra´és éppen ezért érintett írásod...mert ´oly´sokat ´eltalált´!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-21 19:31:16

Köszönöm kedves Tünde! Örülök h végigolvastad a végtelenül hosszú sorokat, s annak meg még inkább, h tetszett. De a leginkább annak, h megtiszteltél véleményeddel! Köszönöm! -én
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1831
Időpont: 2013-02-21 19:23:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát mit is mondjak kedves Bödön! :)
Az az igazság először pislogtam a sorok végtelen sorát látva, de a tartalomra való kíváncsiság belehajszolt az olvasásba. Most meg azon agyalok, mit írjak röviden és tömören véleménynek a remek írásod alá. Annyi mindent elmondtak az előttem szólók, hogy nem igen maradt nekem semmi csak egy szívből jövő gratuláció!
Szeretettel: Tünde
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-20 19:38:03

válasz sailor (2013-02-20 18:36:10) üzenetére
Köszönöm! Nagyon jól esett! A Jack Londonhoz való hasonlítás különösképpen. Én azt gondolom, hogy a részletekre nagyon oda kell figyelni, mert ezek teszik/tehetik hitelessé az írást! Még egyszer köszönöm Tengerész!!! -én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-02-20 18:36:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Tudod mi tetszett benne?
Az elökészültség!
Az apró részletekere kimenö figyelem!
Nagyon beleélted magad!
Akaratlanul is Jack London írásai
jutottak eszembe...olyan precíz és fantáziadús!

Gratulálok!
Üdv:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-20 15:59:47

Köszönöm Tibor! Észrevételeid, véleményed mindig irányadó számomra! Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-19 19:54:35

Ja, kicsit tényleg hosszú: De, ha azt mondod: megérte elolvasni, akkor én meg azt: megérte megírni :) p én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2013-02-19 19:51:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

A Tigrises történeted miatt jöttem fel. Elég volt elolvasni. Gondolom megírni is, de megérte elolvasni.

P: Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-19 19:35:05

válasz oroszlán (2013-02-19 18:21:39) üzenetére
Köszönöm nagyon! Ürülök, h végig olvastad, Tényleg hosszú :) Üdv: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-02-19 18:21:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hatalmas fantáziavilágod mindig elvarázsol, most is.
Egy kicsit hosszúnak éreztem, de nem volt unalmas, végig olvastam.
Üdv. oroszlán
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-18 17:28:47

válasz Millali (2013-02-18 17:02:17) üzenetére
Köszönöm! Örülök, h tetszett! Üdvözlettel: én
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2013-02-18 17:02:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *


Nagyon tetszik a munkád. Gratulálok!

Üdv:
Millali
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2013-02-18 09:02:51

Köszönöm kedves Lysa! Örülök, h elolvastad, és hogy tetszett! Üdvözlettel: én
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2013-02-18 08:55:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Izgalmas és mélyen szántó gondolatok az emberi kapcsolatokról, átvitt értelemben.
Gratulálok! Lyza

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Apeva című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fonyódon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor a színek újra élesek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csak egy kis gondolat című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Segélykiáltás című alkotáshoz

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Apeváim a tavaszról című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Apeva címmel a várólistára

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Segítség, elvesztünk! című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Segélykiáltás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Segélykiáltás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Az öltöny 4. fejezet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)