HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Delory NadinFeltöltés dátuma: 2013-03-10

Teodóra kertje 4.

Teodóra szombaton mindig későn kelt, úgy tíz óra körül. Ez most is így volt. A tévében megnézett egy korabeli lányokról szóló sorozatot, a Pizsama Partit, úgy gondolta, hogy az ő három barátnőjével is valami ilyesmit csinálhatnának a nyáron. Olvasta a könyvét, amiben igencsak izgalmas dolgokról volt szó. Ebéd után, ahogy ez lenni szokott megérkezett Teodóra nagynénje, aki nyelvtan tanárnő lévén minden alkalommal tanította egy kicsit görögül anyát és lányát. Ez nem olyan nyelvtan óra volt, mint az iskolában, ahol Mary görögre tanította a gimnáziumos diákokat, hanem mindig valamilyen elfoglaltság közben beszélgettek görögül. Most éppen kerti munkákat végeztek. Teodóra nagyon szeretett kertészkedni, amit valószínűleg az édesanyjától örökölt. Az apa ilyenkor inkább olvasgatott a teraszon, és hallgatta őket. Mary nagyon kedves volt, mindig mosolygott, legalábbis amikor a szombat délutáni nyelvtan órán volt, kivétel nélkül jókedv uralkodott a házban, a kertben vagy ahol éppen voltak. Teodórát Olívia Kingre emlékeztette a Váratlan utazásból, és ezt el is mondta neki. Sötétbarna göndör haja és nagy barna szemei voltak, ellentétben Nórával, akinek nagy bánatára egyenes haja volt, ezért daueroltatta. Teodóra éppen az afrikai ibolya leveleinek csíráztatásával volt elfoglalva, míg a két felnőtt a rózsaágyásokat tette rendbe.
A kislány megpróbálta görögül elmondani milyen jól is mulatott tegnap a gyereknapon a barátnőivel és, hogy miket terveznek a nyárra, de kétszer is megbotlott egyszer a türkiz szónál kellett kisegíteni másodszor pedig a színjátszó szó okozott gondot. A nyári tervekig már nem jutott el.
A nyugodt hétvége után egy nehéz nap következett: Későn kelt és futnia kellett az iskolába, a nagy sietségben elesett, és jól felsértette a tenyereit és a térdeit. Ez után az első óra matek volt, a dolgozat nagyon rosszul sikerült, 2-es lett. Ami miatt fennáll a veszély, hogy egy jeggyel rosszabbat kap év végén, mint várta. Ráadásul összeveszett Hajnival, mert Magdi barátságfüzetébe nem írta a barátnői közé Teodórát ugyanis tudta, hogy Magdi és Teodóra nincsenek jóban. A naplójában otthon felsorolta a problémáit és nagyot sóhajtott. Most ez a rossz emlék megmarad a kis könyvben, de képtelen volt kitépni a lapot, amire írta a bántó megjegyzéseket Hajnira és Magdira vonatkozóan. A barátnőjét jobban szidta pedig Magdi volt az, aki folyton piszkálta. Csakhogy Magdi már nem érdekelte, egyre ritkábban vette magára a sértéseit, Hajni viszont a barátnője volt, és nem tűrte el, hogy letagadja. Hanna Hajni pártjára állt Fanni pedig Teodóráéra, úgyhogy egy egész nagy veszekedés kerekedett belőle, ahogy ez ilyenkor a szünet előtt lenni szokott.
- Pedig milyen szépen megvoltunk, mi lesz most a nyári terveinkkel? A képekkel, az ibolyákkal, a kirándulással a közös süti evéssel... - siránkozott otthon az anyukájának Teodóra. Nóra vigasztalta, de tudta, hogy ezek a veszekedések nem tartanak sokáig.
Másnap kirándulni mentek Székesfehérvárra és Herendre. Teodóra és Fanni a buszon egymás mellé akartak ülni, de már nem volt máshol hely csak Hajniékkal szemben. A két lány hívta is őket, kis tépelődés után úgy döntöttek, odamennek. Mire Székesfehérvárra értek olyan békében voltak, mintha sosem veszekedtek volna. Mikor megérkeztek, bementek az árkádba enni, körülnézni, esetleg mosdóba. Fanni meglátott egy színes ceruzákból, illetve zsírkrétákból álló művészkészletet, ami 32000 Ft-ba került. Rajzművész vagy festő akart lenni, és mikor kifelé mentek az épületből, akkor is csak azt a készletet nézte sóvárogva. - Ha nagy leszek, megveszem - ígérte, és már látta is a tíz évvel idősebb önmagát, amint rajzművészként dolgozik a gyönyörű készlettel.
- Ti nem is gondolkoztatok még azon, hogy milyen foglalkozásotok lesz?- fordult a barátnőihez.
- Én szakácsnő szeretnék lenni, aki a tévében főz olyan, mint Sthal Judit - mondta Hajnalka, és bölcsen elhallgatta, hogy szombaton szénné égette a muffinokat.
- Teodóra te milyen foglalkozást szeretnél?- kérdezte Hanna.
- Hát, - vett mély lélegzetet- még nem igazán gondolkoztam ezen, vagyis lehet, hogy túl sokat is, mert én már a fodrásztól kezdve a búváron át egészen a kukás autósig minden akartam lenni. - Erre a lányok nevetésben törtek ki, mire Teodóra egy kis sértődést színlelve folytatta
- Jól van na, apa mondta, hogy milyen szép narancssárga ruhájuk van, miért nem akarok kukás autós lenni, én meg persze kicsi voltam még...- nem tudta folytatni, mert a lányok annyira nevettek.
- És most mi akarsz lenni? Egyébként a vécés néni is nagyon jó foglalkozás - nevetett Hanna. Most már Teodóra is mosolygott, és a matektanáruk hanghordozását utánozva így válaszolt:
- Jelen pillanatban gyakorlatilag a kertészkedéshez állok legközelebb, gyakorlatilag - hangsúlyozta még egyszer, mire a lányok még jobban nevettek.
- Na. de most komolyan, a kertészkedés illik hozzád Teodóra - mondta Hajnalka
- El tudlak képzelni a sok virág között, egyszer szívesen készítenék rólad egy festményt vagy egy rajzot. Persze csak ha szívesen pózolsz, mondjuk egy vesszőből fonott karosszékben ülve a virágoskertedben. Szép kép lenne, nem gondolod?
- De biztosan . Akkor tíz év múlva várom a kertembe művésznő.
- Ezt megbeszéltük.
Erre mind nevettek. Teodóra pedig azon nyomban elhatározta, hogy megépíti a legszebb és legnagyobb kertet, amit a barátnői láttak nehogy csalódást okozzon nekik.
- És te Hanna, te még nem mondtad mi szeretnél lenni - fordult Fanni a negyedik barátnőhöz.
- Jó, de ne nevessetek ki.
- Rajtad nem nevetünk esetleg csak a foglalkozáson - nyugtatta meg Teodóra.
Szóval - kezdte - ugye tudjátok, hogy hegedülni tanulok - itt hatásszünetet tartott, aztán folytatta - az énekesnő mármint kombinálva a hegedűvel, vagy esetleg a színésznő is szóba jöhet. A három lány ámulva nézett rá, és megpróbálták elképzelni. Mindannyian úgy vélték, hogy remekül illik hozzá ez a foglalkozás. Miközben a lányok erről beszélgettek megcsodáltak egy szökőkutat, és életnagyságú embereket ábrázoló szobrokat a városközpontban még egy tangóharmonikás utcai zenészt is körülvettek, aki elénekelte nekik a 'Rózsit'. A vár előtt egy kicsit várakoztak, de közben is folyton cseverésztek.
Végre sorra kerültek a bori vár kapujánál kifizette a tanárnő a csoportos belépőt, így bemehettek. Egy darabig még együtt voltak, de aztán Fanni a festményektől nem tudott szabadulni, Hanna és Hajni meg a nagy tömegben elkeveredtek valahová, így Teodóra egyedül maradt. Elindult, hogy felfedezze a várat. Sötét csigalépcső vezetett a toronyba, és mikor felért a világosság szinte elvakította. Jól megnézett mindent a magasból és meglátott három ismerős arcot, de nem a barátnői voltak, hanem Péter az egyik barátja és annak anyukája. A kislány integetett nekik. Először Péter vette észre, és visszaintett, aztán a másik kisfiú és az anya is. Teodóra nagyon boldog volt, a szívmedálos nyakláncát viselte és kifejezetten hercegnőnek érezte magát az elvarázsolt kastélyban.
Mikor lement a toronyból és elkezdte keresni a barátnőit egy kisebb gyerekekből álló csoportba botlott, akiket egy idegenvezető kalauzolt. Teodóra meghallotta amint azt mondja: 'Látjátok ezt az elefántot? Ez tartja ezt az egész várat' - és egy kis kőelefántra mutatott - 'ha valaki ennek az agyarát megfogja, az nemsokára találkozni fog az igaz szerelmével.' Teodóra tudta mit mondana az anyukája, 'ez butaság', de a kislány mégis nagyon szerette volna megfogni az elefánt agyarát, és találkozni az igazival, pontosabban biztos akart lenni benne, hogy Péter az igazi.
Most persze nem mehetek oda, nem lökdöshetem félre a gyerekeket, de még sokáig itt leszünk, ha legközelebb erre jövök, észrevétlenül megfogom az agyarát - gondolta, de továbbment nehogy feltűnést keltsen. Fannit nem volt nehéz megtalálni, hiszen még mindig a festményeknél volt, a két másik lányért viszont körbejárták párszor a várat. Épp az elefántnál mentek volna el, amikor Fanni megrántotta a karját.
- Ott vannak! - kiáltotta, és elhúzta az ellenkező irányba. A lányokkal négyesben fényképezkedtek, és jól el voltak egészen indulásig, amikor Teodórának ismét eszébe jutott az elefánt. A többiek szépen lassan a kijárat felé vonultak, amikor ő lélekszakadva felrohant a hosszú lépcsőn, és meglátta, hogy két lány áll az elefántnál, és fogják az agyarát. Közben halkan beszélgetnek: 'Ez tényleg igaz lehet, hogy most majd meglátjuk az igazit?' - mire a másik- 'Nem tudom, de lehet.' Teodórának nem volt bátorsága odamenni, így inkább lefutott a lépcsőn az osztálytársak után. Senkinek nem árulta el, hova rohant olyan hirtelen, csak a naplójába írta le később. A buszon igyekezett természetesen viselkedni, de nagyon szótlan volt, csak az elefánton járt az esze. A következő állomás Herend volt ahol megnézték a porcelángyárat. Nagyon szép tárgyak voltak kiállítva és azt is megnézték, hogyan készülnek.
Teodórának csak az nem tetszett, hogy Péter Magdival beszélget, és folyton körülötte sürög-forog. - Tehát nem csoda, hogy nem fogtam meg az elefánt agyarát, nem ő az igazi- gondolta és igyekezett mosolyogni, nehogy kiüljenek az arcára az érzései.
Csak a naplójába írt le aznap mindent. Este sokáig körmölt, nem is tudott olvasni túl sok mindent kellett megemészteni.
Másnap azonban Péter olyan kedvesen mosolygott, hogy Teodóra azonnal megbocsátott neki mindent. Különben is azt álmodta, hogy kézen fogva sétálnak a parkban.
Fanni csütörtökön reggel az iskolában rögtön elújságolta barátnőinek a nagy hírt:
- Makréla megellett!- mondta sugárzó arccal.
- Hol? Mikor?- kérdezték a lányok
- A padláson elrejtette őket, már egész nagyok és anya mondta, hogy gyorsan találjak nekik gazdát, mert nekünk nem kell ennyi macska.
- Miért hány kiscica született? - kérdezte Teodóra.
- Négy. Én úgy gondoltam egyet talán megtarthatnánk, de még az sem biztos, hogy anyuék beleegyeznek. Hanna, Hajni és Teodóra rögtön lefoglalta a három mindenképpen szabad kiscicát, és megígérték, hogy addig könyörögnek otthon, amíg meg nem engedik, hogy hazavigyenek egyet.

2007.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2013-03-16 21:54:41

:) Köszi, akkoriban olvastam Anne-t is.
Kezdem egyre inkább megszeretni ezt a régi történetet.
Szeretettel: Delory
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-14
Összes értékelés:
121
Időpont: 2013-03-16 19:39:50


Kedves írás, engem kicsit Anne-re emlékeztet, modern kori változatban.:)

Szeretettel: Amaryllis
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2013-03-16 14:13:30

válasz sailor (2013-03-15 13:11:32) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm a látogatásodat. Igen, a naplóírás egy támasz.
Szeretettel láttalak: Delory Nadin
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4479
Időpont: 2013-03-15 13:11:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Nadin!

Megint egy nagyon szép írás Töled!
Minden kis részlet kidolgozva!
Tetszett különösen a naplóba írás...
minden gondját abba rejtette!

Gratulálok erre az igazán szép 2007-ben
írt írásodra!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2013-03-13 14:57:32

Köszönöm a figyelmed Zsu!
Nagyon örülök, ha tetszik :)
Szeretettel: Delory
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5711
Időpont: 2013-03-12 19:40:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Delory !

Mint mindig, most sem csalódtam, szeretem a cicákat,kedvesek, bújósak.
De mégsem ez a rész fogott meg.
Minden gyermek és fiatal elgondolkozik azon, mi szeretne lenni, ha "nagy" lesz.
Régi emlékek jutottak eszembe.
Most is remekül írtad meg, élvezettel olvastam várom a következő részt.
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)