Hajnali 04 óra 26 perc. Az éjszaka sötétjébe és mély csendjébe a rádiós órám hangszórójában felharsanó Rákóczi induló pattogó dallamai ébresztenek. Nem mondhatnám, hogy villámgyorsan, de nem is ímmel-ámmal szállok ki az ágyból. A feleségem álomittasan kel fel segíteni nekem. A bemondó kedves, friss hangja a híreket olvassa fel a Reggeli Krónikában. Ezt lelőtték, azt meggyilkolták, nyelvtörvény itt, meg amott. Merénylet ez, meg ez ellen. Ellopták ezt, meg amazt. Nem éppen derűre okot adó hírek. Egyetlen vidám dolog az, hogy bejelentik, hogy a délszláv háborúban szemben álló felek úgy néz ki, hogy most már végleges békét kötöttek. Valami jó hír is, végre ezen az álmos, esőtől lucskos reggelen. Mégis vidám vagyok, mert minden nap egy rejtvény, amit meg kell oldani. és ezt még reggel nem tudjuk előre. Ez oly ,,izgis"! Csuda jó! Borotválkozás, reggelizés és reggeli kávézás, majd ki-ki egy gyors és őszinte csók után, amelyet követ a nálunk nem közhelyszerűen aggódó jó kívánság, hogy ,,vigyázz magadra!" -s indul a napi útjára. Az autóbuszon az álmos emberek szürke tömegében szinte élénken hat, ha kora reggel az ember egy frissen hallott viccen mer egy jó nagyot kacagni. Az emberek megütközve néznek rá: ,,Ennek mi a baja? Ezt meg mi lelte?" - kérdezi megütköző tekintetük a nevető ember láttán. A munkahelyen óriási a tömeg, a zsúfoltság, nagy a forgalom. Sok az ügyfél és sok a velük való munka. Mégsem panaszkodik senki sem, hiszen ma már nagy kincs a munkahely, de ezzel a fizetések alacsony voltának állandósításával visszaélni nem szabad! Óriási a terhelés. A munkaidő lejártával rohanás a ,,megszokott úton", bevásárlás, társadalmi munka (igen, még létezik ez is a polgári önszerveződésekben, mert szükség van erre a munkára is!), vagy rohanás egy újabb pénzkereset után. Azután hazatérve a géphez ülve kopogom eme sorokat. Majd 16.00 óra felé ebéd. Közben a párom is hazaérkezik és Ő is hasonló ,,sebességről" számol be. Utána egy kis önképzés, hiszen arra is égető szükség van, meg arra is, hogy az egymás iránti szeretet ,,oázisában töltsük fel" szeretetünk lelki akkumulátorait az elkövetkező nap újabb ,,rejtvényei", újabb erőfeszítései, újabb megpróbáltatásai kiállása céljából. ,,Megfürödjünk" az egymás több éve tartó őszinte szeretetében meghitt 1-2 órát eltöltve naponta. Nagy szükség van erre, hiszen enélkül mindannyian kiégnénk, mert bár nagyon fontos a pénz, de az nem minden. Az csak eszköz és nem cél! Olyan eszköz, amely minket, az embereket köteles szolgálni! Ezután eljön az este. Egy kis tv-nézés, rádióhallgatás, olvasgatás után itt a ,,takarodó" ideje. Egy ideig hallgatom a feleségem egyenletes szuszogását az ágyban mellettem, majd én is elalszom. Eltelt egy közönséges, ,,szürke" nap. Majd másnap 04 óra 26 perckor ismét felharsan a Rákóczi induló és ez így meg hétfőtől péntekig minden munkanapon. Ismét eltelt egy nap, kezdődik egy újabb. Kezdődik minden előlről. Tényleg ilyenek ezek a napok? Ilyen szürkék? Ez csakis rajt unk múlik, mert minden napnak olyan ,,színe" van, amilyenné mi magunk ,,festjük" a magunkés a mások számára kölcsönösen. Igen, kölcsönösen.