HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47756

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Versek / egyéb
Szerző: ifj. Szabó G. IstvánFeltöltés dátuma: 2006-12-17

Szinházban

Színházban




Milyen az, amikor neonlámpák karjaiban ébredsz,
sikoltva fut messze árnyad; az óra bebújik
a sarokba,
és rettegett szófolyam csordul ki lelked szürkére festett,
lángok nyalta tűzbe való deszkái mögül;
Leseget?

És van Isten!
Milyen az, mikor egy hamuba áztatott lélek ér el Hozzád,
kezében a nagy doboz, s nem ékszeres, hisz' tartalma nem más,
mint velőt rázóan sikoltó élet
maradéka: SEMMI!
A sarokban pihen egy patkány.

Jézusom!

Milyen az, mikor apád szava pusztán dicsekvő metafora
kétkedő farizeusok irigy pillantásaira válaszul;
bevégeztetett hát, s nem tettél semmit, hagytad omlani a falat,
mely már akkor rohadt volt, mikor ráverted
a malterodat.

Vagy!
Kereszted netán csillogó dísz olajfák tövében,
vagy durcás prüszkölés hitetleneknek,
nem, nem, tudom, te voltál ott, én nem,
csak hinnék, mint millióan szavaidban, de csak
egyre-másra varázslók jönnek eltiporni művedet,
s fázol e betűk árnyékában.
De nem jelensz.

Hé ,Te!
Milyen az, mikor körbenézel széles e tájon,
sár és moslék és tévékonyha
bódító illata kúszik be üres otthonok
zeg és zugaiba, áll már itt a bál, s röhejes; ma a mondás:
pénzt vagy életet!
Vedd el te kurva!

Milyen az, mikor ülsz a címeres szoba lágyan csüngő alkonyában,
elértél hát ide is, de mégsem érted, pedig egyszerűek a törvények,
élet vagy halál, mint kint az utcán,
csak ott segít dönteni a hideg vas,
ejakulál, s akkor nincs választás,
legfeljebb csalás, de nem érdekel,
vért akarsz látni, hát dacolsz,
s robban is el tátongó életed. Ég veled!
...ott csordogál le véred ásító csatornanyílás toporgó réseibe.

Rosszul vagy.






Milyen az, mikor izzadságban heversz nyögdécselő
ágyad ölében, szomszédod a vizeletszagú lepedő;
talán óvszer nélkül, de veled, vagy kivel?
Jaj, szenvedő lélek!

Milyen az, mikor sarki kocsma előtt vajúdik az Anya,
rum és sör és vodka locsog feleslegesen,
s nyögvenyelősen prüszköl a méh:
még két felest lehet?
Lehet...

Milyen az, amikor parányi ujj markolássza szemed,
hadd folyjon el a védtelen kocsonya, világot látni,
tapasztalni, tanulni belőled s istenekből, de
nem marad semmi más,
csak az üresen tekintő szemgolyó,
persze felvennéd, de folyton elgurul;
üvöltve ébredsz kötszerért...

...vörös napnyugta alatt bújik meg a tél vacogó fogaival.
Megjött hát Lucifer...

Ó, milyen az, amikor halott erdő berkeiben félve lépkednek öregek és vakok,
kezeikben a remegés ijedten búvik meg,
kislányok tekintete ordít messzire, félnek, reszketnek,
ne bántsátok őket rohadékok!
Ez a paradicsom!

Élvezz már el te szemét! !

Igen... milyen az, mikor kitömött rongydarab néz fel Rád,
várja a megváltást, de te leokádod, a meleg
lé kacskaringósan csordogál le buja dombjain, megakadnak szőrcsomókon,
s nyílnak az éhes vájatok;
büdös lehelettel forrong a mondat:
Nem kellesz, már nem!
S hátadon már ott a kereszt.

Ó, milyen az, amikor a tizedik nap elér téged, és nem érdekel a lét és nemlét,
nem érzel semmit, és újra indul a tánc,
beléd hatolnak, üvöltesz, sikolyod bukdácsolva bolyong dűnéknek csapódva;
Úgysem segít senki!
Mind, ahol emberek laknak: személytelenek.

És hiába várod Istent és a Gyönyört és a Halált,
és minden körbe jár, szédülsz is, és félsz, és félted
üres életed, egykoron eldobtad volna szívesen,
de most remegsz, izzadsz, hangszálaid pattanásig feszülnek,
így igyekszel hát;
pedig sejted örököse ott áll a falon túl,
és vár téged és fázik és éhes és szomjas és koldus és megdöglik érted,
ha akarod,
csak ints neki, egy mozdulat, ő majd megteszi helyetted,
te gyáva féreg, sikerekre képtelen csökevény,
nem szerepelsz millióknak, vagyonod a kopott tudásod,
mint valami szakadt posztó,
melletted egy olló, rozsdás a vége,
meg egy penge,
a tükörben ott néz rád undorító tested;
nem vállalod a felelősséget, mit Isten rád hagyott,
Szeretetre vágysz?
Hová gondolsz koldus barom!

És fent a csillagok egymásra kacsintgatnak.

Milyen az, mikor már nem élhetünk, csak a puszta rothadás
adatik meg jogként, dagadt bírák közösülnek a pódiumon,
írnokok vesszőzik péhá-puha seggüket;
jog és bűn keveredik a lefolyóban össze a
valósággal,
szereplőkkel, mosolyokkal, talmi ígéretekkel...

De már látok egy szigetet, RÉMÁLOM!
hordozza apró rügyeit, mint valami fa, gyöngysorokból készített
házikók úsznak felszínén, repkednek felette ezer halak,
s partra dobva vergődnek a madarak, ó, ez tényleg álom!
már látom is a friss szellőt hozó vonulatot, atomfelhő lengedez távol;
igyunk olajat,
és könyörgöm!

Hass, alkoss, gyarapíts már végre egy valamire való nemzetet,
mert így mind elrohadunk,
hiszen nincs vezér, szellem, irány, segítség...
Testünkön sem burjánzik a szeretet,
csak a bankók és aranyak híznak mindentől távol,
röhögve és pökhendin, hatalmas házak eldugott
pincéiben...



Végül!
Milyen az, amikor rád tör a magány, mint valami báb,
Érzed:
merő színház az egész, és már fáradsz,
de kérdezem, hogyha elérsz mindenhova,
körülötted eldobott kövek kísérnek,
s már összezuhansz,
ájultan,
akkor ugye ott leszel,
emlékek és kedves ujjak tapicskolnak arcodon;
így leszel mindenhez közel,
aztán csak az álmokkal szétkent díszletek, és íme:
TE!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1161
Időpont: 2007-06-28 19:08:13

Szinház az egész világ, és ,,játék "az élet.Mindenki a maga szindarabjának főszereplője, de sajnos ebbe a forgatókönyvbe nem leshetünk bele.Elgondolkodtató a versed!Csupa kérdés, mely mögött már ott a felelet...Érdekes formailag, és tartalmilag is!Nekem nagyon tetszett!
Szeretettel:Nagy Krisztina

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel Közhelyek címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 9. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Albatrosz szabad című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Sziromvarázs című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)