HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46409

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-04-16

Karácsonyi zene

1952 karácsonyát írunk. a budatétényi Arany János utca behavazott lépcsősorán egy kisfiú igyekszik buzgón lefelé. Hóna alatt egy kis hegedűtokot szorongat féltve őrizve kincsét, egy kicsi ,,feles" hegedűt. Komoly tiszte van ma! Karácsonyi hangversenyen vesz részt! Ő lesz az egyik szólista! Akkoriban még, tudjátok gyerekek, nem volt szabad karácsonyról beszélni, hanem fenyőünnepet kellett mondani. December 23.-a van és már kissé esteledik. A ,,hegy" aljában, az Arany János utca végén van egy kis ház. Itt lakott Hencz Anna zenetanárnő. Az Ő lakásában, a nagyszobában tartották a növendékek a karácsonyi félévzáró hangversenyüket. Kint a fenyőfák ágain vastagon fehérlettek a hópamacsok, de benn a cserépkályhában pattogó tűz ,,jóvoltából" jó meleg volt. A közönség lassacskán gyülekezett. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, akkor megkezdődött a hangverseny. Kis hegedűsünk ameddig sorra nem került, meleg szeretettel simogatta a kis hegedűjét. Mintha talán becézgette volna is. Olyan finoman fogta meg, mintha a kis szíve minden szeretetét így is át tudná plántálni a kis hangszerbe. Úgy érezte, mintha a hangszernek is jól esett volna a babusgatás. Mert a hangszereknek is van ám lelke! Annak az embernek, aki tiszta szívvel szólaltatja meg, annak valósággal ,,kiadja" a lelkét a hangszer! Kis művészünk most a kottát lapozgatja nagy-nagy figyelemmel, mígnem arra rezzen fel, hogy a konferanszié tisztét is ellátó zenetanárnő bejelenti Őt és az Őt zongorán kísérő kislány nevét, bár Ő nem a zenetanárnőnek, hanem Rigó Karcsi bácsinak, egy másik zenetanárnak a növendéke volt, de a növendékek félévi vizsgahangversenyét közösen itt tartják. Kis ,,művészünk" álla alá veszi a hegedűt, majd megvárja azt, ameddig a zongorakísérő leüti zongoráján a hangolási célzatú á-hangot. Behangolja a kis hegedűjét, majd a zongorakísérő intésére rázendít. Szinte sírnak a vonója alatt a dallamok. ,,Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon", meg az ,,Akácos út, ha végig megyek rajtad én ..." és a többi. A kis hegedű ,,szava" lassan betölti a termet és szinte a tájra is kijutott. Talán még a Mikulás is és a Jézuska is gyönyörködtek benne fenn a mennyekben. A kisfiú teljes szívéből és teljes lelkéből játszik. Talán nem is a közönségnek, hanem talán csak úgy, magának az ünnepi hangulatnak, magának a Karácsonynak. Amikor véget értek a dallamok és a ráadás is elhangzott, szinte nem is hallotta a dübörgő tapsvihart, amely a napi munka fáradtságában gyötört emberek hálás szívét mutatta, annyira magával ragadta az ünnepi hangulat, a pillanat gyönyörű varázsa. A kisfiú akkor még nem tudja, nem is sejti, hogy mi ez az érzés. Ma már, 54 éves felnőttként tudja. Az öröm érzése volt ez. Azé az örömé, amelyet az keltett, hogy Ő is, ha csak néhány percre is, de feledtethette az emberekkel a mindennapok fáradalmait, keserveit. Akkor, ha megkérdezte volna valaki, egyszerűen talán azt felelte volna, hogy jó volt játszani, jó volt muzsikálni, semmi több. ,,Csak" ennyi! A kisfiú lelkében, amidőn a kis hegedűjét szeretettel fogva visszatette a tokjába és mellé a vonót, valami egészen furcsa, jó érzést érzett, szinte a mennyekben volt. Talán ekkor érezte azt, hogy a Jézuska láthatatlan kezével szinte végig simította a kisfiú haját és mintha a Mikulás is háláját akarta volna kifejezni, lassacskán ,,rázni kezdte újra a szakállát." Az ablakon át lehetett látni, hogy lassacskán ismét elkezdett szép, nagy pelyhekben esni a hó. Amikor a hangverseny után a közönség szétszéledt, mindenki ment a maga dolga után, a kisfiú a szüleivel együtt elindult az Arany János (jelenleg Lépcsős) utca hosszú lépcsősorán felfelé. Hazamentek az akkori Dózsa György utca 63-ban lévő lakásukba. Út közben sokan megállították a kisfiút és szüleit és köszönetet mondtak a kis ,,művésznek". Neki ez szívét-lelkét melengetően jól esett. Hogy mindezeket éppen én honnan tudom? Igazán nem nehéz kitalálni. A kisfiú ugyanis én, magam voltam.

Pestszentlőrinc, 1994. október 01.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Vágyakozás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK I/1. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Mindegy címmel a várólistára

Bálint István bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Tűzmanó címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Vándorélet címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esik - epigramma címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK I/1. című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A hibáid lásd be, vagy kérdezz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)