HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49118

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AuroraFeltöltés dátuma: 2013-06-06

Rabságban - 3.fejezet

A nyomozás megkezdődik

- Mintha újra Magyarországon lennénk - ámuldozott Dani. Az épületek valóban teljesen a hazájukra emlékeztető stílusban készültek, mint, ahogy a kertek, és a különféle díszítések is.
- Figyeld a ruhákat!
- Mint a régi népviseletek.
- Úgy tűnik, itt jobban tisztelik a hagyományokat, mint nálunk.
- Kíváncsi lennék, az ünnepeket is annyira tartják-e.
- Háát..., kis hazánkban kezd egyre jobban elamerikaiasodni minden.
- Sajnos, mint, ahogy mindenhol ez a divat dúl - fanyalgott Andi.
- Akkor, lehet, itt még találkozhatnánk a Busójárással is.
- Talán, itt még divat a húsvéti locsolás is - vélte a fiú.
- Meg kellene kérdezni pár embert erről.
- Aztán, pedig jó kis beszámolót lehetne kanyarítani róla. Hol lakhatnak Anasztázia szülei?
- Ha még itt élnek egyáltalán...
- Megkérdezzük az első utunkba esőtől. - javasolta, és ment, hogy bekopogjon a legközelebbi ajtón. - Jó napot! - köszöntötte lassan, de udvariasan az ajtót nyitó idős hölgyet. - Tudna nekünk segíteni, egy barátunk szüleit keressük. - mivel a nő továbbra is értetlenül nézett rá, átadta a terepet barátnőjének, hogy az mondja el spanyolul a kívánságukat. Mikor végzett, a nő - majdnem tökéletes magyarsággal - szólalt meg:
- Tudók én és magyarú', csák meglepőttem, 'ogy így szólítótak meg. Akiket keresnek, már rég elköltőztek innét.
- Akkor hiába utaztunk annyit - hajtotta le a fejét csalódottan Dani.
- Estéleg én is tudnék segíteni, miről lenne is szó? - azzal a két fiatal nagyvonalakban beszámolt az évekkel előbb történt katasztrófáról, és az eltűnt lányról, akit fel akarnak kutatni - gondosan kerülték a momentumot, hogy csupán egy álomkép segélykéréséről van szó.
- Anasztézia?
- Igen, Lukács Anasztázia a neve.
- Én nem nagyon ismervén, de Borbéla igen.
- Ő hol lakik?
- Két házzal arrább.
- Köszönjük, viszontlátásra! - mondták szinte egyszerre, majd futólépésben megindultak az említett irányba.

A ház sokkal díszesebb volt az előzőnél, a hollókői régi épületekre emlékeztette a két egyetemistát. Az ajtónyitó idősebb asszony viselete is a tájegységet idézte díszesen hímzett, gyöngyös főkötőjével, terebélyes rakott szoknyájával és a - valószínűleg sajátkészítésű - kalárissal a nyakában.
- Jó napot! Tudna nekünk segíteni?
- Jó napot! - köszöntötte őket a nő. - Miben?
- Egy eltűnt barátunkat keressük - mondta Andi.
- Milyen barátotokat? - kérdezte sokkal jobb magyarsággal, mint akivel előzőleg szót váltottak.
- Lukács Anasztáziát.
- Anasztáziát? - nézett rájuk úgy, mintha azok valami nagy sületlenséget mondtak volna.
- Igen, miért?
- De, hát, ő most legalább negyven éves lenne - ha nem több.
- Tudjuk.
- Szerencsétlen, elhunyt egy repülőszerencsétlenségben.
- Meghalt? - nézett rá értetlenül Dani.
- Eltűnt, de a rendőrség néhány év után elhunytnak nyilvánétotta. Különben sem maradhat életben annyi ideig az őserdőben egy fehér ember.
- ... és Tarzan? - bukott ki Andi száján a kételkedés.
- Az más, csak egy mese.
- De valós alapokon nyugszik - ellenkezett a fiú is.
- Áh, mindegy... miért keresitek? Rokonai vagytok talán?
- Igen, úgy is mondhatjuk.
- Ismertem a szüleit... de, gyertek már beljebb, ne ácsorogjunk itt az ajtóban - invitálta őket kis kunyhójába. A ház belülről még jobban idézte a régi magyar hagyományokat, ha a belépők eddig nem lettek volna tisztában az épület származásával. Ámulva szemlélték a régi, és a modern kor kereszteződését az épületben. A konyhában -, ami egyszerre volt a hálószoba is - a legnagyobb helyet a kemence foglalta el, ami mellett volt a heverő, és a kis asztal, rajta a hímzett terítőcskével, és a tévével. Az ágyról pont jól lehetett látni a képernyőt. A sütőalkalmatosság padkáján egy cirmos macska szunyókált békésen. - Szép, ugye? - kérdezte a vendégeit. - Mindent a valamikori uram készített.
- Csodás - lehelte Dani, aki alig tudott megszólalni, annyira magával ragadta a fehérre meszelt falak, és csinos tájképek látványa.
- Kértek valamit inni? - érdeklődött, de, mire a fiatalok bármit is válaszolhattak volna, már meg is jelent egy üveg áttetsző sárga üdítővel, amit rögtön poharakba is töltött.
- Bodza! - kiáltott fel Andi lelkesen az első korty után. - De rég is ittam ilyet!
- Gyerekkorom óta őrzöm a receptjét - mondta Borbála asszony mosolyogva. - Mi itt nagyon régóta őrizzük az otthoni hagyományokat, templomba járunk, magyarul beszélgetünk. Néha hiányzik a jó öreg Magyar hon. Sokat változott? Gondolom, az emberek olyan ruhákat hordanak, mint ti, igaz? Szerintem egy magamfajta vénasszonyt ki is nevetnének otthon. - jegyezte meg szomorúan.
- Még van, ahol tartják a régi hagyományokat...
- Ó, valóban? - csillant fel a szeme, talán a könnyek homályosították el -, ezért gyorsan témát váltott: - Szóval, miben lehetek a segíccségetekre?
- Anasztázia...
- Ja, igen... az eltűnt lány - idézte emlékezetébe a néhány perccel előbb zajlott párbeszédet. - Mint mondtam, ismertem a szüleit.
- Akik elköltöztek...?
- Nem - csóválta meg szomorúan a fejét -, hanem meghaltak.
- De, mi... - akart tiltakozni Dani.
- Tudom, tudom, sokan úgy gondolják, hogy csak átrakták a székhelyüket, de ez nem igaz; én kezdtem el terjeszteni ezt a szóbeszédet. Az igazság az, hogy belehaltak a bánattyukba.
- Ó - kiáltották egyszerre részvéttel teli hangon.
- Úgy, ahogy mondom; annyira elsorvasztotta őket a keserűség, hogy egyetlen fiukat is elhanyagolták. Végül visszaküldték Magyarországra.
- Volt egy fiuk is? - hitetlenkedtek.
- Igen, nagyjából egy éves lehetett az események idején.
- Micsoda emberek, hogy ennyire nem foglalkoznak azzal a gyerekükkel, akinek pedig szüksége lett volna rájuk - véleményezte az elhunyt szülőket szokásához híven Andrea.
- Egy tragédia teljesen megváltoztathatja az embereket; talán te is ugyanígy cselekedtél volna a helyükben - mondta az öregasszony.
- Lehet - sütötte le a szemét bűnbánóan a lány.
- Biztos, higgy nekem.

- Kérlek, segíts rajtam! - hallotta Dani a varázslatos hangot, ami szinte minden álmát átszőtte.
- Igyekszem, már elkezdtük a kutatást utánad... de...én...
- Ne aggódj, félelmeid alaptalanok!
- Úgy érted...
- Igen, pontosan úgy - szakította félbe a lágy hang, kitalálva a másik gondolatát. - Nem vagy a testvérem.
- Pedig én teljesen azt hittem; örökbe fogadtak huszonöt évvel ezelőtt, nem sokkal a balesetet követően.
- Valóban, mégsem vagy az öcsém szerencsére, így te is fellélegezhetsz. Csak, kérlek, segíts rajtam - mondta, és elkezdtek potyogni a könnyei, Dani pedig vegyes érzelmekkel telten felébredt: egyrészről örült, hogy félelmeivel ellentétben mégiscsak szeretheti Anasztáziát, másrészről meghatották őt a lány könnyei.
Ekkor végre meghallotta a dörömbölést is az ajtaján:
- Tudom, hogy odabent vagy, nyisd már ki!
- Nem kell úgy ordítozni - fordította el a zárat az ajtón, és beengedte a kiabáló Andit.
- Én ne ordítozzak? - emelte fel a hangját amaz, amint levetette magát az ablak előtti székre, mely egy kis asztalka mellett állt. Hagyta, hogy a lebegő fehér függöny körbeölelje, majd vett egy narancsot az előtte levő tálról. - Te kiabáltál itt, szinte az egész házat felverted.
- Valóban? - kérdezte a fiú fülig pirulva.
- Már azt hittem megtámadtak.
- Csak Anasztáziával beszéltem - suttogta, majd az ablakhoz lépett, és a kezébe fogta a párkányon levő rózsa szirmait. Ezután folytatta beszédét: - Azt mondta, nem vagyok a testvére.
- Úgy gondoltad rokonok vagytok?
- Igen, mert engem is örökbe fogadtak.
- Ugyan már, az még nem jelenti, hogy testvérek lennétek - förmedt rá, mire ő rögtön elszégyellte magát elhamarkodott következtetéseiért.
- Én akkor is megijedtem a tegnapi nyomozás után.
- Mindenesetre már azt is tudjuk, hogy Anasztáziának él valahol egy öccse...
- Valamint, hogy nem élnek már a szülei, így őket sajnos nem tudjuk kifaggatni.
- Akkor azt kellene még kideríteni, vajon merre szenvedhettek szerencsétlenséget az őserdőben. - töprengett el Andi.
- És szerinted ki fogja nekünk ezt megmondani? - sóhajtott fel elkeseredetten Dani. - Azt a hatalmas farengeteget egy örökkévalóságig fésülhetjük át és át anélkül, hogy bármit is találnánk.
- Mi igen...
- Úgy látom, már van is egy terved...
- Pontosan, megkérünk egy bennszülöttet, hogy segítsen.
- Azt hiszem, te már tudod is, kit fogunk megkérni.
- Jól látod - mosolygott sejtelemesen az ablaktól félreforduló fiúra, és kiszaladt a szobából, még mielőtt a másik egy szót is szólhatott volna.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Gondolatok a sötétből címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)