HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AuroraFeltöltés dátuma: 2013-06-15

Rabságban - 8.fejezet

Barát, vagy ellenség?

Pedro továbbra sem engedte, hogy Andi főzzön, hanem maga készítette az ízletes ennivalókat. Ez a tény roppantmód dühítette a lányt, mert ő maga szeretett és jól tudott a konyhában ténykedni. Még anno a barátnői tanították meg az ételkészítés rejtelmeire; úgy is hívták magukat: a három kukta, és Beáta - a negyedik -, volt a főszakács, aki mindenféle apró trükköt ismert, hogy hogyan legyen jobb a leves, ízletesebb a pörkölt.
Mindenesetre szó nélkül tűrte, hogy kivonják eme tevékenység alól, s helyette inkább félrevonult, és duzzogott. Magában fogyasztotta el a "sültet".
- Mi a gond? - kérdezte a szakács.
- Semmi - felelte, gondosan kerülve a másik tekintetét.
- De, látom, hogy valami nincs jól. - karolta át óvatosan a lány vállát.
- Miért nem engeded, hogy én főzzek? - nézett rá kétségbeesetten.
- Csak meg akartalak kímélni a plusz munka alól - nevetett fel Pedro -, de, ha szeretnéd... - itt félbeszakította mondandóját, mert hirtelen sikoltozni kezdtek a többiek. - Mi történt? - kérdezte inkább helyette, de ekkor már ő is jól látta a hatalmas fenevadat, ami, mintha csak az égből pottyant volna le közéjük.
Andi tágra meredt szemekkel hátrált a sűrű felé, miközben az ebédje maradéka kiesett a kezéből. Váratlanul erős karok ragadták meg, kiáltani sem volt ideje.
A fejetlenségben senkinek sem tűnt fel, hogy eggyel kevesebben vannak, mindenki a saját bajával volt elfoglalva, és közösen próbálták meg legyőzni az óriási méretű jaguárt. A nagymacska hatalmas mancsával csak úgy osztogatta a pofonokat, mintha csak egy kocsmai verekedésbe került volna.
Végül, közös erővel sikerült legyőzniük a ragadozót, de egyikük halálos sebet kapott, így az ő ápolására kellett fordítaniuk a figyelmüket. Mikor végül, úgy-ahogy bekötözték a sebet, Pedro felállt, és a lány hűlt helyéhez indult. Kezébe vette a tálcát, és hangosan így szólt:
- Az ég vigyázza lépteidet!
Lehajtott fejjel visszament a társaihoz, és ezúttal az ájult Danit vette gondozásba.

- Miért raboltál el? - fordult a férfihoz, majd hirtelen észbe kapott, és spanyolul tette fel a kérdést: - Por qué...?
A férfi - aki valójában a vadász volt -, mindeddig úgy ugrált a fákon, mintha ő maga lett volna Tarzan, és Jane-jét készült volna megmenteni. Most letette őt egy hatalmas faágra, és mellételepedett.
- Ne fáradj, tudok én magyarul - felelte rezzenéstelen arccal.
- De, hát... - akart tiltakozni.
- Azért hoztalak el, mert egy: elpusztított volna a fenevad, kettő: segítened kell kiszabadítani a testvéremet. - mondta, mire Andi körül megfordult a világ, még a dzsungel zajait sem hallotta maga körül néhány percig.
- A testvéredet? - nézett rá gyanakodva.
- Igen, Anasztáziát, akit jöttetek kiszabadítani.
- Nem tudtam, hogy ő a húgod.
- A nővérem - helyesbített. - Azért figyeltelek titeket a múltkor, hogy kikémleljem, ki az, aki el tud vezetni hozzá.
- És úgy gondoltad, Rosita lenne a megfelelő? - állt fel csípőre tett kézzel, hogy majdnem leesett a mélybe.
- Ő makacskodott, és velem akart jönni. Téged akartalak elvinni.
- Ezért kellett megölnöd? - vágta oda dühösen.
- Nem én voltam - felelte halkan.
- Akkor ki volt?
- Fogalmam sincs, pár percre magára hagytam, mire visszatértem már halott volt.
- Miért nem Danit hoztad magaddal, vagy miért nem tartasz a mi karavánunkkal?
- Te ezt nem értheted - csóválta meg a fejét.
- Azért megpróbálhatod elmagyarázni, hátha mégis...
- Ha eljön az ideje, te is rá fogsz jönni.
- Jól van - mondta dühösen. - Most hova akarsz vinni?
- A kunyhómba, itt van pár percre. - felelte nyugodtan, és ismét felkapta a lányt, majd ugyanolyan lendületesen ugrándozott vele egyik ágról a másikra, mintha csak egy apró gyermek lenne.

- Hova lett Andi? - nézett rémülten körül a magára eszmélő Dani. - Mit csináltatok vele?
- Elrabolták. - hajtotta le fejét Pedro.
- Ez nem igaz! Biztos ti csináltatok vele valamit! - éledt fel a bizalmatlanság a fiúban a társai iránt.
- Na, idefigyeljen fiatalember! - dühödött fel a férfi. - Elegem van a folytonos vádaskodásából, és a feltételezgetéseiből! Most, hogy Andi nincs itt, nem bújhat senki mögé; még egy ilyen, és útjaink különválnak.
Dani bűnbánóan lehajtotta a fejét. Már nagyon megbánta hirtelen felindulását, de nagyon megijedt, mikor barátnője hűlt helyét találta csak.
- Sajnálom - mondta végül.
- Megértette? - kiáltotta még mindig dühösen a vezető, mintha meg sem hallotta volna a másik szavait.
- Igen.
- Akkor azt hiszem, ideje indulni! - adta ki a következő utasítást.
- Andival mi lesz? - csúszott ki a száján, de már meg is bánta, a férfi zord tekintetét látva. Végül a hirtelenharagú bennszülött is megenyhült.
- Sajnos, nem tehetünk semmit, nem tudjuk, hol van.
- Igaz.
- Itt, pedig nem maradhatunk örökkön.
- Értem - bólintott, és ő is elkezdett szedelődzködni.

- Mint a mesékben - nézett körül mosolyogva Andi, az apró kis kunyhóban a fa tetején. A tető igen alacsonyan volt, ezért kétrét görbülve lehetett csak menni benne. Ablakok nem voltak, de szükségtelen is lett volna, mert az ágak jól takarták őket minden oldalról.
- Lentről nem is látni - magyarázta a férfi.
- És, ezt te magad építetted?
- Ki más csinálta volna?
- Nem tudom - vonta meg a vállát -, mondjuk a szüleid.
- Ők meghaltak - jegyezte meg halkan. - Megölte őket a párduc.
- Sajnálom - hajtotta le a fejét, majd lerogyott az ágyként szolgáló prémekre a sarokban. - A barátnőidet is ide szoktad hozni? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.
- Nincsenek barátnőim. - mondta komolyan.
- Az, hogy lehet? - nézett rá őszinte csodálkozással. - Úgy tudtam, nálatok több lány is engedélyezve van.
- Én az igazit keresem, benne van a véremben... és, ha már itt tartunk, te hogy állsz a fiúkkal? - faggatta a másikat, mire az nyomban elpirult. - Bár, gondolom, az a fiú a barátod, akivel a táborban láttalak.
- Tévedsz, Danival csak barátok vagyunk - mondta zavartan.
- Nem rá gondoltam, hanem Pedrora; úgy falt a tekintetével!
- Pedro? - nézett csodálkozva a beszélőre, aki egy meglazult liánt kezdett el tekergetni a farönkök körül.
- Ne mondd, hogy nem is vetted észre? - kérdezte amaz döbbenten, mire a lány mélyen elgondolkodott. Többször is nagyon figyelmes volt vele az illető, kedves volt hozzá, óvta a többiek élcelődéseitől, és mindig akadt egy-két jó szava részére.
- Most, hogy így mondod... - nem vette észre, hogy szavaira, mennyire elkomorult a másik tekintete.
- Neked tetszik? - kérdezte könnyednek tűnő hangnemben, mire Andi felkapta a tekintetét, és határozottan elmosolyodott. Most már tudta, honnan fúj a szél.
- Nem, túl idős hozzám.
- Értem - bólintott amaz közönyösen, mire Andi elbizonytalanodott. - Gondolom, biztos éhes vagy - jegyezte még meg.
- Igen, egy kicsit - felelte, és eszébe jutott a kaja, melynek nagy részét leejtette a földre a nagy riadalomban.
Vajon mi lehet a többiekkel? - töprengett elszoruló szívvel, mert fogalma sem volt, mi lehetett a küzdelem kimenetele.
- Akkor, most elmegyek vadászni - mondta a férfi, és mire amaz tiltakozhatott, vagy megszólalhatott volna, a bennszülött könnyed mozdulattal kilendült az egyik ablakon, és eltűnt.
Sokáig hallgatta az erdő kiáltásait, s közben azon töprengett, merre lehetnek a társai. Végül egy terv kezdett megfogalmazódni benne.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2013-06-17 21:10:04

Jöhet a többi! :)

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)